Köztörvényes hazafiak

Szerbhorváth György | 2013. június 17. - 12:16 | Vélemény

Szerdától Szlovákiában road-show-znak a temerini fiúk. A szerbverésből (politikai) üzlet lett.

A Jobbik Magyarország Mozgalom felvidéki tagjai (?!) és a komáromi Borozó (?!) szervezésében szerdától Tornán, Komáromban, Dunaszerdahelyen és Dunamocson vendégszerepel két vajdasági magyar celeb, akiket a szervezők „már szabadlábon lévő magyar hazafiakként” reklámoznak. Gondolhatnánk, forradalmárok ők, de nem – köztörvényesek.

Horváth Árpád és Szakáll Zoltán nyolc évet ült le, három társuk viszont még mindig börtönben ül. Összesen az öt temerini fiú 61 évet kapott, miután 2004-ben városkájukban megvertek egy amúgy tökrészeg és drogos szerb férfit, sörösüveget dugtak a seggébe, aki minden bizonnyal nemzetiségi alapon provokálta őket (vagy nem, s már ha tudta, mit beszél). Az eset természetesen éjszaka történt. Akkortájt a magyarverésektől volt hangos a (magyar) sajtó, a szerb hatalom, illetve a bíróságok azonban a magyar fiúkon statuáltak példát, ekkora büntetést háborús bűnösökre nem szabnak ki a régióban, szerbekre magyarverésért meg többnyire semmit, legfeljebb valami bírságot, felfüggesztettet. És miközben gyilkosokat engedtek ki amnesztiával, hármójuk még mindig a börtönben rohad. Azt is elhisszük, hogy kegyetlen tortúrának és megaláztatások sorának voltak és vannak kitéve a fiúk a sitten. De már ettől is nemzeti hőssé válhat valaki?

Mert a temeriniekből nem csak szimbólum, de hősök is lettek. Íme, most majd a Felvidéken mondják el a magukét szponzorok támogatásával, és ez egy szinten még rendben is van – hisz nyilatkoztak már akkor is a sajtónak, amikor még a börtönben voltak, vagy épp hétvégére kiengedték őket. A maguk igazát elmondani jogukban áll a nyilvánosságban, az őket ért jogtalanságokról beszélni meg kell is, sőt, ha lehet, jogi ellenlépéseket tenni. Az ügy kétségkívül zavaros. (Az áldozat időközben kábítószer-túladagolásban meghalt.)

Ha valakit meghurcolnak, az mártír akkor lehet és lesz, ha a közeg azt csinál belőle. A bűnös megbűnhődik, s utána jogában áll normális életet élni, tanulni, dolgozni, családot alapítani. Ám itt szar került a ventilátorba, hisz a Jobbik rászállt az ügyre – kihelyezett vajdasági tagozatával egyetemben -, s ez már undorral tölthet el bennünket. A fiúk talán azt sem tudják, kikkel-mikkel állnak most össze. A börtönben a magyarságuk miatt is alighanem megalázott fiúk dühét még megérthetjük, azt is, ha a sittes szerb szélsőségesek akár fizikai bántalmazásait is elviselve a szélsőjobboldalra sodródtak, de egy valamit tudniuk kellene, és úgy a szüleiknek, mint vajdasági és nem vajdasági pártfogóiknak tudatosítaniuk kéne bennük: köztörvényes bűncselekményüket most fordítják át teljes mértékben olyasmivé, ami nem az. Nagyon is tévúton járnak, ha azt hiszik, hogy szenvedéseik miatt immár jó fiúk lettek.

S már miért is lennének ők hazafiak? Anno Temerinben egyáltalán nem volt jó híre a fiúknak a magyarok körében sem, persze ma már ez szinte lényegtelen, azaz nem voltak tipikusan azok a jó gyerekek. És hazafiak sem, legalábbis nem tudjuk, mi révén gyarapították volna a hazát (avagy a nemzetet). Erős a gyanúnk, semmivel, és inkább a rendetlenkedés terén alkottak maradandót, no persze, nincs ebben semmi különös, ha erejük teljében lévő tinédzserekről, húszévesekről van szó. Előbb ütnek, aztán kérdeznek, mint a rendőrök.

Ám ahelyett, hogy azok, akik közülük már szinte harmincévesen szabadlábra kerültek, életüket visszaterelnék a normális kerékvágányba (uh, de ronda szókép ez), ők politikai körútra indulnak. A mártírok, az áldozatok, a hazafiak. De a reklámhadjáratból az kimarad, hogyan is kezdődött az egész. Amire most megint azt mondanák: a részeg szerb magyarságukban sértette meg őket. Hát igen, van ilyen. Engem is magyaroztak már le, de nem dugtam az alak, egy montenegrói altiszt seggébe sörösüveget, nem csak azért, mert gyáva vagyok és magam lettem volna, nem öten egyre, hanem mert inkább hülye baromnak tartottam őt magamban, és úgysem tehettem semmit, hát hallgattam. De ettől nem lettem sem hazafiatlan. S pláne nem hazafi, mert megsértettek.

Itt viszont az az ábra, hogy a hazafisághoz már ez is elég. Ki nem szarja le, hogy még az ősi szabályokat is megszegték, mert csak a gyávák mennek öten egyre, a nagyszájú hősök, akik aztán az első puskalövésre elszaladnak. Erről sem esik szó, csak arról, ami utána történt. Persze, beszéljünk arról is, sőt, tényleg jó volna, ha tisztázódna, mi történt a bíróságon, a börtönben, hajítsák ki a bírónőt, aki szerb nemzetiségűek esetében feltűnően elnéző stb. De először a saját portánkon söpörjünk, és főképp szóljunk a fiúknak, hogy ácsi: ha ti a Jobbikkal parádéztok, mulatoztok, most épp a Felvidéken, ne várjátok azt, hogy a társadalom újfent normális emberekként fogad be benneteket. Ha ti ebből akartok megélni, lelketek rajta. Mert ez ugyanolyan gyomorforgató, ahogy a győztes forradalmak után jönnek a forradalmárok, a mártírok (rokonai), akik ebből akarnak megélni, mert úgymond ez jár nekik, hisz áldozatot hoztak a társadalomért, a szebb jövőért.

A temerini fiúk nem hoztak áldozatot semmiért, sem a hazáért, sem a nemzetért. Rohadtul buták és agresszívak voltak egy részeg hajnalon, nagyon megszívták, jobban, mint mások hasonló esetben. De ezt hőstettként ünnepelni, hogy majd a magyar történelem arany lapjaira kerüljön a temerini eset – hát, ezért tartunk ott, ahol. A magyarnak az a hazafi, aki köztörvényes bűncselekményért került börtönbe, nem az, aki épít, alkot, házat, családot, regényt. Nem, a magyar vonzódik a morbidhoz, a véreshez, de mivel per pillanat csak a fülkeforradalom zajlik, vég nélkül, és még egy 56 sincs, hát keresünk egy ilyen esetet, ami nem jöhetett volna létre egy sörösüveg és egy véres segg nélkül. Mondjuk, lehetne ez a magyar címer. Ha már a temerini fiúk a hazafiak.

Címkék: temerini verés