Miért szeretjük a diktátorokat?

Szerbhorváth György | 2013. október 29. - 18:32 | Vélemény

A felvidéki/erdélyi/kárpátaljai olvasót aligha hozza izgalomba, hogy a minap eltemették Tito elvtárs (megvan a név?) utolsó feleségét.

Röviden: Tito, a jugoszláv kommunisták vezére, majd Jugoszlávia örökös elnöke 1980-ban halt meg. Felesége két hete. De Jovankát már 1978-ban eltávolították ura mellől. Több verzió létezik. Az egyik szerint nem is Tito volt a diktátor, hanem Jovanka, és miután ezt érzékelte a szerb-horvát titkosszolgálat, hát letartóztatták. Tito horvát volt, Jovanka szerb. De komcsik. Az egyik egy sármos diktátor, a másik egy fiatal dizőz.

Jovankát 78-ban félretették. Pontosabban házi őrizetbe került. Vagy harminc évig élt így. 2011 körül derült ki, hogy se személyi igazolványa sincs, se nyugdíja, se semmije – valakik őrzik. Akkor valahogyan előkerült a személye is, meg ő maga is. Sőt, a sajtóban is nyilatkozott, mi is történt vele, meg úgy általában. Persze semmi konkrétum nem derült ki. Állami, katonai tiszteletadással hantolták el volt férje mellé, hogy még abszurdabb legyen a sztori.

Jovanka huszonéves partizánként ismerkedett meg Titóval, a II. világháború hősével, aki kiűzte a nácikat. Nem mellékesen ő is irtotta többi népet – horvátokat, bosnyákokat, németeket, és: figyelem: a magyarokat. Ám miután összeveszett Sztálinnal, Rákosival, és a Nyugat befogadta, istenítette, mint egy antikommunista kommunistát, hát azóta nagyon szeretjük. Igaz, hogy kinyírt vagy húszezer magyart is Bácskában, na de ez mind meg van bocsátva. Mert tett ő jót is.

Például kiengedte az embereket nyugatra dolgozni. Erről a romániai, a csehszlovákiai, a kárpátaljai, és főleg a magyarországi magyar csak álmodhatott. Innen van az, hogy Tito – jó. Ergo a felesége is: jó.

Jovanka egy igazi hölgy volt. Budapestre járt öltözködni, bizonyos Rotschield Klára szalonjába, a Váci utcába. A horvátországi, paraszti környezetből származó hölgy abszolút, seperc alatt megtanulta, hogyan kell Tito mellett öltözködni. Ők voltak a kommunizmus cárjai, habitusuk erre utalt: sehonnan sem érkezve elérték a világ tetejét, egy egész országot uraltak.

A kérdés az, hogy mái napig miért imádják őket a népek? Tito minden közvélemény-kutatás szerint a délszláv térség legnépszerűbb politikusa (ilyen fokú elismertségről Orbán, Gyurcsány stb. csak álmodhatna). Most, hogy meghalt, Jovanka Broz mindenki által istenített. Miközben minimum, hogy tettestársa volt férjének, még a legjobb verzió szerint is ők voltak egy diktatúra anyja meg apja.

És mégis, itt a rejtély: a vajdasági magyar sajtóban is őket imádják. A magyarországi sajtóban is.

Eljön még az idő, amikor Elena Ceaușescu-t is imádni fogjuk. Hiszen az idő, az mindent megszépít.