Fletó, a politika bohóca

Gyurcsány Ferenc például nem bír magával. „Kinyitom” a mértéktartónak mondható lapokat, honlapokat, és különösképp hétvégén másról sem olvashatunk, mint hogy hol járt a DK vezére, akit szerinte az ország 99 százaléka ismer (gondolja ő, a felnőttek minimum tíz-húsz százaléka azt sem tudja, ki van ma hatalmon, nem hogy ki volt ő). Hol egy szegény lakótelepi lakásba fészkeli be magát és két napig „nyomorog” és paprikáskrumplit rágcsál, hol meg arról értekezik az akármelyik bulvárlapban, hogyan áll házassága, miért nem hordja a jegygyűrűjét, hova jár nejével és mi van Vadai Ágnessel, hű fegyverhordozójával, mármint van-e köztük valami. Hát édes úr isten, most akkor ennyire nincs bajban az ország, hogy ezzel kell foglalkozni? De arra is talál időt ez a felpörgött egykori KISZ-titkár, hogy betelefonáljon az úgymond baloldali tévé műsorába, mint egy egyszerű Feri bácsi vagy Joli néni, hogy akkor ő anno jól tette-e, amit tett, vagy mikor kellett volna megtartani az őszödi beszédet és a többi. Hát komolyan, most ezt már ki nem szarja le?

De jó bohócként Fletó tudja, hogy szerepelni kell, mert az kap szavazatot, aki szerepel. Ebben természetesen igaza van, de ő is rájött már arra, hogy azzal nem lehet nyerni, ha a társadalomképét fejtegeti, a vízióit, a terveit, esetleg ígérget – nem, mára az összes magyar politikai bohóc Orbánt kopírozza, illetve a Fideszt: ne mondj semmiről semmit, mármint ami fontos, foglalkozz a jegygyűrűddel, menj el falunapra kolbászt tölteni, járj moziba vagy meccsre, ugrálj a gyereknapon és mondj általános hülyeségeket, nehogy aztán számon lehessen rajtad kérni.

Bár itt van, Gyurcsánynak is elsül még az agya, de már ezt sem értjük. Most arról is dumált két bulvártéma közt, hogy ő magánemberként szívesen leülne Viktorral. (Azt most hagyjuk, hogy Viktor meg semmiképp sem ülne le egy asztalhoz, édes kettesben Fletóval, mert attól az ő választói totál kiakadnának, összeomlana az a bugyuta, sematikus, egy srófra járó agyuk és nyomában a világképük, amely nem létezhet az ősellenség, azaz Gyurcsány, illetve nyomában Bajnai és Mesterházy nélkül.) Az, hogy ő leülne Orbánnal magánemberileg, hát az meg az ő dolga, politikusok ők, miért is ne, állítólag épp kb. az őszödi beszédig a parlamentben együtt vedelt a miépes a szocival, a kisgazda a szadeszossal, mint kvázi egy normális világban bárhol bármikor. Szóval, csak beszélgessenek.

De könyörgöm, mi a túrót jelent az, hogy magánemberként ülne le (csak) az egykori miniszterelnök az épp regnálóval? Megbeszélnék, hogy mit főzött a hétvégén Klára és Anikó? Hogy hogy’ cseperednek a gyerekek, esetleg lehetne egy közös lagzi, hiába, a világon a királyi családok is igyekeznek egymás közt házasítani a csemetéiket? Magánemberként elkurkásznak egymás frizurájában, kicserélik a szabójuk címét? Könyörgöm, mit akar ez jelenteni?

Nem itt fogjuk elmagyarázni századszorra is, csak utalunk rá, hogy vezető politikusoknak, pláne miniszterelnököknek igen szűkös a terük, ha a magánéletről van szó, rosszabb helyeken maximum a klozeten és a hálószobában, jobb helyeken azért még üdülni is elmehetnek békességben. Szóval, a fejlett demokráciákban a miniszterelnöknek van némi ún. magánélete, meg a többi politikusnak is. Csakhogy a magyar nemhogy nem fejlett demokrácia, hanem az utóbbi időben épp ez a két ember tette többek közt oly bulvárossá, hogy attól már csak hányni lehet. Az még oké is, hogy Orbán nem engedte be a sajtót lánya esküvőjére – de nem oké, hogy újdonsült veje érdemtelenül, fiatalon már igazgatóbizottságokban vegetál (vagyis familizálódik a közélet, a gazdaság stb.), nem tudni, miből aszfaltoztak, már ha, és miért épp a falujának építtet stadiont, és miért kultúra a foci? Vagy hogy első a család, a második a foci. Ám ez már végképp mindennek az alja, amiről Gyurcsány is hadovál. Mert Orbán magánemberként nem is tud vele leülni. És mert tényleg, magánemberként miről beszélgetnének? Komolyan az időjárásról? Nem, minimum az lenne elvárható, hogy ha ez a két pártelnök értekezik egymással, az ország, a nemzet, a gazdaság, a kultúra stb. kérdéseit vegyék elő, ne a családét, a fociét vagy hogy a parlamentben a nők szépek, de attól még nem okosak. Ha meg Gyurcsány ebben a témakörben értekezik, vegye már észre magát, ő se tud magánemberként Orbánnal leülni – és gyanítom, hívei sem fogadnák jó szívvel az effajta kedélyes kvaterkázást.

De sajnos ma mindez már nem számít. A baloldali ellenzék tököléséből eddig nem tudjuk kiolvasni, mit is csinálnának pontosan, ha hatalomra kerülnének (oké, mindent vissza, amit Orbánék...) De olybá tűnik, az önjáró Gyurcsány is teljesen tudatosan zülleszti már le a politikát az ún. magánélet bulvárosított szintjére.

Egyébként nemrég pont Norvégiában jártam, amikor az (ottani békés) hétvége legfőbb híre az volt, hogy a választási kormány részeként Jen Stoltenberg kormányfő taxiba ült, és kedélyesen elbeszélgetett az utas-polgárokkal. Utóbb kiderült, hogy a már akkor is vesztésre álló baloldal jelöltjének kampányakciója megrendezett volt.

Stoltenberg, bár várható volt, persze el is hasalt – noha az országban az egyik legfontosabb kampánytéma az volt, hogy mit tegyenek a hatalmas szuficittel, van az vagy 25 százalékos. A leendő jobboldali kormányfő, Erna Solberg inkább osztogatna, viszont épp a baloldali Stoltenberg van ez ellen, mert az csak az inflációt gerjesztené. És persze a bevándorláspolitikáról is vitatkoztak. Magyarán, komoly politikai kérdésekről.

Nekünk meg marad itt a foci, az Orbán-féle stadionok, aszfalt és lagzi, a gyurcsányi jegygyűrű kérdése és a hasonlóan ordító f...ágok. Mert a köz irányítói erre leginkább magánemberként érzik magukat jól – hát akkor viszont húzzanak a politikából.