Magyar Lemming Pártszövetség

Széky János | 2013. szeptember 21. - 08:12 | Vélemény

Egyik szakmámhoz tartozna a magyar politikai folyamatok és események figyelemmel kísérése, de őszintén bevallom, már rég nem veszem a fáradságot, hogy az ellenzéki pártok összeveszéseit, kibéküléseit és belharcait kövessem.

Annak idején azért írtam alá a nyilatkozatot, amely az Együtt 2014 Választói Mozgalmat támogatta, mert Bajnai Gordonra miniszterelnök korából úgy emlékeztem, mint olyan emberre, aki tisztában van nemcsak a magyar gazdaság, hanem a magyar politikai intézményrendszer és közeg eredendő elfuseráltságával is. Megértettem, hogy válságmenedzselésnél többet nem vállalt, nem akarta helyretolni a kizökkent időt, nem nyitott frontokat, de biztos voltam benne, hogy tisztán lát. Nem tartom magamat baloldalinak, de nagyon szerettem volna, ha létrejön egy normális baloldali párt, ami nem a Gyurcsány utáni, mondjuk úgy, egyszerű gondolkodású és opportunista MSZP. Ez már egy lépés a politikai kiút felé, Aztán jöhet egy jobboldali párt (mert a Fidesz csak egészen sajátos magyar értelemben az).

Aztán az E 2014 lett sajátos magyar értelemben normális baloldali párt. Viharos gyorsasággal. Mondhatni, Bajnait és technokratáit megette reggelire a számolni képtelen, agrárnosztalgiás jogászi kultúra meg a hepciás szélsőbal. (Bocsánat azoktól a jogász barátaimtól, akik tudnak számolni.)

Rettentő nehéz összefüggő rendszert találni az E 2014 gazdasági elgondolásaiban, és az egészre rányomja bélyegét az elittől mint olyantól való viszolygás és iszony, az a képzet, amit egyébként a Fidesz is táplált nyolc ellenzéki éven át, miszerint itt a jó Emberek állnak szemben a gonosz Hatalommal. A jogállam helyreállításának és megújításának programjában például az E 2014 megállapítja: „mára a demokráciát fenyegető fő veszéllyé a politikai elit belterjessé válása, a hatalomgyakorlók és a választók közötti kapcsolat meglazulása vált”.

Ez tény, csak nem mára, hanem már a kilencvenes évekre, a választási és pártrendszert ugyanis úgy tervezték meg, hogy az 1989-ben felkent politikai elitbe rettentő nehezen lehessen a továbbiakban bejutni. A pártszakadást, új párt alapítását rendkívül kockázatossá tették, a parlamenten kívüli erők parlamentbe jutását roppantul megnehezítették – nem is került rá sor 2010-ig, amikor is az egész 1989-ben megtervezett rendszer összeomlott.

Gyakorlatilag azt oldották meg, hogy a pártok lehetőleg mindenkit képviseljenek, aki nem a másik párt, azaz gyakorlatilag ne képviseljenek senkit és semmit, csak céljuk legyen, mármint a másik legyőzése és a zavaró kis pártok bekebelezése vagy kiküszöbölése. 2002 óta egyik nagy pártnak sem volt hihető programja (miután a normális és pragmatikus célokkal induló Fidesz 1998-ban megrándította a vállát, mondván, hogy más a választási program, és más a kormányprogram).

Mit ajánl az E 2014 gyógyírnak a magyar képviseleti demokrácia értelmetlenné válására? Nem, nem a képviseleti demokrácia meggyógyítását, hanem a részvételi demokrácia bővítését. „A jogrendszer egészének kell biztosítania a polgárok folyamatos tájékoztatását, a jogszabályalkotásba való bevonását, a politikai napirend formálásának lehetőségét.” Ahelyett, hogy a parlamentben a polgárok érdek- és véleménycsoportjait képviselő pártok lennének, profi politikusokkal. Mindezt „még akkor is, ha ennek veszélyei is lehetnek a stabil állami működésre nézve”. Köszönöm, több kérdésem nincs.

A Magyar Szocialista Párt demagógiájára és a lelke mélyéről feltörő antikapitalizmusra kár szót vesztegetni, mindenesetre ez a két párt némi civódás után, amikor már úgysem lehet nagyon tudni, mi a különbség, megállapodott egymással a választási együttműködésben. Azaz gyakorlatilag ki-ki a saját maga politikai azonossága feladásában, bár ennek korábban is csak a személyes becsvágy volt az akadálya. Mivelhogy ennyit konyítanak a képviseleti demokráciához, semmi meglepő nincs abban, hogy a Fidesz forgatókönyvében foglalt szerepeket alakítják, és jó előre megalapították azt a koalíciót, amibe a Fidesz belekényszerítette őket a sok kis választókerületen alapuló, egyfordulós és a töredékszavazatokkal a győztesnek pluszban kedvező választási rendszerrel. Mennek egy irányban, kötelező megegyezéssel, mint a lemmingek.

Ha következetes véleményed van, mint egy pártnak, ha részérdeket képviselsz, mint egy párt, ha a programodban nem boldog-boldogtalannak akarsz kedvezni, mint egy párt, akkor véged. Az egy dolog, hogy a választási felügyeletbe rejtett (dehogy rejtett!) csalási engedélyt sem veszik észre, de ez a rendszer csalás nélkül is pusztító.

Ezért örülök annak, hogy legalább egy kis párt, a nemzeti és piaci elveket egyaránt követő Modern Magyarország Mozgalom – (eddig) kihagyták az összefogásból – a 2014-es „népszavazás” és ötszáz napos válságkormányzás, romeltakarítás után újabb, de már szabad, ismétlem, szabad választásokat akar, olyan rendszerben, ami nem kényszeríti a pártokat koalícióra. Mert ha kényszer van, akkor a pártoknak nincs értelmük, és igazából a választásoknak sem.

Magyarországon az „Emberek” már rég elfelejtették, hogy a választásokon pártok képviselőjelöltjeit választják meg, és nem miniszterelnök-jelöltek engedelmes segédcsapatait. Most is csak egy szűk kisebbség emlékszik rá. Kérdés, hogy a jövő tavaszi választásokig ez a felismerés eléggé elterjed-e ahhoz, hogy akár csak egyetlen normális párt – olyan, amelyik tudja, mire való a parlament – bejusson a parlamentbe.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője