Egy menekülttábor margójára, avagy az idegengyűlölet a jelenkor leprája!

Barak László | 2013. június 27. - 17:18 | Vélemény

Akár a xenofóbia (idegengyűlölet) harsány bájaként is kezelhetnénk, hogy a Győr melletti Vámosszabadi község „polgárai” majdnem a menekültek világnapját (június 20.) választották, hogy mintegy csoportos szeánszként (falugyűlés) június 25-én meghirdessék a községben létesítendő menekülttábor miatti jelképes rendkívüli állapotot.

Méghozzá nemzetközi részvétellel, ugyanis eme kollektív rettegéshez egy emberként csatlakozott néhány csallóközi polgármester is… (Vélhetően így párosult a romantikus nemzettársi szolidaritás a modern idegengyűlölettel, na.) Amely, nevezetesen az idegengyűlölet, tetszik, nem tetszik, kétségkívül jelenkorunk egyik, főként közép-kelet-európai népbetegsége. Akárcsak annak idején a lepra bárhol a világon. Azzal a komoly különbséggel, hogy az idegengyűlölet nem a testet, hanem a lelket torzítja el…

De legyünk konkrétabbak: Mivel sem Magyarországon, sem pedig Szlovákiában nincsen diktatúra, illetve szabadon elmondhatja bárki a véleményét, gyülekezhet kedvére, teljesen természetes, hogy egy faluközösségnek véleménye van az olyan államhatalmi döntésről, amely közvetve vagy közvetlenül, pro vagy kontra befolyásolhatja a mindennapi életét. Ilyen alapon joggal vetették, vetik a vámosszabadiak a regnáló magyar kormánykörök szemére, hogy nélkülük döntöttek róluk, amikor a tájékoztatásukat mellőzve jelölték ki a község közelében létesítendő menekülttábor helyszínét. Az efféle intézkedés ugyanis a hatalom arroganciájáról szól, amivel szemben egy magára valamit adó polgárnak, közösségnek igenis joga van fellépni. Ilyen alapon tehát semmi kivetnivaló nincs abban, ha akár melegebb vidékre küldik az illetékes elvtársakat… Hanem az már nagyon-nagyon enyhén szólva is necces, ha egy létesítendő menekülttábor kapcsán kollektív üldözési mánia ural el egy közösséget. A járulékos összeesküvés-elméletekkel, előítéletekkel, ösztönös vagy tudatos gyűlöletkeltéssel megfűszerezve.

Mert mi másnak minősíthetnék, ha nem beteges összeesküvés-elméletnek, gyűlöletkeltésnek, merő előítéleteken alapuló kirekesztési szándéknak, ha a közösség prominensei, a polgármesterrel az élükön a vállalkozók tulajdonképpen apartheidet hirdetnek azon a menekültek ellen, akiknek kilétéről, helyzetéről egyelőre halvány sejtelmük nincsen? Mert mi az, ha nem előítéleteken alapuló diszkrimináció, az apartheid rezsimeket jellemző szegregáció szándéka, hogy falugyűlésen örvendeznek a következőknek: „...több győri, illetve Győr környéki vállalkozás csatlakozott egy mozgalomhoz, melynek célja, hogy elhatárolódjon a tervezett menekülttábor felújításával és fenntartásával kapcsolatos mindenféle gazdasági tevékenységtől. Vagyis nem szolgálják ki őket, vagy nem dolgoznak náluk egy esetleges megkeresés esetén. A mozgalomhoz csatlakozó cégek vezetői szolidaritásukat fejezték ki a menekülttábor ellen tiltakozókkal, osztva azon aggodalmukat, hogy a létesítmény negatív hatással lesz a térség gazdaságára és közbiztonságára“...

A községi háziorvos meg még rátesz egy lapáttal: ...“jelentős egészségügyi kockázatot jelenthet a térségben élők számára egy ilyen tábor közelsége. Hiszen az itt elhelyezett menekültek szabadon ki-be járhatnak, így naponta érintkeznek a helyi lakossággal…nálunk már nem jelentkező betegségek - TBC, férgesség - üthetik fel a fejüket. Győr-Moson-Sopron megyében megszüntették a TBC szűrést, mert már évek óta nincs ilyen megbetegedés. Hát, majd most lesz!”...

Nem semmi, ahogy tolják az urak, ugye? Nem is igazán kell ehhez kommentár. Azon viszont talán elgondolkodhatnának a közvetlenül érintettek, vagyis a menekültekkel szembeni kollektív fenekedés gerjesztői, nem utolsósorban a mindenkori kibicek, hogy mi lett volna annak idején, mondjuk 1956 után, ha a Magyarországról menekülni kénytelen magyarokat befogadás helyett tébécéseknek, férgeseknek, leprásoknak, közveszélyes bűnözőknek minősítik és kiutálják azokból a nyugati országokból, ahol kénytelenek voltak új életet kezdeni. Méghozzá nem jellemzően kalandvágyból, hanem létérdekből. A puszta életük megmentése okán. Ugyanez azokra csallóköziekre, akik közül ugyan nagyságrenddel kevesebben kényszerültek szülőföldjüket hátrahagyva világgá menni, de bizony sokan elmenekültek, főként 1968 után…

Tessék hát disztingválni, hölgyeim és uraim! Merthogy most már önök szabadok. Legalábbis összehasonlíthatatlanul szabadabbak, mint azok a szerencsétlen emberek, családok, gyermekek, akiket a rabság, a kilátástalanság, a kétségbeesés taszított ki otthonaikból. Csakhogy a szabadság sajna, egyszersmind józan ítélőképességet, felelősséget is jelent. És többek között azt a képességet, hogy a civil szolidaritás elve alapján képes legyen az ember beleélni magát más, akár ismeretlen emberek, főként a legelesettebbek helyzetébe. Aminek, ugye, semmi köze nincs ahhoz, hogy a menekülteket a kollektív bűnösség elve alapján en bloc betegnek és közveszélyesnek minősítsük. Csak azért, mert idegenek, mert nem ismerjük őket. Pedig semmivel nem több köztük a beteg és a gazember, mint miköztünk…