A választási regisztráció diszkrét bűze

Az előző rész tartalmából (Közép-Európa kiürítése): melyben megállapítjuk, hogy magyar útlevelet kell adni minden ukránnak, románnak, szerbnek stb., mert ők is elvándorolni akarnak, így megmaradhat a kényes etnikai egyensúly a régióban. A külhoni magyar pártok pedig segítenek kitölteni a (fél)analfabéta magyarságnak a magyarországi választásokra vonatkozó előzetes regisztrációs űrlapot.

Annyira persze nem izgalmas a külhoni magyar szavazatok témaköre, hisz 2-3 mandátum sorsáról van szó, húsz év múlva meg még ennyiről sem, hisz a határon túl, különösen a Vajdaságban, alig lesz még magyar. Úgyhogy minek csapatnánk itt a nyálunkat egy mondvacsinált problémán?

De az ember már csak ilyen, csapatja. Mert ücsörög szülőfalujában a szombati ebéd után, vakargatja a hasát, künn hideg, de napsugaras ősz (de jó lenne nyugdíjasnak lenni!), és hallja, valaki kitartóan jónapotozik. Kimegy, egy régi, ámbár fiatal haver az, mappával a kezében, és a szülei felől érdeklődik, állampolgárok-é? Mér’ kérdi, ha tudja? És rögtön hozzáteszi, az előzetes regisztráció ügyében érkezett. Ha lenne még vasvilla, elzavarnám, de amúgy is haver, ha nem is megélhetési politikus, de önkéntesnél több, az biztos. Különben is, épp ma és épp itt a faluban adják át egymásnak (és a fiataloknak) az eszüket a vajdasági magyar politikai elit tagjai, hát miért nem ül ott? Az ügy nyilván nem tűr halasztást, hát azér’, gondolom magában, a fejtágításnál fontosabb az előzetes regisztráció.

Az „önkéntes” azt nem is kérdi, velem mi van, talán feliratkoznék-e magam is a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács listájára, hogy majd szavazhassak. Mér’ kérdené, tudják ők pontosan, hogy ki van fenn, ki nincs, eddig rendben is lenne. Az kevésbé, hogy tudja, szüleim az ún. könnyített eljárással kaptak magyar állampolgárságot, én meg nem.

De a szombat délután nyugalma többet ér. Mégis, még késő délután is az utcán látom az „önkéntest”, övé a környék, vadászik a kuncsaftokra, pedig mindjárt kezdődik a vacsi (borkóstolóval) és a táncház a tűzoltóotthonban az elitnek. Járt már a szomszédban is, mondják, pontosan tudja, kihez kell mennie. És nem sokáig kell kapirgálni a témán, kevesebbet, mint egy kaparós sorsjegyen, hogy megtudjuk, nyertünk-e. Vagy hogy mit nyer egy önkéntes. Mert hát akad ismerős, aki nem pártember, még megvan a feje, a fejében az agya, van saját véleménye, pénze viszont kevesebb, és ha nem is a faluban, másutt jelentkezett „önkéntesnek”. Vagyis aktivistának, ahogyan félhivatalosan nevezik az adathalászokat, illetve azokat, akik kitöltik azoknak a regisztrációs űrlapot, akik nem boldogulnak betűvel, számmal, vagy egyszerűen lusták. És hát erről van szó, a lustaságról. A lustákat meg aktivizálni kell. És motiválni.

Az aktivistákat persze pénzzel lehet motiválni. Az ismerős elmeséli, hogy a fejtágítás során mindenki elkap egy körzetet és az adatokat, így ő konkrétan 200 ember minden személyes adatát kapta meg. Merthogy a Vajdasági Magyar Szövetségnek komplett adatbázisa van az itteni magyarokról. Illetve nem teljes, ez a lényeg, és itt fonódnak össze a VMSZ, a Nemzeti Tanács és a magyar kormányzat érdekei. Az aktivista, miután kitöltötte az újmagyar újállampolgár előzetes regisztrációs papírját, tovább érdeklődik, no, nem minden érdek nélkül: ha megszerzi nevezett e-mail címjét, azért plusz tíz dinár jár (kb. 25-30 forint), a mobilszámért ugyanennyi, de ha sikerül rábeszélni az ügyfelet arra, hogy iratkozzék fel a jövő évben megtartandó Nemzeti Tanács-választások listájára, az már 20 dinár (feltéve, ha eddig nem iratkozott fel). Hogy ez tényleg igaz-e, nem tudom, bár gyanítom, hogy aki új állampolgár, az a kérelem beadásakor már úgyis megadott minden adatot.

A Kubatov-lista tehát kutyafüle ahhoz képest, amit itt állít össze a VMSZ az MNT-nek (vagyis saját maguknak). Szerintük persze ez teljesen jogos, de biztosan nem jogtalan, pláne nem erkölcstelen, minden adatot határtalan bizalommal fognak kezelni, és fogjunk össze a megmaradás érdekében, a jelen a jövő záloga, és gyerünk koszorúzni, mert október 6-a van, vagy mi, fontos az emlékezés, az egészséges nemzettudat ápolása. (Szeretném én azt látni, hogy egy ún. demokráciában pártküldöttek járják a házakat adatokért, egy másik ügyre hivatkozva... Kivágnák őket, mint macskát szarni a mínusz húszba.)

Az egész persze olyan etikus, mint a 3 in 1 instant kávé – vagyis semmi köze az etikához, csak az érdekekhez. Ahogyan a 3 in 1 esetében jól jár a kávés, a cukor- és a tejporgyár, meg jól jár a fogyasztó is, mert nem kell annyit baszakodni egy kávéért, ha épp úton jár – bár úgy szar az egész, ahogy van, itt ugyanígy többen járnak jól: a magyar kormányzat (a Fidesz), a VMSZ és az MNT. Na meg az a szavazó, aki pont őket akarja választani. Nem kell itt tökölődni papírokkal, személyikkel a továbbiakban, mindent intéznek az aktivisták. Ha jól értettem, a magyarországi választásokon ugyanezen aktivisták intézik majd a szavazást is, nem kell postára menni meg a többi macera. És ez már 4 in 1, vagy 6 in 1.

Amúgy én nem vagyok különösebben szenzitív az adataimra, vagyis megszokhattuk e régióban, hogy a szervek úgyis tudnak rólunk valamit, ha tudni is akarják azt. Mi az, egy lakcím, egy mobilszám vagy e-mail cím, hát az enyém ott van az egyik írószervezet honlapján a Tagok menüpont alatt, olykor a saját érdekem, hogy megtaláljanak valami melóval. De ezek az aktivisták meg a pártjuk azt is tudja, egyelőre még igyekszem a saját fejemmel gondolkodni (feltételezem, van az aktivistáknál egy megjegyzés rubrika is, lásd az egy-két éves botrányt az ELTE-n, ahol a Jobbik által uralt HÖK tagjai a gólyabálra jelentkezőkre tettek „vicces” megjegyzéseket), tehát hiszem, rólam is tudják, kár nálam próbálkozni, és beírnak pirossal egy mínuszt (jelentése: hagyni a picsába). Annál érdemesebb másoknál, ők pluszt kapnak, de aki bizonytalannak látszik, az mondjuk egy piros pluszt.

Én már csak egyet nem értek: komolyan, meg kell tartani ezeket a választásokat? Intézzék el maguk, aztán jöhet a diktatúra. Viszont azok is meg szoktak bukni, azért arra számítsanak.