Zsaküz?!?

Széky János | 2013. szeptember 6. - 19:14 | Vélemény

A törölt minősítésű – immár nem titkos – dokumentumot szerda óta bárki letöltheti a magyar kormány honlapjáról, a Honvédelmi Minisztérium oldaláról.

A minisztérium kérésére hírt adott róla az MTI, nem lehet mondani, hogy elsumákolnák. Az iratban dermesztő dolgok vannak. A kormányoldalon „balliberálisnak” címkézett, valójában elég sokrétű nem kormánypárti médiát, azonban, úgy látszik, mégsem érdekli túlzottan. Vagy nem érti.

Ez a teljes – nem hinném, hogy színlelt – értetlenség mutatkozott meg Kálmán Olga kérdésein is az ATV-n, de ő legalább behívta a téma legjobb nem kormánypárti ismerőjét, Gulyás József volt SZDSZ-es képviselőt, nemzetbiztonsági szakértőt.

2008-ban és 2009-ben, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány idején terroristák kilenc településen követtek el merényletet romák ellen. Hat halálos áldozat volt, köztük egy ötéves kisfiú, többen szenvedtek maradandó fizikai sérülést, az életben maradtak és hozzátartozóik maradandó lelki sérülést.

Már 2009 őszén, amikor megkezdődött az ügy felgöngyölítése, világossá vált, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) és a rendőrség között, szépen fogalmazva, nem volt zavartalan az információáramlás, és valami nem volt rendjén az információk értékelésével. Nevezetesen a megfelelő titkosszolgálati szervnél birtokában voltak a gyilkosok fegyvervásárlásáról szóló, több forrásból érkező adatoknak, de nem tulajdonítottak nekik fontosságot, vagy úgy tettek, mintha nem lennének fontosak. Erről számol be a Gulyás József vezette parlamenti tényfeltáró munkacsoport jelentése.

Ugyanez a csoport megállapítja a titkosszolgálatokért felelős miniszterek, Szilvásy György és Ficsor Ádám politikai felelősségét is, és innen csak egy lépés a két miniszterelnök, Gyurcsány, illetve Bajnai. Felszállt a hír, hogy az egyik gyanúsított, Csontos István, a nyilas fórumok közismert „Csontrablója”, aki két gyilkos támadásban sofőrként volt jelen, a Katonai Biztonsági Hivatalnak dolgozott. Ficsor miniszter 2009 szeptemberében ezt határozottan cáfolta.

A „balliberális” sajtó – amely különben sokkal kritikusabb volt az akkori kormánnyal, mint a fideszes a mostanival szemben – talán ezért nem firtatta tovább a dolgot. Bármilyen további konkrétum ugyanis, amit úgy lehet magyarázni, hogy a két miniszterelnök bármilyen értelemben felelős ártatlan emberek szörnyű haláláért, az hihetetlenül erős propagandafegyver lehet a Fidesz uszítómestereinek kezében. Azt pedig nemcsak a fideszes propaganda zárta ki, hanem a jámbor „balliberális” sajtó képzeletét is meghaladta, hogy állami titkosszolgálati emberek az őket felügyelő kormány ellen dolgozhatnak.

Holott pontosan ez derült ki lassanként, már a kormányváltás után. Először 2010 augusztusában az, hogy a hír mégiscsak igaz volt: Csontost a KBH beszervezte, és még a támadássorozat kezdetén is hivatalos kapcsolatban volt a szolgálattal. Egy héttel azután, hogy 2013. augusztus 6-án ítéletet hirdettek a romagyilkosok perében – több elvarratlan szállal –, a Magyar Nemzet tudatta, hogy Csontos tartótisztje, bizonyos H. Ernő elmondta volna az igazságot, de „felsőbb utasításra” hazudnia kellett a parlamenti bizottság előtt és a bíróságon. H. Ernőt hamis tanúzásért feljelentették, de 2010 óta továbbra is ott van a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat állományában, noha „ügyviteli és adminisztratív” hibák miatt lefokozták, és fegyelmit kapott. A Magyar Nemzet értesülése szerint azért bántak vele ilyen megértően, mert parancsot teljesített.

A nemzetbiztonsági apparátust bíráló hozzáértők mindvégig azt nyelvezetet használták, hogy „szakmai hibák”, „mulasztások” történtek, mintha az emberéletek csupán a bürokratikus tehetetlenségen és hanyagságon múltak volna. A dologban nincs szándék, nincs tudatosság.

A most nyilvánosságra hozott iratból viszont a következők derülnek ki:

1. A bőrfejű Csontos Istvánt, aki szerződéses jogviszonyban állt a Magyar Honvédséggel, pontosan „szélsőséges nézetei, garázda személyisége” miatt ítélték felhasználhatónak – mármint arra, hogy hasonló szélsőségesekről jelentsen. „Szervezettszerű együttműködést” 2004 végétől folytatott vele a biztonsági tiszt, bár a tiszt közvetlen felettese ezt nem hagyta jóvá. Kérdés: akkor ki hagyta jóvá?

2. 2006 júliusában Csontost hivatalosan is beszervezték, titkos kapcsolatként regisztrálták. Részt vett „több ügy felderítésében” (milyen ügyek voltak 2006 júliusa után?), 2007-ben pénzjutalmat kapott. „Hírszerző lehetőségének megszűnése miatt” (azaz miután leszerelt a honvédségtől) a biztonsági tiszt elkészítette kizárási javaslatát, az együttműködés 2009 elején megszűnt, májusban törölték a listáról.

3. H. Ernő tartótiszt a cigánygyilkosságok ügyében, de még az utolsó gyilkos merénylet előtt, 2009 júliusában vezetői utasításra még egyszer találkozott Csontossal. Ugyancsak júliusban a rendőrséghez tartozó Nemzeti Nyomozó Iroda „hírigényként jelölte meg” Csontost és társait a KBH-nál. A KBH ekkor az együttműködésre (mármint Csontos beszervezettségére) utalást sem tett.

A kapcsolatot a KBH főigazgatója Ficsor miniszter előtt is tagadta. Ezért cáfolt oly határozottan Ficsor: ugyanis becsapták.

(Itt álljunk meg egy pillanatra. A KBH főigazgatója 2009. június 21-ig dr. Stefán Géza nyugállományú vezérezredes volt, amikor is „tragikus hirtelenséggel” elhunyt. A „tragikus hirtelenség” az öngyilkosság fedőneve a magyar hivatalos és sajtónyelvben. Dr. Stefán ugyanúgy a Dzerzsinszkij Akadémián végzett, mint a Fidesz akkori fő céltáblája, Laborc Sándor NBH-főigazgató. Emlékeznek arra a hisztériára, amit a Fidesz Laborc szovjet végzettsége miatt vágott le? Igenis, hisztéria, mert Stefán szovjet végzettségéről soha egy rossz szót nem mondtak, Kövér, Demeter és a többiek emiatt sohasem támadták. Holott még csak nem is ez a lényeg. Már 1989-ben, tehát a „rendszerváltás” előtti utolsó hónapokban ő volt a kommunista állambiztonság legmagasabb rangú tisztje. A Belügyminisztérium III-as főcsoportfőnöksége és a „demokratikus” nemzetbiztonsági apparátus közötti teljes folytonosságra Stefán tábornok 1990 utáni karrierje a sok közül a leglátványosabb példa. Vajon mi történhetett 2009 júniusában, amit ő sem viselt el?)

4. 2009 novemberében – vezetői utasításra – H. Ernő tartótiszt az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága előtt is hallgatott a Csontos-kapcsolatról. Azaz hazudott. Ki az a vezető már megint?

5. Csontos a kihallgatása során azt mondta, hogy titoktartási kötelezettség terheli, s amikor a Pest Megyei Főügyészség levelet írt a KBH,nak, Kovácsics altábornagy – Stefán Géza utóda – azt válaszolta, hogy „a vele szemben gyanúsítás alapját képező bűncselekmények vonatkozásában semmilyen titoktartási kötelezettség nem terheli”. Az irat margójára valaki – talán dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter – itt is azt írta: „?!?” Csontos beszélt, a Budapesti Katonai Főügyészség államtitok-sértés miatt rendelt el nyomozást. A tájékoztatáskérésre Kovácsics egyfelől tagadta, hogy Csontost beszervezték, másfelől azt közölte, hogy biztonsági (titkos) kapcsolatként foglalkoztatták, azaz beszervezték. A margón újabb „?!?”
A levelet Domján László dandártábornok, a KBH főigazgatója írta alá 2010. szeptember 14-én.

6. Hende miniszter ügyészi véleményt kért. Bizonyos „Kovács” – feltehetőleg dr. Kovács Árpád akkori katonai főügyész – pár kézírásos sorban azt felelte: „Véleményem szerint az ügyben elkövetett mulasztások – a fegyelmi felelősségen túl – a büntetőjogi felelősség szintjét nem érik el!"

Az embernek ezen a ponton kedve volna elhallgatni, de nem lehet.

Ha nem foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy a KBH mit tudott a folyamatban lévő gyilkosságsorozatról és mit nem, és ha valaki tudott valamit, az mit érdemel – akkor is volt itt hamis tanúzás, a kormány, a Parlament, az ügyészség és a rendőrség félrevezetése – mégiscsak egy szörnyű gyilkossági üggyel és annak negyedrendű vádlottjával kapcsolatban. Aki nem mellesleg a bűntársai előtt dekonspirálta a tartótisztjét. Nem vagyok jogász, de ha ez nem éri el a büntetőjogi felelősség szintjét, akkor a magyar büntetőjog … sem ér. (Az aláhúzásokon, margójelzéseken látszó döbbenet, egyáltalán, a tisztázás szándéka a miniszter tisztességét bizonyítja. Azt is megértem, hogy eredeti hivatása ügyvéd, jogászi szemszögből nézi a dolgot. Az már inkább a magyar politikai élet általános, perverz tételesjog-centrizmusának a tünete, hogy ha egy sarzsival megáldott szakértő pár odafirkantott sorban azt mondja, a fentiek nem sértettek jogszabályt, akkor az egész további három évig olyan, mintha nem is létezne.)

A külvilág minderről tehát mit sem sejtett, az élet ment tovább. Domján Lászlót előléptették vezérőrnaggyá, az Összhaderőnemi Parancsnokság egyik parancsnoka lett, a KBH-t pedig 2012. január 1-jén összevonták a Katonai Felderítő Hivatallal, s létrejött a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ). A következő érdekes hír ez utóbbi szervezet tájékáról az volt, hogy 2013 júliusában, talán csak véletlenül a romagyilkosok perének finisében kiszivárgott, hogy a KNBSZ-től valakik lehallgatták Hende minisztert, továbbá ugyanez idő tájt Hende Csaba leváltotta a KNBSZ három vezetőjét. Köztük Horváth József operatív főigazgató-helyettest, aki azelőtt, a szocialista-liberális kormányok alatt az UD Zrt. nevű hatalmas forgalmú biztonságtechnikai magáncég vezetője, még korábban, az első Orbán-kormány alatt az NBH operatív főigazgató-helyettese, még annál is korábban a III/III-as csoportfőnökség (kommunista belső elhárítás) tisztje volt. Horváth közölte, hogy beperli az Indexet, amiért kapcsolatot látott a lehallgatás és a leváltás között. A kérdés azonban megmarad: ki hallgatta le az Orbán-kormány miniszterét és miért? És hogyhogy nem lett ebből sem botrány? Nem kicsi botrány, nem nagy botrány. Semmilyen botrány.

Micsoda ez az ország?

Az ügy nemzetbiztonsági hátteréről az erősen kormánypárti Magyar Nemzet hozza nyilvánosságra az újabb és újabb adalékokat. Néha egy kicsit többet is, mint amit a nyilvános forrásokból tudni lehet. Minden közlemény újabb cáfolata a kormányzatilag böfögött összeesküvés-elméletnek, miszerint Gyurcsány és Bajnai van a dolog mögött. Már ha az ember logikusan nézi. Értesüléseik szerint Csontos a tartótisztjén, H. Ernőn kívül egy nyugállományú alezredessel és egy főhadnaggyal is tartotta a kapcsolatot a KBH-ban. Hogy milyen szolgálati viszonyban voltak az utóbbiak H. Ernővel, azt nem tudni, de ha tudnánk, talán közelebb jutnánk az 1. pontban felvetett kérdés megválaszolásához: Ki hagyta jóvá Csontos „szervezettszerű” foglalkoztatását? És megint csak: milyen céllal?

A Magyar Nemzet arról is értesült, hogy ebben az időben – tehát amikor a pénzjutalmat kapta – a gyilkossági per másodrendű vádlottjáról, Kiss Istvánról is beszélhetett tartótisztjének a „2006-os zavargásokkal összefüggésben”.

Stop. Mi köze lehetett éppen a Katonai Biztonsági Hivatalnak a 2006-os zavargásokhoz? Hiszen: „Célja a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium ellen irányuló titkosszolgálati tevékenység elhárítása, információszerzés a honvédséget érintő szervezett bűnözésről." Jogszerűen csak akkor lehetett köze, ha ezekben a zavargásokban a honvédség valahogyan érintve volt. Erről eddig nem tudtunk. Vagy pedig nem jogszerűen volt köze.

Mivel ebben a sztoriban sok minden nem jogszerű, hadd ne zárjam ki ezt a változatot

Mint a fentiekből látható (már akinek), van itt egy társaság, amelyik kormányokon, sőt rendszereken átívelő sumák titkolózást, azaz nyilván sumák, eltitkolt tevékenységet folytat, néha az aktuális kormányzattal szemben. Hol ennél a cégnél, hol amannál. Emberek életét, testi épségét, egzisztenciáját, az ország jólétét és nyugalmát semmibe véve. Hogy 2006 nyarán a KBH-hoz került ennek a tevékenységnek a fókusza, azt talán az magyarázza, hogy Gyurcsány tavasszal, a választási győzelem után Tóth András titokügyi államtitkár (MSZMP KB adminisztratív osztályvezető-helyettes, pártpolitikai osztályvezető) helyett legbelsőbb politikai bizalmasára, Szilvásy György kancelláriaminiszterre bízta a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányítását. Szilvásy ugyan nem értett hozzá, és Galambos Lajos NBH-főigazgató személyében örökül hagytak rá egy régi belügyes bútort, de Gyurcsánnyal együtt így is rálátása volt arra, ami a nemzetbiztonságnál történik.

A KBH-ra viszont nem, mert az a honvédelmi miniszter, Szekeres Imre alá tartozott. (Bizonyos jelek szerint Szekerest is megvezették.) Szélárnyékban volt. A többi: történelem.

A klasszikus publicista szavával: vádolom... csak nem tudom pontosan, kit. Magyarországon vagyunk, az ellenzék azt se veszi észre, ha megerőszakolják. Csak a kormányoldal belső érdekellentéteiben és egyes tagjainak tisztességében bízhatunk. A helyzet nem komoly, de majdnem reménytelen.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.