A jog felrúgott asztala

Szerbhorváth György | 2013. április 11. - 19:43 | Vélemény

Az alkotmánymódosítás helyett engem Zámbó Krisztián sorsa érdekel.

Hónapok óta lázban tartja a magyarországi közvélemény jelentős részét, hogy vajon Zámbó Krisztián mikor megy el közmunkára. Nem, nem azért kell neki „bevonulnia”, hogy pénzt keressen, hanem mert bűnt követett – mobilozva közlekedési balesetet okozott.

Nevezett érdemes művészről a műveltebb közönség ugyan alig hallott, a Zámbó név hallatán legfeljebb beugrik Jimmy, aki épp a szóban forgó akárki (senki) édesapja s nemzetünk csalogánya volt. Krisztián is a papa útjára lépett, csak épp hangja nincs, de azért az egyik tehetségkutatóban igen szépen haladt előre, könyvet is „írt” – mint nyilatkozta, már ezért sem ért rá közmunkázni. Magyarán rá se bajszintott arra, hogy elítélték, és ugyan egy-két napot két év alatt már ledolgozott, de maradt még vagy húsz napja. A szövevényes ügyet csak rapszodikusan követve arról olvashattunk a bulvársajtóban, hogy legutóbb azért nem érkezett meg Dunavarsányba, mert elromlott a kocsija.

De jó hír, hogy újabban már megjelent „munkahelyén”, és úgy saccolja, nyárig akár le is dolgozhatja a büntit, hetente egy napot hat órában. És most kapaszkodjanak meg: a könyvtárban. Büszkén mesélte, hogy bizony, az első nap nem volt nehéz, mert tudja ő ám, mi a fizikai munka: itt is könyveket rakott sorba, a helyükre. Feltételezem, segítséggel, mert leginkább egy funkcionális analfabéta szintjén mozog a gyerek. S már jeleztük, hetek óta erről írt a bulvárlap, nincs ennél fontosabb téma, bár egy-egy gyilkosság persze beelőzi.

Ám az egészet nem értjük: egy mondvacsinált sztár ugyan miért halasztgathatja el büntetésének letöltését? És miért pont egy könyvtárban? Persze ez jó hír nekem, ha egyszer megbüntetnek, eleve jelzem, számítsák be azt a több évet, amit könyvtárban olvasgatva töltöttem. És ez nem vicc – mert Magyarországon a jog sajnos azzá vált. Csak a héten több bicskanyitogató eset történt, ami a rendőrséghez kapcsolódik, illetve a jog világához. Két rendőr simán agyonvert egy romániai származású férfit, mert őt gyanúsították meg egy motorfűrész ellopásával. A magyar rendőrségi vallatás meg már csak olyan, hogy előbb ütünk, aztán kérdezünk, tisztelt vádlott úr. A bátorság persze azért oly nagy, mert ha a magyar rendőrség tagjai úgy látják, a feltételezett elkövető romániai, cigány, menekült, vagy más kisebbségihez tartozik, nyugodtan verhető, mert a magyar társadalom túlnyomó többségének támogatására számíthat.

A rendőrség pedig még a bíróságokat is leszarja magasról, íme, betiltották a neonácik tüntetését, noha erre jogilag, elvben, még lehetőségük se lenne (amíg ki nem tör a balhé, de akkor meg oszlatni kéne). Legalábbis a nem kormánypárti jogászok szerint. Mert a kormánypártiak szerint az „Adj gázt!” (a zsidóknak) nevezetű tüntetés szervezői ízléstelenek, ez már antiszemitizmus stb. – de a betiltás a magyar kormányzat demokratikus irányultságát épp az bizonyítja, hogy betiltják az antiszemita motorosok felvonulását (miközben belerúgnak az európai országok képviselőibe, úgy állítva be az egészet, hogy aki liberális, szocialista, zöld, az minimum erkölcstelen és bűnöző).

Ami engem illet, én az összes motoros felvonulást betiltanám, sőt, a motorozást is – tudni való, hogy tavasszal, ellepve az utakat, balesetek tucatjait okozva nem kevesen halnak meg közülük, mert a szabályokat nem tartják be, rohannak (aztán megy a sírás-rívás a ker-tévékben, hogy de rendes gyerek is volt az elhunyt). Érdekes, hogy szervezetten főleg csak neonácik, gojok motoroznak, baloldali motoros felvonulásról még nem hallottam, se liberálisról, se zöldről – de hogy a fasizmus és a motorozás között tényleg szerves összefüggés van, az szociológiai kutatások tárgya lehetne inkább (a bőrruha imádata erre utal). És ráadásul bátrak: bejelentették, hogy ha tüntetni nem is lehet, ők azért motoroznak egyet az Élet Menete alá füstölve, hagy szokják a füstöt a holokauszt áldozatai, utódai.

Ezért aztán ha az egyszeri polgárok (bár Zámbó nyilván nem oly egyszerű) ennyire megvetik a jogszabályokat, a rendőrök a bíróságot stb., akkor meg miért csodálkozunk azon, ha az alkotmányozó fideszes jogászok is simán elmennek minden hazai és európai ellenvetés mellett? Maguk a szakmájukhoz, hivatásukhoz ragaszkodó jogászok mondják már mindenütt – még a jobboldali, konzervatív érzelműek is -, hogy a kormányzat magát a jogrendszert veri szét. Ha ez igaz, akkor tényleg nincs mit csodálkoznunk azon, hogy egy „celebrity”, az ifjú Zámbó is azt csinál, amihez a kedve szottyan, és még az is belefér, hogy a húzással-halasztással semmiféle szabályt sem szeg meg. (Bár állítólag akár börtönbe is kerülhet, ha nem dolgozza le a büntetést – de mi ebben már nem hiszünk.)

Ennél csak az lett volna testhezállóbb, ha a bíró arra kötelezi őt, hogy közmunkásként járja körbe az iskolákat, börtönöket, nyugdíjasotthonokat, sőt, a rendőrállomásokat, és ott szórakoztassa a nagyérdeműt. Mert az a társadalom, amely ennyire beletörődik, hogy azt tesz vele a kormány, amit akar, meg is érdemli, hogy Zámbó-féléket hallgasson. A többiek már úgyis kifutottak a nagyvilágba, nem mellékesen az ifjú dalnok hangja elől is, bár biztos nem az volt az elsődleges motiváció.

Címkék: közmunka, jog, bíróság