Joggal bajban az Utca Ura

Széky János | 2013. április 26. - 19:49 | Vélemény

Ahol demokrácia van, ott demokrácia van, és a hergelés megakadályozása nem egy darab csúcspolitikus dolga. Ennek megfelelően a szélsőségeket is jobban tudják kezelni.

Miközben a Nemzeti Érzelmű Motorosok vezéréről kiderült, hogy büszkén mutogatja – állítólag – barátnőjének azt, ami ő maga, a bíróság másodszor is jogszerűtlennek mondta ki a NÉM vonulásának megtiltását. Azonkívül a nemzeti érzelmű bőrösök már bejelentették, hogy megint csak vonulni fognak, ezúttal kifejezetten „anticionista” céllal a Zsidó Világkongresszus budapesti ülésének első napján, a Hegedűs Lorántné által bejelentett és a rendőrségtől be nem tiltott demonstrációhoz csatlakozva. (A tüntetést eredetileg Hegedűs Loránt református lelkész jelentette be, de egyháza olyan határozottan elítélte, hogy kénytelen volt visszalépni.)

A szabadság barátainak legkésőbb akkor föl kellett volna ébredniük, amikor a miniszterelnök másodszor is utasítást adott a betiltásra, ezúttal már nem egyszerűen egy nem létező jogszabályi helyre hivatkozva, hanem azok után, hogy a rúdtáncos-szakállas bácsi serege megváltoztatta a felvonulás közfelháborodást keltő nevét („Adj gázt!” – megjegyzem, tavaly ugyanilyen címmel dübörögtek, szintén az Élet menete napján, és senkinek nem tűnt fel), valamint az útvonalat is. Nem haladtak volna el az egykori gettó egyik főutcáján, és nem zúgtak volna el a nagy zsinagóga mellett. Tőlük telhetően botránytalanították a rendezvényt, aminek a témája egyébként a devizahitel és a földkérdés. Lett volna.

Szóval a rendőrségnek egyszerűen semmi oka nem lehetett volna a motorozás előzetes megtiltására, mint azt a bíróság ismét megállapította. Ha pedig úgy meg lehet tiltani egy bejelentett rendezvényt, hogy a gyülekezési törvény szerint semmilyen akadálya nincs a megtartásának, akkor ki lehet dobni a gyülekezési törvényt a szemétbe, és praktikus közvetlenül a miniszterelnök ízlésére bízni, hogy X témában lehet-e tüntetni, vagy nem.

Volt már ilyesmi.

Arról nem beszélve, hogy a miniszterelnöki beavatkozás pedagógiai hatása nulla, sem a teljesen alkotmányosan ténykedő jobbikos politikusokat, sem a ragahuszárokat nem térítette el attól, hogy Magyarországot május 4-én meg akarják szégyeníteni a világ előtt. (Egyszer mondaná meg valaki ezeknek a csodapókoknak, hogy a cionista = zsidó azonosítás, amit ők rettentő ravasz szalonképesítésnek hisznek, és még komolyan is gondolnak, egyáltalán nem jobboldali ötlet, hanem a nemzetközi szélsőbal heppje, abban nagy valószínűséggel a KGB meg a Stasi terjesztette el, és nem másnak, mint Joszif Sztálinnak a találmánya.)

A magyar gyülekezési törvényt amúgy nyugodtan a szemétbe lehetne dobni, ugyanis nem tölti be funkcióját. Konszolidált demokráciákban, ahol a politikai viták fő helyszíne a parlament és a szabad média, leginkább a parlamenten kívüli erők, például a szakszervezetek élnek a gyülekezési joggal. A szervezett érdek- vagy véleménycsoporthoz nem tartozó civilek pedig főleg akkor mennek ki az utcára, amikor valamilyen előre ki nem számítható esemény felháborítja őket. Ezért teljesen elfogadott a gyülekezési jog korlátozása a „négy köz” (közrend, közbiztonság, közegészség, közerkölcs) szempontja szerint, annak a közösségnek a védelmében, amelyiknek az utcáin, terein, parkjaiban a tüntetések zajlanak.

Amikor azonban Magyarországon 1988 végén kidolgozták és 1989 januárjában elfogadták a gyülekezési törvényt, nem volt konszolidált parlamenti demokrácia, most meg újra nincs. Akkor a kormányoldalnak az volt az érdeke, hogy adjon egy szelepet a gőz leengedésére, az ellenzéknek meg az, hogy minél szabadabban lehessen támadni „a hatalmat”. Előbb a Parlament közvetlen körzetére vonatkozó rendezvénytilalom szűnt meg – mert hát azt az Országgyűlést nem demokratikusan választották meg, nem érdemelt extra védelmet –, és miután az év folyamán a Büntető törvénykönyvből kivették az állam elleni bűncselekményeket, gyakorlatilag semmi fizikai és tartalmi korlátozás nem maradt.

2006 tájára fétissé vált, hogy mindenki ott, akkor és úgy mondja el a véleményét, akár az Alkotmány ellenében is, ameddig vélemény marad – ahol, amikor és ahogyan neki tetszik. A Fidesz megakadályozott minden olyan módosítást a kétharmados gyülekezési törvényben, amely a közt védte volna az esetleges jogsértésekkel szemben.

Bejelentett rendezvényt két okból lehet csak előzetesen megtiltani: ha „népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné” (mi az a „súlyos”?, ha kicsit veszélyezteti, attól még zavartalan a működés? a 2006-os Kossuth téri dzsembori nem volt súlyos?), „vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható” (miközben zsákutcákat kivéve mindig van más útvonal). A független magyar bíróságnak a törvény szerint kell ítélnie, és a törvény nem tartalmaz olyan indokot a megtiltásra, amilyeneket a miniszterelnök előadott.

Továbbá az is a gravitációs törvénnyel felérő alapszabály a magyar közvélemény szemében, hogy az „engedélyezésről” (Magyarországon: egyszerű tudomásul vételről) vagy a betiltásról a rendőrség nevű országos szerv helyi kapitányságának kell döntenie. Ez pedig egyáltalán nem kötelező, a rendőrség eleve sokfelé nem országos szerv, hanem a helyi önkormányzatnak van alárendelve, de olyan is van, hogy az utcai tüntetéseket maga a helyi önkormányzat engedélyezi – vagy nem – a saját ízlése szerint. És nem engedélyez olyat, amelyik túl sok választót hergelne.

Ahol demokrácia van, ott demokrácia van, és a hergelés megakadályozása nem egy darab csúcspolitikus dolga. Ennek megfelelően a szélsőségeket is jobban tudják kezelni.

Ha Orbán jövő szombaton nem akar kínban lenni a Zsidó Világkongresszus budapesti ülésének felkért előadójaként, akkor ugyanúgy, ugyanolyan jogszerűtlenül elrendeli az „anticionista” tüntetés betiltását, mint a motorozásokét. Csak hát a május 4-i tüntetők között már komolyabb erők lennének a magamutogatónál, honi és (feltehetően) európai képviselők, felkészült jogászok. Olyanok, akik pár éve még a Fidesz támogatásával működtek közre a gyülekezési jog parttalanná tételében, mert a Fidesznek akkor az volt az érdeke. Most nem fog olyan könnyen menni a betiltás. Egy 1989 óta rendezetlen közjogi adósságot előbb-utóbb kamatostul meg kell fizetni. A politizálást Magyarországon legfőképpen Orbán vitte ki az utcára egy régi, rossz törvényt kihasználva, és hacsak nincs bődületes szerencséje, őrá üt majd vissza.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője