De ki lesz a … főtitkár?

A fél világ azon meditál, magyar lesz-e a pápa. De mi az ENSZ-utódlás kérdését vetjük fel.

A katolikus egyház és az Egyesült Nemzetek Szervezete közt sok hasonlóság van: elvben mindkettő az emberiség boldogulását tartja szem előtt, de legalábbis megváltanák minden nyavalyától. Ám egyiknek sem megy, sőt, az utóbbi időkben mindkettő tekintélye rohamosan csökken (ha egyáltalán van még – a nem hívők és fizetett alkalmazottak körén kívül). Az egyházat hatalmas botrányok rázták meg a papi pedofíliától kezdve a vatikáni bank pénzmosó ügyeiig, az ENSZ pedig… Hát arról meg lassan már azt sem tudjuk, van-e, és ha van, minek. Pedig, ugye, Lionel Messi is az UNICEF-ért kampányol. De ma, feltételezem, nagyobb sóhivatalnak tartja a többség, mint Brüsszelt, és éppen azok a nagyhatalmak bojkottálják, veszik semmibe, ha csak lehet, amelyek a kulcsfontosságú döntések mögött áll(hatná)nak.

Ám miközben egy hete már azon rágják a körmüket a hívők és nem hívők, ki lesz Benedek pápa utóda, a szerb sajtóban inkább arról morfondíroznak, van-e esélye annak, hogy az ENSZ főtitkára szerb legyen. Mégpedig az a Vuk Jeremić, aki nemrég szerb külügyminiszter volt, aztán egy éven át most az ENSZ közgyűlésének elnöke. Ez amolyan parlamentielnök-féle funkció, nem túl sok kompetenciával. De az ifjú titán igen komolyan veszi feladatát, kikiáltotta magát a világ elnökének, mert szerint ez a funkció ezt jelenti. És most az jutott az eszébe – miután Szerbiában kidobták a Demokrata Pártból, amely megbukott a választásokon, s az új pártelnök csisztkákba kezdett, s kirúgta a diplomaták diplomatáját is, mert az nem volt hajlandó visszaadni szerb parlamenti mandátumát -, szóval Vuk elhatározta, hogy ő lenne az ENSZ főtitkára, ha már oly kiválóan érzi magát New Yorkban (abnormális költségtérítést kért Szerbiától, csak a lakásra annyit, mintha egy fél felhőkarcolót bérelne). Vuk újév táján épp az újévi koncerttel okozott botrányt, meghívott egy szerb kórust, amely a koncertet a híres-hírhedt szerb katonai marssal zárta, amelyekről pl. a horvátoknak, bosnyákoknak, albánoknak nincsen éppen kedvező tapasztalatuk és véleményük.

Ám amíg a pápa merőben szokatlanul, belátván, hogy ami nem megy, az nem megy, lemondott, addig a homo balcanicus tipikus példánya, Vuk Jeremić mint egy igazi hülyegyerek, nem hogy nem mondott le parlamenti képviselőségéről (amit New Yorkból nem tudott és akart gyakorolni, ám a fizetését ott is felvette), hanem önjelöltként az ENSZ főtitkára akar lenni. Diplomata létére mégsem képes belátni, hogy a pápaválasztáshoz hasonlóan még egy ilyen funkció is micsoda alkuk és játszmák tárgya.

És amíg a csapból is az folyik, magyar lesz-e a pápa, de ha nem is magyar, akkor közép-kelet-európai, addig, láss csodát, e régiónak van esélye most arra, hogy az ENSZ főtitkárát adja. Erre játszik rá Jeremić, de a szerb sajtó szerint esélye sincs, hogy ő váltsa a dél-koreai Pan Gimunt (más leiratban: Ban Ki Munt). Ha megnézzük, hogy az utóbbi időkben olyan világhatalmak adták a főtitkárt, mint Ghána, Egyiptom, Peru, Ausztria, Mianmar, akár fogadhatnánk is arra, hogy szerb lesz a főtitkár, és Kelet-Európa, illetve a funkció súlyát is jól jelzi, ha esetleg kelet-európai lesz a világ úgymond első számú szervezetének első embere. A szerb sajtó szerint azonban a szlovák külügyminiszternek, Miroslav Lajčaknak még jobbak az esélyei. Mert ahogy a neve elhallgatását kérő (?) szerb szakértő megmagyarázta: az első körben Oroszország saját jelöltjét nevezi meg, míg az USA jelöltje alighanem a balti országok egyikéből érkezik. De aztán az USA a második körben már egy lengyelt nevez meg, míg Oroszország épp azért is a szerb (ön)jelöltet. Épp azért, mert úgysem lehet az, hisz az amcsik semmiképp sem mennek bele a Kosovo kapcsán már elhíresült, arrogáns és beképzelt alakba, aki amúgy Novak Djoković rajongójaként a szerb teniszszövetséget is elvezetgeti. Úgyhogy végül cseh vagy szlovák lesz a közös jelölt (a szerb sajtóban ezt úgy írják le, mintha Csehszlovákia még mindig létezne…) Nos, a szlovákiai kollégák biztosan jobban tudják értékelni Lajčak eddigi teljesítményét, mindenesetre elég sokat molyolt a Balkánon– így ő volt Bosznia-Hercegovinában is az ENSZ főképviselője. Csak szerethették, ha már egy ottani szerb és egy bosnyák lap is az év emberének választotta. Miközben Bosznia-Hercegovina de facto nem funkcionál egységes államként, a gazdasága romokban stb. De hát aki ott állt helyt, ahol az isten (vagy a pápa) sem tudja, hogyan lehetne funkcionáló országot csinálni, arra rá lehet bízni az ENSZ-t is.

Mert hát a Balkánon az ENSZ leszerepelt a kilencvenes években – ha egy várost, mint Srebrenicát, az ENSZ védelmezett, ott a férfiakat kiirtották, a többiek pedig mind egy szálig menekülhettek. A mindennapi életben meg annyira sem érezzük az ENSZ létét és hatását, mint az EU-ét, úgyhogy tökmindegy, ki fog az élén állni és ki mit fog ott csinálni, gondolhatjuk. Annyi köze van az életünkhöz, mint a helyi vadásztársaságnak. A nagyhatalmak, az állandó tagok úgyis egymást közt vajazzák le a témát, és pont amiatt engedik át a főtitkári posztot, mert szinte mindegy, ki áll az élén. Az a lényeg, hogy ne nagyon kavarjon.

Úgyhogy marad, hogy tovább izguljunk, magyar lesz-e a pápa? Mert ha magyar lesz, akkor az egész világ megtudja, hol lakik a magyarok istene. A katolikus egyház pedig, akár az ENSZ, egy multinacionalista nagyvállalat marad, amely továbbra is beszedi a tagdíjat, hogy vezetői szépen eléldegéljenek ama címszó alatt, hogy a szegénység ellen és a világbékéért küzdenek. Nem is értem, miért nem fuzionálnak, talán olcsóbb lenne a kettőt egyben fenntartani, és már csak évente kellene egy világszépét megválasztani, aki szintén elmondaná: ő is a szegénység felszámolásáért és a világbékéért küzd. Ő legalább szépen mosolyogna, öröm lenne ránézni.