Keresztény, demokrata nélkül

Az MTI ekképp tolmácsolja szavait: „Ha nincs erkölcs, moralitás a politikában, és nincs kereszténység, akkor nem számít az emberi méltóság sem (...) Kereszténység nélkül csak a verseny, a fogyasztás, az emberi »öntörvény« lenne – fejtette ki, majd kiemelte: a közös európai értékrendet a keresztény értékrend jelenti.” Előtte még az Orbán-kormányzat jeles képviselője „napjaink külsőségekre építő imázspolitizálását” kárhoztatja, de ez olyan könnyű poénra adna lehetőséget, amit nincs kedvem kihasználni.

Vegyük sorra a többit.

„„Ha nincs erkölcs, moralitás a politikában, és nincs kereszténység, akkor nem számít az emberi méltóság sem.” Ennek az egyik fele tautológia, mert a politika és erkölcs viszonya igen bonyolult dolog, filozófiai tanulmányok sokasága szól róla, de általánosságban elmondható, hogy erkölcs akkor van a politikában, ha a politikus tiszteletben tartja az emberi méltóságot, máskülönben a szó alkalmazásának semmi értelme.

A másik fele viszont sérti azoknak az ateista, zsidó, hindu, buddhista, konfuciánus, ne adj'Isten, muszlim politikusoknak az emberi méltóságát, akiknek számít az emberi méltóság. Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1948) például „minden ember egyenlő méltóságáról” beszél, nem csupán a keresztény emberekéről, és arról sem, hogy ezt csak a keresztény emberek lehetnek képesek tiszteletben tartani; a megfogalmazásában pedig nemcsak keresztények vettek részt. Tisztában vagyok vele, hogy Rétvári Bence a II. vatikáni zsinat tanítását követi, mely szerint az emberi méltóságnak az istenképiség az alapja, csak éppen maga a fogalom nem a kereszténység ősi velejárója, hanem a reneszánsz és a felvilágosodás terméke, és a római katolikus egyház innen, kívülről adoptálta.

„Kereszténység nélkül csak a verseny, a fogyasztás, az emberi »öntörvény« lenne.” Ezt a tapasztalatok cáfolják. Nevezetesen az, hogy a nyugati országok közül ott a leginkább eszmény a verseny, a fogyasztás és az individualizmus, ahol a legnagyobb a hívő keresztények aránya: az Egyesült Államokban, míg a meglehetősen elvilágiasodott Európában sokkal kevésbé. A legnagyobb rablóbáró, John D. Rockefeller buzgó baptista volt, hitének tulajdonította sikerét, és közölte, hogy a pénzét "Istentől kapta”.

„A közös európai értékrendet a keresztény értékrend jelenti.” Hát nem. A balsorsú Európai Alkotmányba némely ókonzervatív csoportok szerették volna beiktatni a kereszténység említését, de nem sikerült. A preambulum a következő „egyetemes értékeket” vezette le „Európa kulturális, vallási és humanista” örökségéből (azaz nemcsak a vallásiból): „az emberi személy sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai, szabadság, demokrácia, egyenlőség és joguralom”.

Az Európai Alkotmány helyébe lépő lisszaboni szerződés 2. cikke így szól: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság [ez a speciális magyar zsargonszó a joguralomra], valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”

Hogy ezek mind keresztény értékek lennének? Nem. A politikai szabadság mint érték, a demokrácia, a joguralom, az egyenlőség újkori felfogása (úgymint általános választójog), a nemek egyenjogúsága, a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása mind a kereszténységtől függetlenül alakultak ki, a kereszténység tizenöt-húsz évszázadon át megvolt nélkülük.(Mellesleg a zsidó vallás, a buddhizmus, a hinduizmus stb. úgyszintén.) Ezek világi értékek. Attól még lehetnek hagyományosak, meg európaiak is.

Rétvári Bence súlyos tévedés áldozata. Azt hiszi, hogy attól kereszténydemokrata valaki, ha a római katolikus egyház tanításait lefordítja napi politikára. Pedig ettől kereszténynek keresztény marad ugyan, de még nem lesz demokrata.

Tudtommal Rétvári Bence pártja, a Kereszténydemokrata Néppárt az Európai Néppárt tagja. Az Európai Néppárt 2012-ben elfogadott alapprogramja az ember istenképmás voltát „kiindulópontnak” tartja, de így szól: „alapjainkként ismerjük el a zsidó-keresztény értékeket és a görög-római örökséget”. Nem csak a keresztény értékeket (mert azok szellemtörténetileg szükségképpen némely kereszténység előtti értékekre épülnek, s nem törlik el őket), és nem csak a keresztény örökséget (egyszerűen mert a demokrácia, a politikai szabadság és a nyugati világban használatos jog nem keresztény találmány, hanem legalábbis történelmileg független a kereszténységtől.).

Sőt, a következő bekezdésben kifejtik, hogy az Európai Néppártot a modernség gyökerében rejlő két fogalom vezérli, olyasmi, amit manapság magyar kormánykörökben csak gúnyosan szoktak emlegetni: a haladás (a jobb holnapért való munkálkodás) és a felvilágosodás (az értelem ereje amely megszabadít minden önmagunkra kirótt szolgaságtól). Megjegyzem, a joguralom („a törvény a király”) tipikusan olyan eszme, amely a felvilágosodással lett eszménnyé. Attól még lehet valaki jó keresztény, hogy ezeket elfogadja, de nem lehet jó demokrata, ha mindezt nem fogadja el, sőt nem veszi tudomásul.

Vagy pedig tessék kilépni az Európa Néppártból, azon kívül is van élet.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.