Robert Fico: Magyarázom a bizonyítványom

Barak László | 2013. március 5. - 13:44 | Vélemény

Nem tudni, Robert Fico egy „önjáró“, illetve önfejű politikus-e, avagy általában fizetett tanácsadók adják a szájába a nyilvános szereplései során elejtett mondatokat. Az előbbi és utóbbi esetben is azt lehet neki javallani, hogy legalább viszonylag normális tanácsadókat, bértollnokokat kellene dolgoztatnia. Ellenkező esetben még jó párszor kerülhet olyan kellemetlen helyzetbe, mint amilyenbe belekeveredett a múlt héten a Matica slovenská Martinban megtartott jubileumi kongresszusán, amidőn porig alázta a Szlovákiában élő kisebbségekhez tartozó állampolgárokat.

Akarva vagy akaratlanul állította-e be őket semmirekellő idegen elemekként, állampolgári kötelességeik elmulasztásában sáros, ám annál erőszakosabb zsarolókként, tökmindegy.

A lényeg mindenképpen az, hogy keresett vagy épp keresetlen szavai nyomán igencsak fölhördült valamennyi vélt vagy valós címzett. Nemkülönben azok a demokraták, akik tulajdonképpen nem is nagyon képesek fölfogni, miként lehetséges, hogy egy EU-tagállam vezető politikusa, úgy viselkedik, mint egy meglehetősen korlátolt, ám annál kevélyebb középkori kiskirály szokott volt a cselédjeivel valamelyik félreeső birtoka setét hátsó udvarán.

Sok-sok süket és vak pártcsinovnyikkal, azaz a miniszterelnök urat kritikátlanul szolgáló szimpla állami lakájjal ellentétben azonban vélhetően ott esett le aztán a tantusz, ahol kell. Ellenkező esetben nem igyekezett volna kiköszörülni a csorbát az elkövető. Magyarán, ha Robert Fico vagy a környezete nem jött volna rá, hogy ezúttal bizony sokkal messzebbre ment a nacionalista felhangú sóderolásban, mint amennyi még úgy ahogy elviselhető, nyilván nem adja be a derekát a szlovákiai magyar sajtómunkásoknak és nem igyekszik megmagyarázni a bizonyítványát a szlovákiai magyar közönségnek.

A szóban forgó bizonyítványmagyarázat azonban sajna épp olyan felemásra sikeredett, mint amilyenre általában a bizonyítványmagyarázatok sikeredni szoktak. Robert Fico ugyanis azzal a dajkamesével próbált etetni az Új Szó napilapnak adott vonatkozó interjúban, hogy ő tulajdonképpen egy egyedi eset miatt kapott dühkitörést, amit viszont a békesség kedvéért esze ágában sincs konkretizálni… Viszont annak a magyarázatába sem akart belemenni, hogy akkor vajon miért szapulta ennek az egyedi esetnek a nyomán többes számban, vagyis általában a kisebbségeket.

Ugyanilyen félresikerült és igazságtalan volt az a szövege is, amely szerint, milyen marha jóban van ő Orbán Viktorral.

No és akkor, mi van, ha jóban van Orbán Viktorral? – teheti föl a költői kérdést joggal a szlovákiai magyar kisebbséghez tartozók többsége. Jellemzően azok, akik képesek fölfogni azt tényt, hogy az ő miniszterelnöküket bizony még véletlenül sem Orbán Viktornak hívják, hanem Robert Ficónak. Következésképpen nem is Orbán Viktortól várják el a feltétlen tisztelet, hanem Robert Ficótól! Amit, ha nem kapnak meg, sőt, akkor fokozatosan bekövetkezhet az a helyzet, hogy az eddigiekkel ellentétben tényleg egyre többen érzik majd közülük azt, hogy egy olyan államhoz, amelynek választott vezetői kínos és kellemetlen teherként tartják őket számon, önsorsrontás lojálisnak lenniük. Emiatt pedig esetleg közülük egyre többen tényleg olyan szélsőséges alakokhoz csapódhatnak majd, mint amilyenek Robert Ficót akarták "megijeszteni“ Dunaszerdahelyen, miközben ő a művelődési házba a hátsó bejáraton osont be. Konkrétan amikor az inkriminált „maticás jelenés” után „nőnapilag ereszkedett le“ vicceket mesélni a kedvéért és számára megválogatott hálás hívekhez.

Tegyük hozzá, ez a Fico által kifogásolt mintegy féltucatnyi „szélsőséges” ráadásul azt sem tudta, mit csináljon. Meg sem nyikkantak ugyanis, nem küldték őt melegebb vidékre, nem kérték rajta számon, hogy a kormányfői poszthoz méltatlan kiszólásokkal illette a szlovákiai kisebbségek tagjait. Csak álldogáltak ott szánalmas-tanácstalanul a művelődési ház sarkánál, hogy aztán tulajdonképpen dolgavégezetlenül elhúzzanak, mondjuk, egy pofa sörre…

Épp úgy, mint ahogyan talán a miniszterelnök úr is. Aki épp olyan angolosan távozott, mondhatni iszkolt haza Dunaszerdahelyről Pozsonyba, mint ahogyan megérkezett az ő magyarjai (szlovákjai?) közé… Hogy két napon belül aztán arra figyelmeztessen említett felemás bizonyítványmagyarázatában, hogy ő tulajdonképpen a béke és a nyugalom barátja. Akik pedig nem átallottak megsértődni a kisebbségek rovására elejtett méltatlan és igazságtalan mondatai miatt, tulajdonképpen azok a „szélsőséges“ megnyilvánulások gerjesztői…

Hát ezen azért még szintén nem ártana meg elgondolkodni - ha vannak, tanácsadókkal együtt is -, miniszterelnök úr…