Készen vagyooook!

Emlékszem egy pártra, amelyik a 2009-es európai parlamenti választáson azzal a szlogennel kampányolt: ELÉG! (A teljes szöveg úgy szólt, hogy „Egy ország mondja: Elég! Szavazz!”, de messziről csak az a négy narancssárga betű látszott, nem is kellett több.)

Az úgynevezett demokráciákban a pártok azért pártok, mert valami mást akarnak, mint a többi párt, és ezért közölni is szokták, hogy mi ez a valami.  Európai választáson legalább a kék alapon csillagkört odamásolják, és próbálnak kitalálni valami mondatot, ami összefügg a szabadsággal és a jó élettel. Nem így a Fidesz. Valószínűleg ez volt az egyetlen párt Európában, amelyik mellőzött minden efféle utalást, nem állított magáról semmit, nem ígért semmit, nem fárasztotta magát azzal, hogy az Uniót valahogy belekeverje. Minden lehetséges választásnak egy célja van, az, hogy a szocialisták menjenek a fenébe, azt pedig egy négybetűs szóval meg egy felkiáltójellel is ki lehet fejezni.. Hogy aztán mi lesz, azzal ne foglalkozzatok, az a nagyok dolga.

A taktika részben eredményes volt, mert a Fideszre szavazott a szokott másfélmillió törzsszavazó, sőt egy picit több, és ez elég volt az elsöprő győzelemhez. De kudarc is volt, mert a surranópályán befutott az addig komolyan nem vett Jobbik, olyan mondanivalóval, amilyennel, de legalább volt neki, Európáról is meg a jó életről is, meg egy jelszava, ami több volt annál, hogy az ellenfél menjen a fenébe: „Magyarország a magyaroké”. Ez semennyire nem lógott volna ki a Fidesz 2010 utáni nacionalista diskurzusából, csak hát akkor a Jobbiknak jutott eszébe.

Egyáltalán, a Jobbiknak jutott eszébe valami. A Fidesz addigra már tökéletesen infantilizálta a politikai beszédmódot, körülbelül egy hároméves gyerek szintjére: „Készen vagyooook! Türüld ki!” „Nem kell!” „Ott a cica!” – és hasonlók.

Kormányra kerülvén ez a párt befelé úgy bánt a potenciális híveivel, ahogy a kissé retardált gyermekekkel lehet, a visszamaradottságukra alapozott és ezáltal megerősítette őket a visszamaradottságukban. A Békemenettől a rezsicsökkentésig teljes programokat épített föl arra, hogy a választópolgár képtelen megtenni akár egyetlen logikai lépést is, tehát nem kérdezi meg, hogy miféle gyarmatosító az (mármint a többi európai adófizető), akinek a pénzéből ezen a dacos kis Magyarországon a fejlesztések kilencvenvalahány százaléka folyik. Vagy hogy mért jó az, hogy ha azt a pénzt, amivel a lakossági fogyasztók villanyszámlája csökken, a termelést folytató vállalatokkal fizettetik meg ahelyett, hogy az állam csökkentené a baromi adótartalmat. A választópolgár úgy van nevelve, hogy a retardált gyerek szintjén maradjon, és ha mégis kérdez, netán gondolkozik, akkor jól fejbe lesz somva.

Nem így kifelé. A külföldi bírálóktól – „szegény Angelától” az ENSZ-ig – elvárják, hogy egy tapasztalt magyar ügyvéd figyelmességével olvassa a jogszabályokat, mert ha így olvasná, akkor rájönne, hogy csak látszatra mocskos, jogtipró, szabadságellenes bunkóságok, valójában úgy is lehetne értelmezni őket, hogy az ezeréves államiság közfelkiáltással megerősített politikai-jogi kultúrájának cizellált műalkotásai.

Ha a külföldi bírálók olyan gyermetegen viselkednének, ahogy azt a Fidesz saját odaadó felnőtt híveitől elvárja, nagyon rondán beszélnének, mint megannyi Eric Cartman, de hát civilizált emberekről van szó, akik még akkor sem hagynak fel a fogalmi gondolkodással, amikor nagyon dühösek. Mint például Guy Verhofstadt, az európai liberálisok vezetője, aki tegnap majdnem szó szerint azt mondta, amit a Fidesz 2009-ben európai politika gyanánt meghirdetett, mármint hogy „ELÉG!” – abból, ahogy a magyar kormány a nemzetközi közösséggel szemétkedik.

A csőd akkor következik be, amikor már a gyerekek is megsokallják az infantilizmust. Egy német közszolgálati tévécsatorna gyerekhíradójában – értelmes nyolc-tíz éveseknek – vicces kis animációs filmen mutatták meg, milyen az, ha egy országban magasból tesznek az európai normákra, félholtra szekíroznak egy ellenzéki rádióállomást, a médiában a kormány dicséretét erőltetik, korlátozzák az alkotmánybíróság jogkörét. Ami, ugye, mind megtörtént, vagy most történik.

Mi a magyar hivatalosság válasza, reflexből? Egy másik uniós tagország gyerekműsora ellen tiltakozik a külügyminisztérium. A nemzetközi kommunikációért felelős kormánytisztviselő minden ízében hazugnak nevezi a német gyerekek tájékoztatását, határozott fellépést, sőt jogi akciót helyez kilátásba. A kormánypárti publikum körében azonnal evidenciaként terjed el, hogy ez a német energetikai cégek bosszúja a rezsicsökkentés miatt.

Először, logikusan, a német gyermekek lelkét mérgeztetik meg a KiKA tévécskével, aminek a szerkesztésébe a multiknak kollektív beleszólásuk van, majd a ragály átterjed a felnőttekre, akik aztán nyomás alatt tartják a politikusaikat. Nem lesz csoda, ha báncsák a magyart. A mi dolgunk az, hogy tapasztalt diplomatáinkkal, igazságszerető kormányzati jogászainkkal (akik már a baltás gyilkos ügyét is milyen elegánsan megoldották) csírájában elfojtsuk az aknamunkát. (Képzavar? Csak a korszellemhez igazodom.)

A magyar kormányt azzal vádolják, hogy nem európai stílusú, erőszakos és antidemokratikus. Ezt a magyar kormány úgy akarja kivédeni, hogy nem európai stílusban és erőszakosan lép fel, mint akinek fogalma sincs, hogyan kell viselkedni egy demokráciában. Egy átlag német tízéves jobban tudja.

Kumin Ferenc, az illetékes helyettes államtitkár, képzettsége szerint politológus a KiKA egyperces merényletéről azt mondta: „Egyszerűen nem értjük.” Hát, nem csodálom. De van ott valaki, aki eléri a lehúzót?

 

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője