Májfolt a haza arcán

Széky János | 2013. augusztus 23. - 18:13 | Vélemény

Feleségem pár éve bevásárolt az egyik nagy CBA-boltban („a magyar üzletlánc”). Sok más dolgon kívül vett egy csomag tisztított sárgarépát is, hazahozta, és megmutatta. A celofánzacskón hátrafelé nyilazó magyar harcos piros-fehér-zöld színekben, a csomagoló cég neve is nagyon magyar, benne volt a Hun, sőt a telephelye is módfelett népnemzeti hangzású. Valamilyenpuszta az Alföldön, se utca, se semmi, csak egy házszám, ez volt a levélcím.

És a sok hunság között eldugva a lényeg. „Származási hely: Anglia.”

Na, ezen jót röhögtünk, persze szomorúan, hogy ez a híres magyar mezőgazdaság még sárgarépát se tud elfogadható áron termelni, hanem olcsóbb Angliából idehozni, aztán a puszta közepén felcicomázni nemzetiszínű firlefanccal, majd eladni a közismerten hazafias üzletpolitikát folytató magyar üzletláncnak, amely piros-fehér-zöld áruválasztékával kérkedik.

Röhögtünk, aztán hagytuk annyiban, a véleményünkön nem változtatott, a sárgarépa meg sárgarépa, túl sok variáció nincs.

De hát mi nem vagyunk politikusok.

Ellentétben dr. Surján Lászlóval, aki újabban annak véli magát. Most nem használom ki a demagógia lehetőségét, hogy mi sárgarépát meg egyéb prosztó cuccokat vettünk a CBA-ban, dr. Surján László pedig pezsgős kacsamájpástétomot (hej, szegény anyám libamájai!), azt a különbséget azonban igen, hogy amikor a magyar kereszténydemokrata úr, az Európai Parlament alelnöke felfedezte, hogy „származási hely: Csehország”, menten tiltakozó levelet írt a CBA-nak, és hasonló gyorsasággal választ is kapott rá a kereskedelmi igazgatótól.

Minden vevő egyenlő, de bizonyos vevők egyenlőbbek. Surján alelnök úr nyilván feltételezte, hogy valahol egy cseh Megtévesztő Központ orosházi magyar cinkosokkal együttműködve, az igényes magyar vásárlók hiszékenységét kihasználva szarvasinak hazudja a gombócevő cselákok kacsamájpástétomát. Hogy miért pont a „szarvasi” szó van bűvös hatással a magyar fogyasztókra, azt nem tudni, de ezek a Masaryk-palánták nagyon ravaszak.

A kereskedelmi igazgató Jičínig visszhangzó bokacsattogással felelte rögvest, hogy kegyelmes uram, instállom, szánom-bánom, bevonattuk a terméket, és szóltunk a szállítónak, hogy többet ilyet nem kérünk, hazug embert hamarabb utolérik stb.

Csak hát az Index „fél óra alatt” kiderítette, hogy a teológus és patológus képzettségű, botcsinálta fogyasztóvédő lármásan mellédurrantott. Hazafias európai alelnök létére. A pástétomot egy színmagyar magáncég gyártatja színmagyar (valóban szarvasi) recept alapján színmagyar kacsából. Mivel eddig nem volt saját üzeme, alvállalkozóknak adta ki a gyártást, a nyolc közül hét magyar, ez az egy cég cseh, de más uniós tagállamokból is dolgoztatnak velük, minden hazafias fenntartás nélkül.

Ez különben nem sokáig lesz így, az orosházi cég ugyanis az Orbán-kormány egyik programjának keretében, négyszázmilliós magyar állami támogatással felépítette saját gyárát, és ha Surján doktor nem pattogott volna, hamarosan már a származási hely kettőspontja után is a Magyarország szó állna a CBA pástétomrészlegében.

Az érdekes ebben az, hogy az Európai Unió egyik magas rangú tisztségviselőjének mennyire nincs fogalma arról, hogy micsoda is az az Európai Unió. Pontosabban nem érdekes, ha az illető tipikus magyar „konzervatív” politikus. Tipikus annyiban, hogy közéleti pályáját minden politikai előélet és tapasztalat nélkül a Kádár-korszak vége felé, a Hazafias Népfront égisze alatt kezdte, mely szervezet hamarosan a belügyileg gondosan ellenőrzött álellenzéki pártok nagy keltetője lett, gondolván a jövőre. Egész pontosan a Nagycsaládosok Országos Egyesületében, ahová kellettek a megbízhatóan katolikus értelmiségiek, mert a HNF megfelelő osztálya szerint bennük rejlett a perspektíva.

Amikor 1989-ben muszáj volt sebtében megalapítani a Kereszténydemokrata Néppártot, hogy az Ellenzéki Kerekasztalban eggyel több párt hirdesse az addigi kommunista állampárt álláspontját, s alkalomadtán szavazzon mellette, a doktor is ott volt az alapítók között. Az EKA legfontosabb, alkotmányjogi albizottságában olyan keresztény úriember képviselte a KDNP-t (nem Surján), aki azért vonult nyugdíjba az év elején, hogy a KDNP-t szervezze. Előtte két évtizedig a párt öklének számító Legfőbb Ügyészségen dolgozott. Később, már a demokráciában, a titkosszolgálatokra felügyelő miniszter lett, aztán – elődeivel ellentétben – szinte nyomtalanul eltűnt a politikai életből.

Surján doktor mint művelt katolikus úriember az első szabad választás után bekerül a demokratikus kormányba, majd amikor az addigi, tekintélyes, idős elnök – talán nem függetlenül később nyilvánosságra került állambiztonsági múltjától – távozott a pártelnökségből és a parlamentből is, hogy vatikáni nagykövet legyen, Surján doktor lépett az örökébe. Innen már sínen volt – amikor a KDNP az 1998-as választás előtt olyan, amilyen, de önálló politikát próbált folytatni, őt a társaival együtt kizárták, és hamarosan már a Fidesz-frakcióban, a Nagy Polgári Párttal hivatalosan szövetséget alkotó kis Magyar Kereszténydemokrata Szövetségben folytatta pályáját, mely utóbbi szervezet tizenöt éve a statisztikai hibahatár alatti népszerűséggel is benne van a parlamentben, mert a Fidesz úgy akarja.

Surján doktor nem exponálta magát a harcokban, a légynek sem ártott, mozdíthatatlan tényező volt úgy, hogy nem politizált az aktuális jelszavak derűs arccal való elismétlésén kívül. Innen már egyenes út vezetett az európai parlamenti képviselőségig, majd az alelnökségig, mert nem bosszantott senkit. Egészen a legutóbbi időkig, amíg el nem kezdte úgy gondolni, hogy ő egy politikus.

Az orosházi cég legyintett egyet, mondván, hogy eddig is jóban voltak a CBA-val, ezután is jóban lesznek, kibírják, ha ez az egy termékük nem kell.

Én is kibírom.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.

Címkék: Surján László, CBA