Majd ők megmondják

Szerbhorváth György | 2013. november 11. - 10:37 | Vélemény

A vajdasági magyarok arányosan nem kis része úgy látja, majd ő megmondja, mi legyen az anyaországban – ha már otthon semmibe sincs beleszólásuk.

13500 vajdasági magyar regisztrált, hogy jövőre szavazhasson a magyarországi parlamenti választásokon. Miközben eddig összesen 51500-en, vagyis a harmadát az új szavazóknak e külhoni közösség tagjai adják, pedig vagy ötször kevesebben vannak, mint például a romániai magyarok.

Nem kétséges, hogy e ragyogó eredmény nem születhetett volna meg a Vajdasági Magyar Szövetség adatbázisa nélkül (hogy honnan tudták, kinek van magyar állampolgársága is, hát azt ugye ne tőlem kérdezzék, biztos a mikulás hozta, még időben, ahogyan Venezuelában is előrehozták a karácsonyt, ha már az önkormányzati választások december elején lesznek). Ha úgy vesszük, nem semmi szám ez, mert a BBC tárgyilagos, ámbár ironikus riportja szerint a törvény meghozatala óta százezren kérvényezték eddig Szerbiából a magyar állampolgárságot. Tudjuk jól, egy részük se nem magyar, se azt nem tudja, ki a túró kormányoz Magyarba’, hanem nyugatra akar húzni dolgozni, ez még a szabadkai konzul szerint is úgy jó, ahogy van. Azt nem tudjuk, a kérvényezők közül hányan kapták meg, ám az 14500 így sem rossz eredmény, sőt, és idő is van még. Egyébként a szerbiai választásokon a VMSZ (illetve jelöltjei) úgy 45-70 ezer szavazatot kap, attól függően, milyen szintről van szó. Már csak demográfiai okokból is csökken e szám, a többiről most csak annyit, hogy a VMSZ a Fidesz ideológiáját és módszerét vette át, eközben a többi VM-párt jobbra tolódott és egyre radikálisabb, nackós ideológiát nyomat, ez után lohol a VMSZ is. Mint már írtuk, Orbán 50 ezer Fidesz-szavazatot szeretne a Vajdaságból, nos, ez nem fog összejönni, kérjük, aki ezt olvassa, jutassa el soraimat Kubatov Gábornak.

A poén ugyanakkor nem ez, hanem hogy mi motiválja e VM szavazókat. De hangsúlyozom, nem látok én azért oly nagy lelkesedést, a 14500-as szám elsősorban a VMSZ aktivitásának köszönhető, az adathalászatnak, ami úgy az ő, mint a magyar kormányzat (Fidesz) érdeke. Tehát, ismételjük, az derült ki, hogy az arányokat nézve a szerbiai új magyar állampolgárok a leglelkesebbek a regisztráció terén, azaz megelőzik az erdélyieket (persze ez így nem nagy kunszt, a szlovákiai és ukrajnai adatokról szó sem esik, mert hát az ottani törvények...) De mégis, most tételezzük fel, hogy igen, a VM kettős állampolgárok lelkesek, komolyan veszik újállampolgársági kötelességüket, és úgy április tájt másra sem fognak vágyni, minthogy ikszeljenek a magyarországi választásokon, amihez természetesen most alkotmányos joguk van (azaz nem alkotmányos, hanem alaptörvényes joguk, hogy az orwelli újmagyar nyelven fogalmazzunk).

De számolgassunk még egy kicsit: a VM populáció száma maximum 250 ezernyi, ebből választójoggal bírhat (nagykorú) úgy 180-190 ezernyi (a születési arányszám a béka segge alatt van, a közösség totál elöregedett), és noha pontos adat nincs, jogosan feltételezzük, hogy úgy 50 százalékuk aktív, ha választani kell. Tehát maximum úgy 80-100 ezer ember mobilizálható, de ezek egy része már rég nem VM pártra szavaz, hanem valamely szerbre. Vagyis osztva-szorozva, a magyar érzelmű, szavazásra hajlamos polgároknak eddig úgy negyede regisztrált. Ez így, novemberben nem rossz szám.

De akkor jöjjön a csavar. 1991 óta legalább 50 ezer magyar emigrált Szerbiából (és ez talán még alacsony becslés is), zömmel fiatalabbak, iskolázottabbak, a háborús idők elején a közéletben is aktív értelmiség (újságírók, megmondóemberek stb.) fele bizonyosan. Azóta is tart a diskurzus, hogy aki elment, annak van-e joga véleményt nyilvánítania a VM ügyekben, beleszólhat-e vagy sem. A véleményskála egyik szélén a leárulózás van (aki elmenekült a bajban, annak kuss, mi szenvedtünk, ők meg dőzsöltek), a másikon meg a feltétlen rajongás azok iránt, akik ha visszaténferegnek egy rendezvényre, felmondják azt a leckét, amit fel kell mondani (ultranackós szenvedéstörténetek, trianonozás). Ilyenkor persze a bácskai targyi is jól fogy. Az ingázók, a kétlaki életmódot folytatók véleménye viszont csak akkor jelenhet meg, ha nem megy szembe a Párttal. Ezt most nem ragoznánk, a lényeg, ahogyan itt mondják, hogy „nem szarunk oda, ahol eszünk”. A migráns segíthet anya-közösségén, no de ha ügyekről van szó, ne szóljon már bele, legfeljebb bólogasson.

Ehhez képest látjuk most ezt a lelkesedést – bár kezeljük fenntartással, tényleg lelkesedés-e, vagy a VMSZ-uralomtól való félelem miatt regisztráltak a polgárok, ha az aktivistájukat már beengedték a házukba -, aminek a lényege mégiscsak az, hogy a nem Magyarországon élők úgy látják, márpedig ők beleszólnak azon terület lakosainak életébe, ahol ők sem nem élnek, sem nem adóznak stb. Én ugyan híve vagyok a kettős állampolgárságnak, csak épp e szavazásnak nem, ugyanakkor most ki kell jelenteni, hogy ha a VM-körökből még egyszer olyan kijelentés hangzik el, hogy aki elment a „Délvidékről”, az ne ugasson, ne szóljon bele az „elárultak” életébe, hát annak bizony vissza lesz ugatva.

Főleg a politikai elitnek, amely úgy él, mintha Magyarországon élne, többet jár Budapestre meg ilyen-olyan, „külhoni” területen megtartott értekezletre, mint Újvidékre, Belgrádba, oda, ahol a létfontosságú ügyek eldőlnek. Ha vannak még egyáltalán ügyek, s nem csak vegetálás vagy emigrálás.