Berényi öngólt rúgott Bajnainak

Ardamica Zorán | 2013. május 5. - 09:14 | Vélemény

Vannak személyek, akikkel szívesen töltjük az időnket, s vannak, akikkel nem. Akadnak emberek, akikkel bizonyos helyzetekben nem tudjuk elkerülni a találkozást, s ilyenkor döntenünk kell, maradunk vagy megyünk. Léteznek olyanok is, akik esetében teljesen egyértelmű, nem szívunk velük egy levegőt, vagy ő távozik vagy mi.

Tovább megyek, a sors elébem rugdalt bizonyos alakokat, akikkel nemhogy egy légtérben nem vagyok hajlandó tartózkodni, hanem semmilyen körülmények között nem érdemes látótávolságon belül megközelíteniük.

Mindenkinek más az ingerküszöbe. Léteznek olyan hivatások és/vagy szakmák, amelyeknél az ingerküszöb jó magasra van srófolva, s ez feltétele a munkának. Az egyik ilyen hivatás a politikusé. Winston Churchill kiváló extrém példa, láthattuk már közös fényképen Sztálinnal, holott nem tudom, gyűlölt-e valamit is jobban, mint azt, amit az említett tömeggyilkos és közös ellenlábasuk, Hitler képviselt. Neki és nemzetének, sőt a világnak komoly politikai érdeke volt tárgyalni vele. Meg kellett menteni a világot. Ezért aztán húzhatjuk a szánkat, mégiscsak kénytelenek vagyunk elismerni, szélsőséges, hangsúlyozom: szélsőséges esetekben, amikor tömeges emberáldozatokat kell elkerülni, a politikában néha le kell paktálni akár az ördöggel. Erre nem mindenki alkalmas. Én például nem. Ezért aztán valahol legbelül megértem Berényi Jóskát, hogy nem óhajtott találkozni Bajnai Gordonnal, aki számára ezek szerint maga az ördög. Számos oka lehetett erre. Én sem csípem a magyar szocikat és az MSZP leszármazottait. Emberileg tehát megértem a találka elutasítását. Csakhogy Berényi elnök úr pártelnöki székében nem magánszemély, hanem egy politikai irány megtestesítője, egy közösség (benne van a nevében!) méltónak (benne volt a választási szlogenben!) feltételezett képviselője. Ilyen értelemben nem lehet magánvéleménye, ha pedig van, akkor jól dugja el. Nem képes rá: kalap, kabát, sátorfa.

Fentiek szerint tarthatjuk politikai hibának a randevú lemondását. Ám mégsem, hiszen korábban számos jel utalt rá, ez bizony program. Az elutasítás programszerű cselekedet, beleillik a korábbiak sorába. Azt bizonyítja tehát, hogy az MKP a Fidesz szatelitje, s választói érdeke ellenében szintén az marad. Bajnai ugyan valóban nem visel ma közjogi funkciót, s ő maga talán nem is fog, viszont nehezen elképzelhető, hogy a mögötte álló, jelenleg demokratikusként értelmezhető erők, ha nem a következő, akkor az azt követő választások után teljesen kiszoruljanak a politikai színtérről. Ráadásul nem kérni vagy követelni jött, hanem ígérni, éppenséggel azt, amiért az MKP olyannyira harcol: a meglévő jogok fenntartását és a határon túli magyarság saját maga által definiált (értsd nem Pestről diktált) érdekeinek képviseletét.

Ám még így is elkerülhető lenne Berényi megbélyegzése, hiszen magyarázhatnánk a tettét túlzott óvatoskodással. Ha... Ha nem tudnánk, hogy közben a szélsőjobb vasat a végtelenségig tűzben tartotta, sőt még tartaná. Ha történetesen e portál publicistáinak nem sikerült volna kiprovokálnia tőle egy másik sajtótermékben közölt langyos elhatárolódást. Persze, annyira langyos mégsem tudott lenni ez az interjú közben elejtett mondat, hogy a szlovákiai magyar szélsőjobbos szimpatizánsok ne jelezték volna, nem fognak Berényire szavazni, s hogy ezennel hellyel-közzel Berényit ugyancsak nemzetárulónak fogják tekinteni.

Szávai István pedig, aki visel közjogi funkciót a magyar parlamentben, valamint ezek szerint Berényi olvasatában Bajnaival szemben nem maga az ördög, így (állítólag ezért, de csakis ezért) az MKP elnöke ilyen minőségében szívesen bratyizott vele (farzsebben tartva őt, mint Fidesz a Jobbikot) úgyszintén felkapta vizet, s egy hosszúra és kaotikusra sikeredett fészbúkos bejegyzésében elhatárolódott Berényitől. Szóval közjogi funkció ide vagy oda, a szélsőjobb kapcsi most már (legalább egy időre) oda.

Kérdés, lesz-e az MKP-nak lehetősége a Fideszen kívül egyáltalán szóba állni valakivel. S meddig tartható fenn a közjogi funkcióval legitimált kapcsolatrendszer-magyarázat a partnerek elfogyása után.

Amennyiben Orbán még négy évre hatalmat nyer, s ennek reális esélye/veszélye – bármit vizionál Bajnai – a közvélemény-kutatások alapján most fennáll, nincs nagy baj. Hacsak az nem: a Fidesz nem garancia az MKP szlovák parlamentbe jutására. Max. Berényi havi bérét tudná garantálni, ha egyszer neki kellene ilyet tennie... Amennyiben viszont majd valamikor a Fidesz kibukik a hatalomból, netán – álmodozzunk – megtisztul az Orbánizmustól, akkor bizony – már Bajnai személyétől akár függetlenül – Berényi egyenesen mehet politikai nyugdíjba, az MKP pedig a politikai süllyesztőbe. Noha sajnos lassan egy évtizede van okom az MKP előbb belső, majd pedig nyílt kritikusaként fellépni, állítom (remélem, nem tévedek), ez a párt azért sokkal komolyabb tradíciókkal, és ami fontosabb, sokkal nagyobb választói bázissal bír a szlovákiai magyarság körében, minthogy érdemes lenne legyintve veszni hagyni. Azért sem, mert potenciális választóinak más releváns parlamenti képviseletet jelen pillanatban semmilyen alternatív formáció nem tud biztosítani.

Így aztán nem kis képzavarral élve – lásd mekkora káosz a politika – elmondhatjuk: Berényi jobbszélső középcsatárként, aki beosztása szerint (kisebbségi jog)védő, úgy rúgott öngólt saját magának, hogy közben Bajnai védte volna balra vetődve (ugyebár, ha szemben állnak, az irány ugyanaz) az MKP kapuját. Most akkor ki melyik kapura játszik, fiúk?!