Szemétsaláta

Ez is mutatja kormányzásra való alkalmatlanságukat, konstitúciókba ugyanis nem szoktak olyasmiket beleírni, hogy a hajléktalanokat igenis elviheti a rendőr, ha a helyi polgármesternek az a heppje,
nem szokták bennük a törvényesen működő pártokat semmilyen okból megbélyegezni,
nem írják elő a lakosság különadóval büntetését, ha a fenti bíróságok megállapítják, hogy a kormány megsértette a nyugati civilizáció egyetemes normáit,
nem alázzák cenzúrázott kabarévá a választási kampányt,
nem foglalnak beléjük olyan betarthatatlan durvulásokat, mint a végzett egyetemisták munkavállalási jogának földrajzi korlátozása (ráadásul az Európai Unióban),
nem tartalmaznak gránitba vésett előírásokat az egyetemek gazdálkodásáról,
nem csempésznek beléjük szinte korlátlan perelési lehetőséget egyének és közösségek emberi méltóságára hivatkozva, ráadásul olyan témában, aminek a szelídebb változatát az Európai Bizottság már kihúzatta a „Médiaalkotmányból”.

Ezeknek fogalmuk sincs, mi az az alkotmány, alaptörvény, Grundgesetz, vagy nevezzék, aminek akarják. Ez egy szemétből összekapart, rothadó saláta.

Elég ritkaság olyan országban, amelyik ezeréves államiságára büszke (és egyáltalán, amelyikben nem úgy kell találgatni, mi az az állam, mi az a jog, mi az a szabadság, hivatalosan nem „kudarcállam”, ahol most foglalkoznak nemzetközi gyámság alatt a „nemzetépítéssel”): rövid időn belül szóltak az Európa Tanácstól, a washingtoni és a bonni külügyminisztériumból, telefonált Barroso, hogy talán álljanak már le, és nézzenek magukba.

Kár, hogy nem fogadhatok: teljesen fölöslegesen csinálták. Szerintem ezt az Alaptörvény-módosításnak nevezett rotyadékot hétfőn úgy megszavazzák, mint a sicc, Navracsics miniszterelnök-helyettes meg fogja magyarázni, hogy Jagland, Kerry, Westerwelle, Barroso rosszul látja, ők a dilettánsok, nagyköveteink sértődött olvasóleveleket írnak állomáshelyük újságjaiba, a Békemenet bégetve megy, a szétivott agyú skriblert megvédik az övéi, és mindenki más le lesz hordva.

Hogy kinek politizál Orbán és garnitúrája? Láthatóan a diszlexiásoknak, diszkalkuliásoknak, idült memóriazavarban szenvedőknek. Vannak elegen. Tegnap, amikor pár diák már nem bírta tovább, és csinált egy látványos, mellesleg békés akciót – őket verték, nem ők vertek –, láthattuk a Fidesz-székház előtt tömörülő, rikácsoló bunkókat. Megismerhettük a gyilkosságban való bűnrészességért tizennégy évre ítélt, tán másfél éve szabadult Fradi-szurkolópásztort, aki „erkölcsi kötelezettségének” tartotta, hogy a Fidesz védelmében harmadakkora lányokkal szemben alkalmazza erejét, törjön meg, aminek törnie kell. Nem ám Kubatov pártigazgató kérte rá. (Ilyen hiteles forrásnak hogy ne hihetnénk?) És nem őt kergetik el a redvásba, hogy öreg, te minket inkább ne védjél. Hanem a minimális európai normákról rebegő, negyvenkilós bölcsészekben látják az új Szerovokat.

És így is a Fidesz messze a legnépszerűbb párt Magyarországon. Persze lehet sopánkodni, hogy ilyen nem létezik, ez egy látomás, nincs olyan fizikai erő, nincs akkora tömeghülyeség, ami ezeket kormányon tartaná. Pedig hát van. Valaki beszavazta őket a kétharmadba, és képtelen belátni, hogy már akkor tévedett; valaki ott játssza az eszét az ellenzékben, és nem kéri számon a jó kormányzást, mert maga sem tudja micsoda; valaki mániák és becsípődések miatt nem képes a tomboló dilettánsról kimondani, hogy tomboló dilettáns; a köztársasági elnök székében ülő valaki meg nem szólal meg, hogy itt a vég, sőt túl vagyunk rajta. Valaki nem meri kimondani azokat a dolgokat, amikbe több eséllyel buknának bele, mint a nyilvánosságra kerülő, vicces kis botrányocskákba.

De ha a hét végén megtörténik a csoda, és Barroso telefonpartnere mégis magába néz: megváltozhat-e itt valami – komolyan – hétfőre? Vagy áprilisra?

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.