Isten már megint halott

Irinej szerb pátriárka természetesen tisztában van azzal, hogy az „Isten halott” frázist nem ő találta ki, hanem Nietzsche, így hivatkozott is rá, hogy ugye már ő megmondta Európára nézvést: Isten halott (amire Isten grafitin válaszolt: „Nietzsche halott”; várjuk az „Irinej halott” feliratot). A lépéshiba épp csak annyiban van, hogy Szerbia, a szerb egyház, ha másképpen nem is, földrajzilag Európában van, de ennél mégis érdekesebb, hogy ha Irinej elfogadja Nietzsche tézisét, akkor ugyan ő meg ki a jóistennek a szolgálatában áll, kinek az igéjét hirdeti vagy ötven éve? Egy halottét?

De egy egyházi személyen teljesen felesleges számon kérni a logikus, koherens gondolkodás legalacsonyabb szintjét is – utaljunk csak arra, hogy a szeretetet hirdetve mennyire közkedvelt körükben az idegenek, a másik, a más vallásúak gyűlölete, s hogy ha kell, megáldják a fegyvereket, még ha azokkal épp olyanokat is ölnek meg, akik speciel ugyanama egyház tagjai, mint ők.

Irinej Oroszországban road show-zva jött rá arra, hogy Isten Nyugaton már meghalt. Ez is egy furcsa hozzáállás: elmegyek valahová, megnézem, mi van ott, aztán megmondom, hogy - mi van másutt. A pátriárka szerint Európában most nincs lelki élet, és ezt az is alátámasztja, hogy egy római katolikus püspök azt mondta neki egyszer: „Nem Önöknek van szükségük miránk, hanem nekünk Önökre” – vagyis a pravoszláv (szerb, orosz, görög) diaszpórára Európára, mert ott van ám még meg az igazi keresztény szellemiség, tőlük lehet példát venni. A szerb pátriárka azzal is rátett a lapáttal, hogy úgy látja: Oroszországban a nép újra egyházával van, Oroszország a mennybe ment, és újra erős az egyházi élet. És Szerbiára sem vár más, mivel a két ország és egyház kapcsolata szuper.

Az ilyesmire nehéz bármit is mondani, legfeljebb egy másik diagnózist lehet felállítani: egyre több ország politikai és egyházi vezetőinek körében harapódzik el a kór, amelynek az a lényege, hogy mi erősek, szépek, okosak vagyunk, szellemi-lelki életünk príma, a gazdaság is pörög, bár a lényeg úgyis a hit. Hogy az ország vezetői szentek, maga az ország pedig tele van szent helyekkel, dobog az ország szívcsakrája, ahogy a bódult nagymagyarok mondanák. Mindenki más meg hülye, kivéve a hozzánk hasonlókat, akik dettó Nyugat-ellenesek.

Nem jártam Oroszországban, gőzöm sincs, tényleg annyira fellendült-e ott az egyházi és hitélet – elképzelhető persze, annyi év komenizmus után. De hogy a szerb nem, abban biztos vagyok, a szerb (szerbiai, boszniai, koszovói stb.) egyházi vezetők folyamatosan a legdurvább botrányokba keverednek. Mondani sem kell, hogy luxusautókat vezetnek, a bizánci császárok életmódját messze lepipálják, de nincs év, hogy ne derüljön ki, az egyház által működtetett „kábítószerellenes” intézményekben verik, sőt, ölik a betegeket, akiknek szüleit megkopasztják, vagy hogy miközben a melegek ellen ágálnak, ők kiskorú fiúkat kényszerítenek fajtalankodásra. A politikai ámokfutásaikról meg most ne is szóljunk. Na persze, Irinej is azt mondja, szellemi megújulásra van szükség Szerbiában, de hogy az nem tőlük, az egyik legbűnösebb társaságtól fog érkezni, az tuti.

De a szerbiai esetektől még nem szorulna össze az ember gyomra, ha nem látnánk azt, az Elbától és Lajtától keletre mi folyik. Az még csak röhejes, hogy az egyik legjobb teniszezőnőt a világon, egy lengyel lányt – mert kvázi meztelenül fényképezkedett – kizárják egy lengyel katolikus ifjúsági szervezetből, de az a fajta önhitt magabiztosság, ami a térségben eluralkodott, már az inkvizítorokat idézi fel bennünk. Mert mit lehet arra mondani, ha a szerb kormány vezetői azt állítják: ez az utóbbi húsz év legjobb szerb kormánya? Vagy arra az esztelen akciózásra, amit Matolcsy, azaz Orbán visz végbe a Valutaalappal? Hogy úgy fogják kizavarni az országból, mint ahogy Jézus a kufárokat a templomból?

Hát ez az, lehet, hogy Isten meghalt, de a világ e fertályán már senki sem szerencsétlenkedik a szerénységgel, hanem beleordítja a világba: ha Isten nem is, de földi helytartója én vagyok. Hogy ki fog belehalni, azt meg majd hamarosan meglátjuk.