Inkább sírni kéne, kedves ellenzék

Széky János | 2013. június 21. - 12:28 | Vélemény

Egy Lovas István nevű úr megírta a Magyar Nemzetben, miszerint az Európai Bizottság „egyik, most is névtelenséget kérő olasz tisztségviselője” megsúgta a polgári napilapnak, hogy Viviane Reding, az Európai Unió igazságügyi stb. biztosa a szupertitkos angliai Bilderberg-konferencián „arról biztosította az egybegyűlteket, hogy mindent megtesz a jövő évi [magyar] országos választások eredménye legitimitásának gyengítése érdekében arra hivatkozva, hogy a szavazók a fülkékben sem merték kifejezni akaratukat”.

A brüsszeli laptudósító szerint a nevének elhallgatását kérő olasz forrás szerint a globálösszeesküvés-elméletek kedvelt terepén Reding asszony, a hazai kormányoldal elszánt gyűlöletének legújabb célpontja kifejtette: „már tartott erről előzetes megbeszéléseket néhány olyan magyarországi, nem kormányzati szervezet képviselőivel, amelyek anyagi támogatásuk legnagyobb részét az Egyesült Államokból kapják. Ők biztosították a bizottsági alelnököt arról, hogy olyan jelentéseket fognak kiadni, amelyek utalnak arra, hogy az ország területén voltak, akik láttak a szavazófülkék fölé helyezett, rejtett kamerákat.”

Továbbá, hogy a bizalmas információ kerek legyen, Reding elmondta: „Bajnai Gordon volt miniszterelnök segíteni fogja a társadalmat eluraló »félelem« tudatosításában és alátámasztásában”.

A hazai ellenzék már ezen is jót mulatott, de amikor Surján László, az Európai Parlament magyar (kereszténydemokrata) alelnöke bejelentette, hogy hivatalos eljárást kezdeményez Reding ellen, akkor a vicc az uniós és egyáltalán a nemzetközi politika szintjére emelkedett. Miután pedig Harrach Péter kereszténydemokrata frakcióvezető közölte, hogy az ellenőrizhetetlen forrásra hivatkozó újságíró állítására támaszkodva följelentést tesznek az ügyészségen Bajnai Gordon ellen, a kacagás visongássá fajult ellenzéki oldalon, és elgurult gyógyszert emlegettek.

Holott sírniuk kellett volna.

Már az is kétségbeejtő, hogy a Magyarországon politikai elitnek nevezett réteg népbutító tevékenysége régóta visszahat saját magára is; csak úgy maradhat meg valaki az „elitben”, ha maga is kellően buta. A nagyobb baj az, hogy míg a nemtörődöm mezei választótól csak a butaságot várják el, és rábízzák, hogy milyen hőfokon gerjed, a kormányoldali elitben gyakorlatilag kötelező, hogy a butaság izzó gyűlölettel egyesüljön. Nem részletezem, milyen jelzőket kap például Viviane Reding a kormánypropaganda nem-egészen-hivatalos félvilágában, újságcikkektől Facebook-csoportokig.

A legnagyobb baj viszont az, hogy a magát demokratikusnak nevező ellenzék nem fogja fel: a színbuta, izzó gyűlölet, illetve a gyűlölettel igazolni vélt butaság nem vicc, nem szélsőség, hanem a jellemző valóság. Ezzel a valósággal kellene számolnia 2014-ben, a választásokon és utánuk, nem valamilyen konkrét politikával.

Látszatra egy fokkal ártalmatlanabb példa: Kerepes nagyközség önkormányzata díszpolgárrá kívánja avatni Jana Fischerová cseh parlamenti képviselőt. Fischerová volt – a svéd liberális Kerstin Lundgren mellett – az Európa Tanács egyik jelentéstevője, aki az ET parlamenti kögyűlésének megbízásából fölmérte a joguralom (hazai terminussal „jogállamiság”) magyarországi helyzetét. A Magyarországot határozottan elmarasztaló dokumentum alapján a monitoringbizottság egy szavazat többséggel elfogadta, a Magyarország elleni megfigyelési eljárás megindítására – pontosabban annak közgyűlési napirendre vételére – tett javaslatot, de Fischerová lemondott. Ezzel – a nagyközségi önkormányzat szerint – nagy szolgálatot tett Magyarországnak és ezen belül Kerepesnek is.

A Heti Válasz című újság online változatának Sz. Sz. monogramú szerzője-szerkesztője fölfigyelt a kurucos dac eme jeles megnyilvánulására, és utánajárt az ügynek. Cikke bevezetőjében néppárti képviselőnek mondja Fischerovát, ami tévedés: pártja, az ODS ugyanis nem az Európai Néppártnak, hanem az Európai Konzervatívok és Reformisták (sommás, árnyalatlan jellemzéssel: euroszkeptikusok) csoportjának a tagja.

A következő tévedés az, hogy Sz Sz. az Európai Parlament képviselőjének véli Fischerovát, holott a Cseh Köztársaság parlamentje alsóházának a tagja. Ez arra utal, hogy a kerepesi önkormányzathoz hasonlóan Sz. Sz. sem tudja hová tenni az Európa Tanácsot, amelyben az összes európai ország képviselteti magát, és amely nem összetévesztendő sem az Európai Unióval, sem annak Európai Tanácsával.

A szerkesztőség kérésére Fischerová asszony nyilatkozatban indokolta meg lemondását; ebben legalább az a mondat fejtörésre ad okot, hogy: „Nehéz például kifogást találni az alkotmánybírák kinevezésének módjában, amikor egyes európai országokban a testület közvetlenül a parlament alá van rendelve.” Itt vagy a cseh politikus, vagy a Heti Válasz munkatársainak felkészültségével, esetleg utóbbiak szövegértési képességével vannak súlyos bajok: az a bíróság, akár alkotmány-, akár rendes, amely „közvetlenül a törvényhozás alá van rendelve”, nem bíróság. A külső szervnek való alárendeltség hiánya, amit úgy hívnak, hogy bírói függetlenség, elemi dolog. Amellett a szervezeti alárendeltségnek (akármire gondolt Fischerová vagy a HV) semmi köze a kinevezés módjához.

Ez különben rávilágít a magyar ellenzék egyik gyenge pontjára is. Amikor a „fékek és ellensúlyok” meggyengítését panaszolják, túlságosan is egyetlen fékre és ellensúlyra, az Alkotmánybíróságra gondolnak. Amely eddig is úgy tartotta, hogy nem tartozik a hatáskörébe az alkotmánymódosítások vizsgálata; és amelynek tagjait ugyanúgy a parlament választotta kétharmados megegyezéssel akkor is, amikor az egyik pártnak még nem volt kétharmada.

Nagyon nehéz megmagyarázni, hogy az Alkotmánybíróság meggyengítésével miért nem marad a kormánynak hatásos fékje és ellensúlya (mondjuk, kétkamarás parlament, valódi önkormányzati rendszer, hivatását teljesítő ügyészség, az egyszínű kormányok kiemelkedésének nem kedvező választási törvény, a kormány egyszerű megbuktatásának lehetősége). Nehéz megmagyarázni, hogy az ötletszerű alkotmánymódosításnak miért az Alkotmánybíróság lehetne csak a gátja. És lehetetlen megmagyarázni, hogy ha az alkotmánybírák jelölésének mechanizmusa most rossz, akkor miért volt jó 2010 előtt.

Azt végképp nem lehet elvárni, hogy a kerepesi polgármester vagy a kormányközeli lap újságírója tisztában legyen Fischerová, azaz Václav Klaus pártjának és az alkotmánybíróság intézményének (meg általában a joguralomnak) a sajátos viszonyával. Emlékeztetnék a lisszaboni szerződés aláírása és a Beneš-dekrétumok körüli 2009-es viharokra. Ha tudnák, nem tapsolnának annyira neki. Dehát mit tudnak azonkívül, ami őket igazolja? És mit tud az ellenzék?

Június 25-én az Európa Tanács (nem uniós szerv) parlamenti közgyűlése határozni fog arról, hogy elkezdődjék-e a megalázó monitoringeljárás Magyarország ellen. A házbizottság ellenzi. Itt érünk vissza a választások tisztaságának kérdéséhez: az új törvény szerint a Nemzeti Választási Iroda kilenc évre kinevezett elnöke (már megvan) egyszemélyben dönt a választási megfigyelők nyilvántartásba vételéről vagy annak elutasításáról. Fellebbezés nincs. (Valahogy ezt az apróságot sem szokták ellenzéki oldalon észrevenni, amikor lelkesen bíznak a választások tisztaságában és megnyerhetőségében.)

Ha a monitoring nem kerül napirendre, lehet majd rá hivatkozni, mikor a nemszeretem megfigyelőknek lapát a sorsuk. Ha esetleg napirendre kerül, akkor folytatódik a karaktermészárlás, és lehet a klausista politikusra hivatkozni mint bezzegpéldára. Tehát a nemszeretem megfigyelőknek: lapát. Felkészültség nem kell hozzá, csak tájékozatlanság és düh.

Megjegyzem, a magyar kormányzat orosz mintát követ a választások ellenőrizhetetlenné tételében, de abban is, hogy mindenkit, aki jogsértésekre és választási csalásokra hívja (hívhatja) fel a figyelmet, idegen ügynöknek nevez ki. Nem vicc: az oroszok törvényt hoztak arról, hogy minden (értelem szerint nem kormánypárti) civil szervezetnek, amely külföldről kap pénzt, az összes kiadványán, hirdetésén és nyilvános szereplése alkalmával fel kell tüntetnie, hogy „külföldi ügynökként” működik.

A magyar ellenzék mindezt nem fogja föl, amikor választási győzelemről ábrándozik. Fegyvertelen a gyűlölködő hülyeséggel szemben, tehát a buta gyűlölet győzni fog.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.

Címkék: Viviane Reding, EU