Mutyiimport, nemzetexport: esztergomi dohány Párkányban

Ardamica Zorán | 2013. május 16. - 20:31 | Vélemény

Volt a történelemnek olyan korszaka, amikor az egyszerű cserekereskedelem jelentett megoldást a szintén egyszerű áruforgalomban. Mamutvesét farkasbőrre, őzhúst gabonamagokra, asszonyt sóra, cipészmunkát tevére, országot fehér lóra sötöbö cserélgettek a régi bizniszmenek. Közben feltaláltatott a kerék, az írás, na meg az a kurva penyáz (Amerika felfedezése utántól: dohány), oszt azóta globalizálódik minden. Beleértve a nemzetpolitikai agyasítást, pardon egyesítést. Előbb közjogilag, most meg dohányilag.

Évszázadokig működgetett a dolog a fémérmékkel, majd a szaga sincs papírral, mígnem aztán megint rá nem jött valaki, hogy a barteres áruforgalom egész jó pénzmosópor.

Mert nem csak a magunk fajta faluvégi csóró pedagógusok folytatnak cserekereskedelmet, ha rászorulnak, s csencselnek ócskavasat bontott téglára, gitárt erősítőre, szívességet szívességre, fizetnek kinőtt gyerekruhával kaszálásért, szénahordással lovaglásért, régi mosógéppel gombáért, műszaki vizsgára kölcsönadott autógumikkal kecsketejért.

Hanem a menőbb manók mondjuk deblokáció címén kiselejtezett vadászgéppel iszonyatos államadósság fejében. Vagy egy új törvénnyel kampánytámogatásért. Állami dotációval tábori propagandáért...

S ha elfogynak a cserélhető tárgyi-anyagi vagy egyéb javak, valamivel akkor is fizetni kell a hatalomban maradásért. Esetleg úgy, hogy elveszünk valakitől valamit. Korlátozzuk a jogát valamihez, amihez eddig megvolt. Visszaszerzése fejében szívesen elengedi az adósságot, netán még tejel is. Lehetőleg titokban, ne tudja senki. Néha elég valakit megijeszteni egy törvényjavaslattal, s pár hét leforgása alatt visszavonni. Máig nem tudható például, vajon a szlovák törvényhozás törvényjavaslatként benyújtott fenyegetését, melynek következtében az óriásplakát-ágazat csődöt jelenthetett volna, miért vonták vissza. Mondanám, hogy „mennyiért?”, de nem merem, mert hátha barterbe ment... Most persze mindenki boldog, a reklámok megrendelői, a túlélő plakátozók, a törvényt nem hozó törvényhozás. Ej, ha nekem valaki azért fizetne, hogy nem csinálom meg, amit ígértem...

Amennyiben éppen lehetőség van egy komplett ágazat „restrukturalizálására”, azaz megszüntetésére és újraalkotására a saját szabályaink szerint, akkor az a legnagyobb elképzelhető dohány. Nulla befektetés kell hozzá és vastag bőr. Fizet, sőt még másoknak is juttathatunk elvárásaink fejében a haszonból. Aki füstölög, nem kap füstölni való árulásához való jogot. Odaadjuk annak, aki szót fogad és hűséges szolga. Nyíltan. Normális európai, sőt uniós országban ok nélkül megvonni, erősen korlátozni valaki vállalkozási jogát nem lehet. Ficot is megfingatták a biztosítók. Magyarországon lehet, mert az csodaország, elvégre egy csodaszarvas után futottak az ősök. Újraosztják a dohánykereskedelem jogát. Pártalapon. Én még '89 előtt nőttem fel, igenis emlékszem, milyen világ volt az, amelyikben vagy megfeleltél egy sleppnek és élni hagytak, vagy nem feleltél meg, és döglődhettél. Kísértetiesen emlékeztetnek rá a mostani fideszes húzások. Amíg a nép oly boldog rajt', mint a barom Arany versében, ő baja. Magas a fájdalomküszöbe (szóval hősies), ki kell várni, míg elege lesz és kitakarít.

Az viszont már Szlovákiát is érintheti, hogy a mutyibajnokok között szlovákiai személy ugyancsak akad. Nem tudom lehet-e jogi értelemben korrupcióimportnak nevezni a dolgot, gyanítom, nem, mivel ilyen kifejezés jogalkotó agyából ki nem pattanhat. Akkor pedig törvénykönyvben sem szerepel. Ami pedig nem szerepel benne, az de jure nincs... De jure tehát akár érdektelen lehet, amikor egy párkányi városi pártelnök (esetleg a neve alatt egy egész csapat??? nem tudhatjuk) - tapasztalata a kereskedés terén nem vonható kétségbe - fideszes politikai alapon magyarországi trafikkoncessziókat nyer. Nem egyet, hiszen három a magyar igazság.

Egyébként pedig nincs semmi rendkívüli abban, ha nyer egy Retkes. Ügyes, sikeres. Politikus. Amíg a saját portáján tette, magánügy, vagy akár korrekt proteszt (értsd szíve joga, plusz egy jó pont, amiért Slotát feldühítette ezzel), de ma már magyarországi államtitkárokkal húzogat székely zászlókat a nemzet érdekében. Az már valami, nem Duna-parti kerti parti. Igaz, Retkes frakciója fele a párkányi önkormányzatban elfogyott, a tagok állítólag sorba lépnek ki valami titokzatos szélsőjobb irányba mutató fordulat miatt, de hát vesszen a „férgese” (mi mást gondolhatnánk, ha nem találunk nyilvános indoklást - aki talál, köszönjük, linkelje be). Meg aztán jól megválogatja a haverokat e sikeres export-import dohányember, nincs köztük egy sem, aki nem volna szalonképes. Lásd kedvenceit facebookon: Kiállunk Szaniszló Ferenc mellett, Horthy Miklós Társaság, a Hatvannégy Vármegye Felvidéki Magyar Szigete és pár civilnek álcázott Jobbik-szatelit... Elit.

Persze, ne ítéljük meg az embert tollas vagy tollatlan barátjáról, legyünk korrektek. Olvassuk el és méltassuk a konkrét teljesítményt. De jaj! Szívesen méltatnám pályázata kvalitásait, csak sajnos a pályázatok nem nyilvánosak. Vajon mi szerepelhet az övében? Retkes nem nyilatkozik. A titkosítás miatt kénytelenek vagyunk spacírra engedni fantáziánkat:

- Igény esetén meghatározatlan számú alkalommal megismételünk bármely zászlófelvonást tetszőleges kormánypárti államtitkárokkal tetszőleges hídon.

- Továbbra is a Fidesz és a Jobbik politikáját klónozzuk szlovák dohányfüstben, szlovák sör mellett.

- Rábeszélünk szlovák oldalon heti negyven szivarvásárlót a kettős állampolgárság felvételére.

- Menekülő utat biztosítunk a kormánytagoknak Párkány felé, ha majd kifüstöli őket a nemzet az anyaországból.

- Szerzünk nekik valami itteni bizniszt cserébe, pölö lehetnek szabónők a székelyzászló-varrodában, arra most van igény az egész globális világban, de legalábbis Ipolynyéktől Dunaszerdahelyig.

...Á, ilyet el sem lehet képzelni. Max egy nemzetáruló fejében fordulhat meg, hogy esetleg az elnök úr nemzeti meggyőződésből vállalkozik Magyarországon, mert ugyebár a haszonszerzés, profittermelés erkölcstelen, sőt bűn (kivéve Lázár [nem, nem gázár...] „annyit is ér” János szemében), akár a komcsik alatt volt. És biztos nem kell semmit adnia cserébe. És akármikor átállhat a Hídhoz vagy az SNS-hez. És a hasznot szétoszthatja a szlovák hokicsapatok és a Matica slovenská között. Vagy segíthet megmondani, ki a fasza magyar ideát, hogy valami libsi félszlovák nehogy már legközelebb véletlenül az esztergomi oldalon esetleg üzletet kössön... Neki biztosan hisznek majd, hiszen akinek Magyarországon dohányboltja lesz, az mostantól egy belső kör, egy (nem) titkos társaság tagja, a nemzet felkent mutyilovagja. Ráadásul még emkápés is, mi kell több ennél Pesten?!

Megmondjam? Dohány. Csak ne utca legyen...

Hát igen, a nemzetegyesítés az már csak ilyen dohányszagú. A tervezettel ellentétben pedig nem antiglobalista, hanem globális. Nincsenek ugyanis határok. Sajnos ott sem, ahol esetleg kellenének. Pölö morálisak.

Címkék: trafikmutyi