Kumintások

Szerbhorváth György | 2013. március 4. - 15:39 | Vélemény

Már csak a Szabad Nép félórák hiányoznak az országpropagandából.

Kumin Ferencnek Richelieu bíboros mondata állhatna nemesi címerén: „Vegyetek ki hat sort bármilyen írásból, s én találok benne olyasmit, amiért felakaszthatjuk íróját.”

De indítsunk onnan, hogy régi újságokat olvasgatok mostanság, értsd: 1990 előttieket. Olykor nagyon meglep, kishazám, a Vajdaság magyarságának sajtója milyen ortodox volt akkor, amikor a többi szocialista országban már a demokratikus ellenzék dübörgött. Így aztán ilyeneket olvasok pl. 1988-ból a szabadkai 7 Nap c. hetilapban: „A Vajdasági Kommunista Szövetség Tartományi Bizottságának ülésén a propaganda (népszerűsítés) elmarasztalását is a hírközlő eszközök körül megnyilvánuló válságtünetek között emlegették. Társadalmunk vívmányainak, értékeinek, erényeinek népszerűsítése elég szégyenlős formákban jut kifejezésre, viszont a tagadás hírverése gyakran hivalkodó és agresszív.”

Ilyen sorokat silabizálván persze az ember hűtené az agyát, bár az is eszébe jut, hogy ez a VKSZ TB négy hónap után úgy megbukott, mint a sicc. De hűtés helyett, hisz az nincs az archívumban, inkább felugrik pihenni az internetre. Ám az MTI híreit böngészve még inkább felforr az agyvize. Mert mégis, 2013-at írunk. Ehelyett a régi idők moziját látjuk, azaz azt olvassuk, hogy Kumin Ferenc szerint Németországban már jobban értik Magyarországot, amit eddiglen a honi újságírók, értelmiségiek gonosz kritikája miatt félreértettek. Hovatovább a két ország barátsága továbbra is igen erős (vö. szovjet-magyar örökbarátság, vagy Hitler-Horthy fegyverbarátság).

A nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkár egykor jobb napokat látott Sólyom László oldalán, de úgy látszik, ma már nem zavarja, hogy a volt köztársasági elnököt hogyan ekézik és vonnák felelősségre jelenlegi munkaadói. Szinte nehéz elhinni, hogy ez a Kumin az a Kumin, és meggyőződésből, nem pusztán mondjuk megélhetési politikusként teszi azt, amit. Mert ha komolyan venné magát, úgy a Sólyom munkásságát ért (hazai, kormány-) kritikákat is az ország, a nemzet iránti támadásként kellene értelmeznie, de ez nyilván akkora kognitív disszonanciát idézne elő belőle, hogy Dunának menne.

Marad hát az, hogy olyan szintre süllyedjen, mint a fenti (vajdmagy kommunista) idézet elmondója-leírója. Áporodott párttitkári (esetében államtitkári) nívó ez, aminek természetesen semmi köze a nemzet, a haza valós állapotához. Kumin munkássága a propaganda és az ellenpropaganda régi világát idézi, ahol vissza kell verni az országot ért kritikákat, a belső és külső ellenséget (a belső a veszélyesebb, ők még árulók is, a hazát adják ki pénzér’). Kumin feladata ugyanis, hogy külföldön helyre tegye a bírálatokat. Németországban, így ő, a "makacs módon visszatérő kritikák és meg nem értések közül néhány tisztázódott", és mindenféle félreértést is helyre tett, sőt, jó hírekkel látta el a német sajtómunkásokat (az MTI őket már elfelejtette megkérdezgetni, mit gondolnak minderről). Amiből egy dolog látszik: az, hogy Kumin nem érti, mire való egy normális, a dolgát végző média. Nem a propagandára, hanem arra, hogy több oldalról, tárgyilagosan megvizsgáljon egy kérdést, hogy sokoldalúan informáljon. És persze, vegye figyelembe a magyar kormányzat adatait, érveit, de készpénznek mégse.

Kumin ehhez képest a kádárista párttitkárok megyei nyelvi kompetencia-szintjén beszél a sajtóról, aggodalmakról, "gyakran torzító és aránytalan sajtótudósítások"-ról amiket azonban "cáfolni tudtunk az utóbbi időben". Mintha a német politikusok, befektetők és újságírók oly hülyék lennének, hogy egy helyettes államtitkárnak mindent elhisznek. Aztán rohannak befektetni Magyarba’, ahol gazdasági tündérország épül, olyan stabil az alaptörvény, hogy csak havonta kell változtatni, az Alkotmánybíróság döntéseire meg épp a kormányfő ne mondaná, hogy leszarja magasról. A Nemzeti Bank meg oly független a kormánytól, mint földműves az időjárástól, hogy csak az utóbbi napok „sikerét” említsük.

Nemrég, február 15-én Bécsben jártam, életemben másodszor, de épp ezért volt furcsa, hogy a tömérdek ex-földim, azaz volt jugoszláv vendégmunkás-áradat mellett ugyan ki más is volt az első magyar a Grabenen, akit láthattam? Hát maga Kumin, amint egy szuveníres zacskót lóbálva sietett munkatársaival. Kicsit megijedtem, mert Sinkovics Ede képzőművész barátom tárlatát érkeztem megnyitni, aki Orbán Viktorról készített többek közt szappanszobrot, meg egy focis képet is, elég ironikus, bár nem sértő értelemben. A megnyitószövegemben inkább én politizáltam többet – de azt akkor még Kumin aligha tudhatta, mégis, összeugrott a gyomrom, hogy mein Gott, ezek még Bécsbe is utánunk jönnek?

De aztán a tárlaton nem láttam őket a kommiszárokat, és utóbb olvastam, hogy Kumin egy EBESZ-értekezleten kummantgatott az internet szabadságáról. Mi most is mondhatott volna, mint hogy épp az internetes hírmédiumok bizonyítják, mekkora a sajtószabadság Magyarba’ – s hát ha ez a téma Bécsben, ő nem elemezheti azt, ami nem téma, pl. hogy milyen gyalázatos kormánypropagandát folytat a közmédia. Kumin a független és autonóm hírportálokat éltette – csak arról nem beszélt, hogy ezek mely médiabirodalmakhoz tartoznak, azok meg kikhez állnak oly közel. Továbbá szerinte a honlapok „szarkasztikus, ironikus” hangja illusztrálja jól a magyar sajtószabadságot és a média pluralizmusát. És még ezek önszabályozása is micsoda szuper, így a fizetett propaganda-titkár. Naná, lásd a kuruc.infót – nem hogy önmagukat nem szabályozzák, de a Médiatanács sem tud velük mit kezdeni.

De úgy látszik, Kumin a sok német, osztrák stb. út miatt ezeket nem ér rá olvasni, nézni, hallgatni. Se a kurucot, se a közmédiát, azt a töméntelen torzítást, hazudozást, csúsztatást, ami közpénzen folyik, és amit közpénzen ő védelmez.

De belátjuk, nincs könnyű helyzetben. Kumin munkája eleve erkölcsi és politikai bukásra ítéltetett, hisz azt kell bizonyítania, hogy aki bármit kritizálni merészel, azt hátsó szándékok, anyagi haszon, züllött morális természete vezetik. Hogy hazaáruló, söpredék, nyikhaj. Ráadásul azért is bajban van, mert ha munkáját igazán jól végzi (megszűnik minden kritika), úgy munkájának oka is egyből megszűnne. És akkor egy újabb fordulatot kéne tennie azok után, hogy Sólyom közeli munkatársaként épp neki fordított hátat látványosan, az elvek tekintetében mindenképp.

(Félreértések elkerülése végett jelezzük, hogy a kummantás szó a szlengben nem izélést jelent, hanem – így a szlengszótár – azt, hogy „feladat elvégzése, kötelesség teljesítése alól, többnyire hazugságok felhasználásával, megtévesztő úton kibújik”. Ha így vesszük, akkor ő nem is kummant. Ezért kellene, hogy úgy a szlengben, mint a köznyelvben meghonosodjék majd a kumintás kifejezés is, ami azt fedné, hogy valakinek épp az a feladata, kötelessége, hogy többnyire hazugságok felhasználásával folytasson országpropagandát azok ellenében, akik arra tesznek kísérletet, hogy a valós helyzetet kritikailag tárják fel és arról ne hazudozzanak se itthon, se külföldön.)

Címkék: Kumin Ferenc