Elszálltak

A magyar kormányzat embereinek már kábszer sem kell, hogy elszálljanak.

De most nem is arról lenne szó, hogy saját maguktól vannak elszállva, szerelmesek önmagukba és olyan okosnak képzelik magukat, hogy a polihisztorság hozzájuk képest semmi. Mert itt van, a kormány új drogellenes stratégiáját kedden tárgyalja a magyar parlament, miután hétfőn az illetékes bizottság azt jónak találta. Az, hogy jobb, ha van kábítószeres stratégia, mintsem ha nincs (hisz nem volt), nem kérdéses, és akarja a halál a kábítószerek pártját fogni, bár nem hiszem, hogy ha mondjuk beteg emberek marihuána szívásával enyhítik fájdalmaikat, abban bármi rossz lenne. Vagy hogy miért lenne rosszabb, mintha pálinkával vagy pszichoszedatív gyógyszerek segítségével tennék ugyanezt – de e témát nem itt fogjuk most ragozni.

Mert az igazán meghökkentő az a mondat, amely a stratégiát bemutató illetékes elvtárs vágott oda a nyilvánosság elé: tudniillik, hogy mától az a cél, hogy 2020-ig Magyarország kábítószermentes országgá váljék. És amikor ilyesmiket olvas, hall az ember úgynevezett magyar politikusok szájából, hát rögtön nyúlna a spangli után, ha merne. De nem mer, mert a magyar állam már ezt is bünteti, mert amit lehet, kriminalizálnak, ha kell, ha nem kell, ha van annak bármi  értelme, ha nincs (mint például a hajléktalanokat). Eközben a valóság olyan fokú nem ismeretéről tesznek tanúbizonyságot, hogy arra csak egy szó van: elképesztő. Vagy hogy na, ez azért elképzelhetetlen, és mégis.

Mert abban az országban, ahol rekordmennyiségben szívják a cigit az emberek európai összehasonlításban, ahol immár a kormány kegyes engedélyével pancsolhat mindenki a maga meg a haverjai számára akármilyen pálinkát, ott a drogmentességről vizionálni nem csak nettó baromság, de fölöttébb álságos is. Lehetnek valakinek bármilyen elvei, lehet ádáz ellensége az alkoholnak, a dohánynak és a drogoknak is, de azt elképzelni, ahogy az illetékes elvtárs kifejtette, hogy az ország drogmentes lesz, egyszerűen röhej. Ez pont olyan, mintha azt szeretnénk, hogy ne legyen többé lopás, rablás, gyilkolás, ami szintén ragyogó elképzelés, csak hát a valóság ezt mindig felülírja. Imádkozhatunk mi a világbékéért, hogy ne legyen többé háború, hogy zúzzák be az összes tankot és puskát, na meg szűnjön meg a prostitúció, a családon belüli erőszak és isten tudja, mi nem – ám az ember már csak egy buta, erőszakos, perverz alak, legalábbis a relatív többség biztosan az. Sőt, szimplán hülye is, és olyan embereket választ meg az ország vezetésére, akik az effajta ötletek felvezetésével foglalkoznak.

Csakhogy amíg a kábszermentes országról való hagymázas álmok voltaképp veszélytelenek, hisz oly irreálisak, és leginkább a világszépe-választások részvevőinek bugyuta mondataira hasonlítanak, azt azért nem nehéz észrevenni, hogy a magyar politikai elit egyre inkább a hazudozás és a hamis illúziók népszerűsítésének világában dagonyázik. Hogy majd nem lesz itt semmiféle rezsi. Se munkanélküliség, hanem eljő a teljes foglalkoztatottság ideje. A gazdaság, ugye, már így is szárnyal, akkora a növekedés, hogy csudájára jár a német kancellár és az amcsi elnök is, az infláció már mint fogalom sem létezik, és egyre jobban teljesítünk, egyre übermenschebb a magyar, és aki ezt nem hiszi el, az bekaphatja, kishitű, nemzetáruló és valójában nem is magyar.

Szóval, azok a vágyak, tervek, célkitűzések, melyekről az uralkodó társaság hadovál, már igenis veszélyesek, hisz hamis helyzetértékelésre alapoznak. Mert a rezsi- és inflációmentes, a teljes foglalkoztatottságot megcélzó, a folyamatos fejlődésről papoló, gazdaságpolitikának nevezett katyvasz valahonnan nagyon ismerős.

Úgy hívták, hogy szocializmus. Aztán jól megbukott, de úgy néz ki, a folyamatosan kommunistázó újkommunistáink feltett szándéka, hogy a népet ismét a kommunizmus felé vezessék. És ez sokkal fájdalmasabb út lesz, mint mondjuk egy drogelvonó kúra.