Berényi a cselekvő pótcselekvő
Egyáltalán semmi baj nincs azzal, ha valaki valahová felrak egy táblát, ahol az senkit sem zavar, nem bánt, nem veszélyeztet vagy nem rágalmaz. Így aztán, ha én például kiraknék a magánterületemre egy óriási táblát, mely felirata és képanyaga szerint az MKP elnöke megfúrja Ekecset (lásd a linken a fotót), az helyénvaló lenne. Ugyanolyan rendben volna, mint hogy az MKP elnöke saját testi épségét veszélyeztetve fúrás közben, akár egy aktív cselekményt a befogadónak címzett narrációval megszakító szereplő (pl. a cselekvésből/aktusból a nézőre elismerést váróan kinéző férfi szereplő) belebámul az objektívbe, vajon eléggé előnyös pózban nyomja-e a szerszámot. Jól csinálom? Mindenki élvezi?
Félreértés ne essék, Ekecs, ahogyan minden egyes több etnikum és nemzet által lakott település, igenis megérdemelné, hogy a Szlovák Államvasutak a kisebbség nyelvén is jelölje. Mi több, szerintem botrány, hogy közel száz évvel Trianon után egy „európai” állam cége még mindig elég paranoid, s ezért csupán az államnyelvet használja. Ha nem erkölcsi, akkor üzleti érdeke lehetne, hogy ne csak a megállók és állomások nevét, de minden más információt több nyelven, köztük világnyelveken ugyancsak közöljön. Már, ha nem akarja az összes bel- és külföldi turistát, utazót stb. a konkurenciához küldeni... Berényi céljával tehát – mielőtt ismételten lenemzetárulózna valaki/akárki – teljesen egyetértek.
Engem egyébként, ha már az utóbbi idők aktuális jelöléstörténéseinél tartunk, az sem zavar, ha valaki a saját vagyonát, területét, házát, autóját stb. akár zászlóval jelöli. Kijelentem, vettem is részt ilyesmiben, amikor egy ismerősöm zászlót tűzött a házára. Büszkeség töltötte el, s mivel senkit sem zavart, nem bántott, nem veszélyeztetett s nem rágalmazott, örültem az örömének, büszkeségének. Ha Dániában járva egy cukrászdában a turista a tortaszeletén kicsi dán zászlócskát talál, nem háborodik fel, hanem konstatálja: igen, a dánok, de legalábbis a cukrász büszke identitására, a torta pedig finom. Pont. Ennyi. Ezzel szemben nálunk... Hagyjuk.
És igen, annyira természetes, és nem dogmatikusan és patetikusan álfennkölt kellene legyen a nemzeti jelképeink (adott ügyben anyanyelvünk is ilyen) használata, hogy egyáltalán ne zavarjon senkit, ha mindennapi tárgyainkon is megjelennek. Akár – és ezzel csatlakozom Barak Lászlóhoz – egy bikinin, amely viselete semmivel sem ízléstelenebb – ha még emlékszünk rá – az anno kampányCsáky nyakában lógó focisálnál.
Hogy akkor mégis miért foglalkozom Berényi József elnök úr táblaszerelésével? Azért, mert a látszattal ellentétben nem a közösségért tesz. Azaz – talán akaratlanul – csúsztat, füllent. Egy pillanatra se higgyük el, hogy az Ekecs tábla kihelyezése megoldja a szlovákiai magyar nyelvhasználat ügyét. De nem is tesz neki jót. Ez az egész csupán Berényi önreklámja, na jó, talán kicsit MKP-propaganda. Annak sem jó. Mert nem a konkrét magyar embert segíti, aki meg akarja találni az ekecsi vasútállomást. Most őszintén: van olyan ekecsi magyar, aki az ekecsi vasútállomáson állva nem tudja, hogy az ekecsi vasútállomáson áll??? Illetve hát, ki a fene akarna leszállni az ekecsi vasútállomáson a vonatról, ha nem ekecsi? Ha pedig mégis erre vetemedne, tuti, hogy elég konkrét céllal utazna oda ahhoz, hogy tudja, hol van éppen. De ha nincs igazam, akkor talán évi 2 fővel ha megeshet ilyesmi, az ő nevükben, mint közösség nevében köszönetet mondok az elnök úrnak. Szóval színtiszta populizmus az egész, még arra sem merek mérget venni, hogy BJ a képen nem látható könnyes jobb kezével nem OV honfitársainak állami pénzen írt levelét (vagy netán a ficoi kólásüveget) szorongatja a létrába való, hasznos kapaszkodás helyett...
Berényi nem közösségi érdeket képviselt itt, nem a nemzeti büszkeséget, nem egy identitást fejez ki spontán, természetes és normális módon, hanem kétségbeesetten és tehetetlenül él vissza egy kisebbségi üggyel. Degradálja azt. Nem ér el semmit.
Besztercebányán vagy Zólyomban ugyanúgy élnek, plusz dolgozni ingáznak magyarok, csak éppen valóban minoritásként, mint Ekecsen. Előbbi városban kb. 300, utóbbiban 200-nál több magyar él hozzáférhető adatok szerint, ezzel mindkét helyen a 3. legnagyobb kisebbség vagyunk. Ha valóban ez a megoldás a gondjainkra, s nagyobb jelentőséggel bír, mint a kertvégi deszkabudiban a kifakult és légyköpte Pamela Anderson-poszter, akkor tessék holnap az elnök úrnak a besztercebányai vagy a zólyomi állomáson fényes nappal személyesen egy-egy méretes magyar táblát felcsavarozni! Segítsek tartani a létrát?!
Ha akárki más, civil ember, polgári aktivista, netán maga a szlovákiai magyar Jeti helyezné ki azt a bizonyos táblát, nem szólnék egy kukkot sem. Mert az ő lehetőségeik eddig terjednek. Ám amennyiben egy néhai kormánypárt elnöke, a magát a szlovákiai magyar közösség egyetlen, de mindenképpen az igazi és méltó képviseleteként meghatározó párt elnöke nem rendelkezik semmilyen más releváns szakmai és komolyan vehető, a törvénymódosításra reálisan hatni tudó politikai eszközzel a nemzetiségi nyelvhasználat ügyében, minthogy saját balkezűleg táblákat fúrjon fel – nem bátran (netán ennél teátrálisabban, akár atrocitásokat is felvállalva) az állami vállalat, tehát a mi adónkból szintén finanszírozott fekete lyuk épületére, hanem – magánterületen álló objektumokra... Hát jaj annak a közösségnek, amelynek csupán ilyen képviselet jutna... Mert ez a fajta pótcselekvés ugyan több, mint a kocsmai duma, azonban az alkoholos hőbörgésnél több haszna nincs. Hacsak nem az elnök úr – aki emiatt is mondjon le – szánalmas önmegvalósítása. Persze, az szintén jó egy közösségnek, ha a közösség pártelnöke a fúrás-csavarozást követően immár kevésbé frusztrált.
