Tartományunkat egy lóért

Szerbhorváth György | 2013. július 19. - 17:53 | Vélemény

Ha politikus lennék, persze ma én is így tennék - a nép valagát nyalnám a szavazatokért.

A tézis nem új: a politikus már rég a politikából él, nem a politikáért. Azaz saját hatalmáért küzd, pozícióért (és természetesen többért), közben váltig azt hangoztatja, hogy önzetlenül harcol közösségünk érdekeiért, megmaradásáért. Így nyáron, amikor egymást érik a bográcsosfőző- meg aratóversenyek, fesztiválok, tánci-tánci gasztropogramok pálinkával megvadítva, a híradásokban naponta hallhatjuk az unos-untalan frázist is, miszerint "ez a rendezvény is azt bizonyítja, hogy közösségünknek van múltja, jelene és jövője és őrizzük hagyományainkat".
De már az sem új tétel, hogy a hagyományainkat mi magunk találjuk ki - önmagában ebben semmi csoda és elítélendő sincs. Az új fejlemény kishazámban, Szerbiában, illetve anyaországunkban inkább csak az, hogy feldőlt a korábbi egyensúly, amikor a hatalom (legyen az szerb, magyar vagy vajdasági magyar) mégiscsak a magaskultúra oldalára is állt, és ez alatt nem csak azt kell érteni, hogy egyes művészeket kiválogatva hozta létre saját udvarát. Hanem az az új, hogy mára a magas- avagy elitkultúra, illetve a szubkultúrák feleslegessé váltak a hatalom számára és szemében, hasznot abban nem lát, hát félrelöki. A pénz is kevesebb, hát inkább azt, amit a ne adj isten újat és mást alkotó művészekre költöttek, ma elszórják a nép szórakoztatására. És az nekik nem baj, ha az összességében többet visz el, mint ami a magaskultúrára menne - hisz szavazatokban mindez visszajöhet.
A magyar foci támogatására már szót sem érdemes fecsérelni - az ember csak sírva röhög, hogy hogyan véreznek el szégyenteljesen a magyar csapatok, hogyan züllenek el az olimpikonok, a sportolók, de a sportba természetesen zsákostól öntik az aranyat, mert igazolt focistából még mindig több van, mint alanyi költőből. A focista ráadásul biztosan nem gondolkodik, legfeljebb azon, mit szóljon vissza a bírónak. De ezt nem ragoznám tovább, tényleg annyira unalmas és szégyenteljes a sztori.
Ám most a lovakról kéne szólni, a Nemzeti Vágtáról, vagy minek hívják ezt a "hagyományt", amit Geszti Péter talált ki, egy liberó csávó, aki az SZDSZ egyik kampánycsinálójából vált az újabb akármilyen nemzeti cirkusz rendezőjévé. Aztán időben, még úgy 2010-ben lepasszolta a cuccot, és azóta megy az össznépi szarakodás arról, mekkora egy lovas nemzet vagyunk, benne van a vérünkben, a lovon és lóra születtünk. Csak hát ha ló, akkor előbb jutnak ma eszünkbe az angolok (akik nem vágták taccsra a lovassportjukat a fogadóirodákkal egyetemben), a mongolok, a hunok és a francia és szász lovagok, és persze az arab paripák. Az igaz, hogy nem vagyunk egy kifejezett tengeri nemzet (mert azt is elveszítettük), de hogy különösebben lovas sem vagyunk, az is biztos - mindenkinek megvannak a maguk huszárjai, a lengyelek lovakkal rohamoztak a náci tankok ellen, de csak a magyarban van meg a felvágás, hogy magának sajátítson ki valamit.
És ehhez csatlakozik most a Vajdaság is, miközben Szerbia gyakorlatilag tönkrement, és ha az EU nem húzná, semmi reménye sem lenne semmire. De épp a szomszéd falu politikusa, aki egykor a magaskultúra, a népi kultúra meg minden más támogatója és élharcosa volt (egyszer megszámoltuk, 12 pozíciót töltött be úgy a politikában, mint a művelődésben, egyházban stb.-ben, és még földeket is művel), jött most rá arra, hogy a Nemzeti Vágta vajdaságosításával talán megmozgathatja a népet, a nép meg majd rájuk szavaz.
Voltaképp tökmindegy, hogy kiről és melyik pártról van szó (persze a legnagyobb vajdasági magyarról). Hisz ez esetben is egy a lényeg: amikor a tartományban nincs pénz semmi újra, kutatásokra, bármire, aminek köze van az észhez, addig erre természetesen van, mert mint minden politikai elit, ők is úgy vonzódnak a lovas sporthoz, a pacikhoz, mint ami hatalmukat szimbolizálhatja, ezért hát az effajta rendezvényekre akad támogatás is. Nemrég például a Lovas a magyar és szerb kulturális örökségben címmel tartottak közös konferenciát, naná, a kvázi-tudományt is bevetik mint egy lovashadsereget, hogy a Vajdaságot a ló hazájává változtassák. Csak hát korábban a Vajdaság elsősorban az igáslovakról volt híres, és nem a lipiciaikról vagy valami őshonos, ottani fajtáról. Most meg a kormányfő is arról regélt, hogy felült fehér lovára, hogy a Vajdaságban regionálisan ki kell egyenlíteni a lótenyésztést, micsoda dolog az, hogy egyes helyeken van, máshol meg nincs. Ez kb. a vas és érc országa logikája - mintha mindenből kéne mindenhol.
Úgyhogy ismét úgy járunk, mint a bácskai néptáncmozgalom esetében: autentikus, hagyományos bácskai népzene alig van, így tánc sem - de meg lett csinálva, mert a népnek ez a jó. Kit érdekel, hogy aztán az egész átvált a muskátlizenébe, vagyis a lakodalmas rockba - nem lesz ez másképp Zobnaticán sem, amit az I. Vajdasági Vágtának neveznek, de különválasztják a magyarokat és a szerbeket (illetve a nem magyarokat). Így aztán húsz magyar versenyezhet azért, hogy a győztes eljuthasson Budapestre, míg hét szerb (avagy szláv nevű) fut a Nemzetközi Vágta előfutamán, amiben ez esetben semmi nemzetközi sincs.
A tévében aztán a főszervező meg elmondja, hogy a rendezvény azt bizonyítja, nekünk meg a lovaknak is van múltja, jelene, jövője. Én inkább azt javaslom neki, menjen ki Hollandiába, üljön fel egy vonatra, és garantálom, hogy egy órányi utazás alatt több tucatnyi szép gazdaságot fog látni, melynek csatornácskákkal lehatárolt portáján gyönyörű lovak szaladgálnak. Ez a modern lovászat, nem pedig a nemzeti vágtázás. De a hollandokról sose hallottuk, hogy ők lovas nemzet lennének. Akkor már, ugye, ők a tenger népe - és ebben is inkább van igazuk.