Csodaszezon Vatikánban

Szerbhorváth György | 2013. július 9. - 19:41 | Vélemény

Lopicskálnak és ámítanak, pluszban rendületlenül hisznek a csodákban – a katolikus egyház nem változik.

Természetesen én is hiszek a csodákban, még ha nem is vatikáni módra. Például befizetem az ötös lottót, többnyire egy találatom sincs, de nincs az az Isten, aki lebeszélhetne a bolondok adójáról: igenis, egyszer csak megnyerem a lottót és utána beutazom a fél világot.

Például elnézek Costa Ricába, főleg, ha megbetegszem, viszek valami vatikáni kazettát, aztán imádkozok. A józan észre semmi szükség nincs is abból már ezen a világon, elég a vak hit, az ügybuzgóság, aztán majd csak lesz valahogy. De ennél is fontosabb, hogy a pápák szentekké, de legalább boldogokká váljanak. Hogy erre mi szükség, arra természetesen könnyű választ adni: a nép, az úgynevezett hívők elé paranormális jelenségeket kell vetni, hogy ámuljanak, akár a cirkuszban, s megerősödjenek hitükben. Aztán meg perkálják a papoknak az egyházi adót, ami után persze az egyház nem adózik.

Íme, a legújabb eset, ami ha nem lenne siralmas, röhejes lenne. Nem azt mondom, hogy mindezekért utólag pl. II. János Pál pápa lenne a hibás, de hát azért maga is hozzájárult annak az imbecillis közegnek a kialakításához, mely most szentté avatásán ügyködik. Mert Boldognak már eddig is Boldog. De hogy szentté váljék, ahhoz igazolni kell az általa véghezvitt csodákat. De a csodatételhez bizony ma már életben sem kell lenni, ahogyan az a most szétkürtölt meséből kiderült. Történt ugyan Costa Ricában, hogy egy asszony csodálatos módon meggyógyult. Aneurizmában szenvedett, ez valami agyi izé, elég veszélyes, halálos is lehet. Ám az ötvenéves néni hirtelen meggyógyult, eltűnt az aneurizmája, és ennek oka semmi más, minthogy tévén nézte 2011. május elsején II. János Pál pápa boldoggá avatását. Bizony, nem focimeccset nézett, nem szappanoperát, nem koncertet nézett, hanem épp a boldoggá avatást. És ahogyan azt az MTI (mi más) kritikátlan jelentésében olvashatjuk: „Az orvosok megerősítették, hogy Mora teljesen meggyógyult, és megmagyarázhatatlan módon nyoma sincs az aneurizmának. Az esetet alaposan megvizsgálták az orvosokból és teológusokból álló testületek, melyek tagjai végül megállapították, hogy a Costa Rica-i asszony gyógyulása valóban csoda volt, olyan, amely megfelel a néhai lengyel pápa szentté avatásához szükséges követelményeknek.”

Hallelluja! Annak persze tényleg örvendhetünk, hogy a hölgy meggyógyult – éljen soká egészségben! De mi a tosz is van? Hogy orvosok és teológusok is megállapították, bizony, csoda történt? A teológusok kavarásán természetesen nem csodálkozunk, de hogy az orvosi kar is egy tévéközvetítésnek tudja be a csodálatos gyógyulást, azon annál inkább. És nem csak amiatt, mert épp egyes keresztény kuruzslók szoktak a tévénézés káros hatásáról értekezni. Bár ez az aspektus is megérdemelne egy misét, sőt, rögtön a Szent Péter bazilikában – hogy-hogy az ördögdoboz segített most a betegen? Mert ha ez így megy, tényleg új utak nyílhatnak meg az orvostudományban: minden beteget le kell ültetni a képernyő elé, lenyomni nekik egy pápás cuccot, és ha a szentté váló II. János Pál egy emberen már így segített, akkor bizonyára segít majd a többieken is.

Természetesen az MTI híradása sem tér ki arra, hogy az aneurizmából mások kigyógyultak-e és hogyan. Nem, megy a parasztvakítás, mert a Vatikán jó, Brüsszel meg rossz, tudjuk jól. Nem a 21. században élünk, hanem az ősi időkben, amikor a varázslóknak illett hinni, akik meg nem hittek, mehettek a máglyára. Újra a butaság kora jöhet, boldog (és boldogtalan) válik szentté, mert az egyház így legitimálgatja magát. Nem tudom, II. János Pál forog-e a sírjában, talán igen – mert annál azért nagyobb embernek volt mondható, semmint hogy ilyen tévés kézrátételes csodával akarják a vitrin kiemelkedő helyére tenni. Amilyenekből százasával szerepelnek a kereskedelmi tévékben, elég bekapcsolni délelőtt a magyar tv2-t, és lehet ámulni-bámulni.

De ha a vatikáni zsenik ennyire belejöttek a szentté avatásba, segítenék én nekik, hogy egy füst alatt a nyugdíjba ment, bézbólsapkás Benedeket is szentté avassák. Mert talán elkerülte figyelmüket az eset, amikor csoda történt vele s általa. Pár éve ugyanis a vajdasági parlament egykori magyar elnöke – neve most nem is lényeges – meglátogatta a pápát. Az egykori szocialista káder mára persze nagy hívő lett, úgyhogy teljesen átszellemülten mesélte el a sajtónak mennybemenetelét. Vagyis hogy amikor a pápa elé járult, csoda történt. Mert ugyan ő alig tud németül, de Benedek aurájában egyszer csak folyékonyan elkezdett beszélni németül! Akkor és ott, mert utána ismét csak visszaesett a konyhanyelvi német szintjére.

És mi ez, ha nem valóságos csoda? Tátsuk hát nagyra a szánkat, hisz ahogyan a nagy Heidegger (aki tényleg tudott németül) mondotta: már csak egy Isten menthet meg bennünket. Szentekből már úgyis tele a padlás.