Közveszélyes közszolgák

Így van ezzel sajnos a legalább kettőig számolni képes egyedektől egészen az okostóni értelmiséginek számító választókig bezárólag majdnem mindenki. A közemberek túlnyomó részének ugyanis csak az a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg… Hogy nyugtuk legyen az aktuális hatalomtól. Vagyis, hogy ne politizáljon senki a rovásukra, ha van nekik, arra költhessék a pénzüket, amire kedvük tartja, a megtorlás kockázata nélkül mondhassanak, amit akarnak stb. Szóval élhessenek, mint hal a vízben. És ha nekik úgy tetszik, azt se kelljen számon tartaniuk, hogy perpillanat kicsoda a köztársasági elnök, az ügyeletes kormányfő, esetleg a főügyész. Ha van ilyen... Avagy létezik-e egyáltalán olyan intézmény például, hogy alkotmánybíróság. Meg férfi regnál-e az élén, avagy egy szobalány…

Nem is lenne egyébként azzal a helyzettel semmi gond, hogy nagyságrenddel kevesebb a profi , de akár amatőr politológus egy társadalomban, mint amennyi a cukrász, a sintér, esetleg a munkanélküli, akiknek olyan magas a politika, mint majomnak a zongora. Feltéve, hogy az a bizonyos társadalom a konszolidált demokrácia elvei szerint működőnek minősíthető. Vagyis nem leselkednek mit sem sejtő tagjaira, a plebszre szinte minden sarkon olyan politikai vámpírok, akik azért szívhatják háborítatlanul a vérüket, mert tudatlanok, mint a hasított fa. Tehát naivak is és fogalmuk nincs arról, hogy a mindenkori hatalom birtokosai csak abban az esetben működnek rendeltetésszerűen, vagyis a mindenkori plebsz szolgálatában, ha zavartalanul működik az a közjogi intézményrendszer, amely a közhatalom gyakorlóit a hatalommegosztás elvei alapján szakadatlanul képes ellenőrizni, és persze, ha kell, féken tartani is képes. Méghozzá a közjó, azaz valamennyi állampolgár érdekében.

Ezt az „izét” hívják parlamentáris demokráciának, ha valaki nem tudná. Ami nem máson, mint az állam polgárai által szabadon választott törvényhozás (parlament), a végrehajtó hatalom (kormány) és a független bíróságok egyensúlyán alapul. Ám, ha ez az egyensúly fölborul és a parlament, illetve a kormány illetéktelenül belepofázik, sőt, belebarmol mondjuk, a független bíróságok működésébe, mi több, azok konkrét döntéseibe, akkor elvileg és gyakorlatilag is minimum veszélybe kerül, avagy tulajdonképpen megszűnik a jogállam, mint olyan.

És természetesen konkrét veszélybe kerül minden egyes állampolgár. Mert ahogy Szlovákiában a Robert Fico miniszterelnök által uralt és kézileg vezérelt parlament a minap megszüntetett egy alkotmánybírósági döntést, ugyanúgy bármikor előfordulhat, hogy csak azért érvénytelenít majd bármilyen hétköznapi jogvitát lezáró bírósági verdiktet is, mert esetleg valamelyik hatalomgyakorlónak nem tetszik az, illetve ellentétes bizonyos hatalomgyakorlók érdekeivel. Csakhogy ilyen alapon eztán a legkisebb túlzás nélkül akár egy szimpla válóperi ítélet is gajra mehet, ha Robert Ficónak, vagy valamelyik lakájának éppen nem smakkol majd…

Ennyit arról, mi a gyakorlati jelentősége annak, hogy a szlovák parlament kormánypárti többsége ún. gyorsított eljárásban, azaz tárcaközi egyeztetés és szakmai vita nélkül szavazta meg azt a törvénymódosítást, amely belebarmol az alkotmánybírósági ügyrendbe. Abba az ügyrendbe, amelynek kialakításához és esetleges módosításához normális esetben körülbelül annyi köze lenne Ficónak és cinkosainak, amennyi ahhoz, hogy Angelina Jolie bugyiban vagy anélkül jár-e az Oscar-gálákra.

Ennek az evidens jogállamellenes kormánypárti „bűncselekménynek” a súlyosságát pedig még inkább fokozza, hogy az alkotmánybíróságot azért kellett Ficóéknak így megregulázniuk, mert annak az államfőnek a szennyesét mossák, aki ordenáré törvényszegőként több mint egy éve nem hajlandó kinevezni azt a főügyészt (Jozef Čentést), akit ugyancsak a parlament választott meg annak idején. A lényeg szempontjából pedig majdnem egyre megy, hogy azért mulasztott-e az államfő, mert ostoba, avagy vaj van a fején, esetleg zsarolják őt Ficóékkal együtt.

Tovább is van, mondjam még?

Ficóék szóban forgó alkotmányellenes jogszabályának a megszületéséhez közvetve, mintegy boszorkánykonyhai kuktaként nem más asszisztált, mint annak az alkotmánybíróságnak az elnöknője (Iveta Macejková), akinek konszolidált jogállami viszonyok között anyatigrisként kellene küzdenie a rábízott közjogi intézmény függetlenségéért. Ez a szakmai dilettantizmusáról elhíresült, kormánypárti szobalányként is regnáló nőszemély azonban nem szégyellte megakadályozni az alkotmánybírákat a vonatkozó ügyrendi döntésben, mégpedig olyan indokkal, hogy minek döntenének, hiszen a parlament épp az alkotmánybírósági belügybe készül beavatkozni…!

Mindezek után talán aligha szükséges bizonygatni, hogy a gyomorforgató politikusi bugristempón túl, most már sokkal nagyobb veszélyben vannak Szlovákia állampolgárai, mint gondolnák. Amely tényen mit sem változtat, hogy okostóni értelmiségiek, avagy korlátolt tahók-e, akik azt sem veszik észre, hogy azok a gazemberek hasogatnak fát a hátukon, akik általuk jutottak hatalomra. Mégpedig kizárólag azért, hogy szolgálhassák őket…