Politikusok a veremben

A közmondás szerint, aki másnak vermet ás, maga esik bele. Vajon otthon a tükör előtt állva, legbelül tudja-e ezt a Berényi József, a Magyar Közösség Pártja elnöke, aki azért indult a minapi választásokon a nagyszombati megyeelnöki posztért, hogy gyengítse a nyolc éve regnáló Tibor Mikuš magyar ellenfele, Nagy József esélyeit. Illetve segítsen Mikušnak a hatalmon maradásban. Bárki, bármiképpen állítja ennek a meglátásnak az ellenkezőjét, tagadhatatlanul ez jött le a választási kampány színpadáról. Különösen abban a „tévévitában“, amely a TA3 hírtelevízióban zajlott egy nappal kampánycsend beállta előtt. Aki látta, ami ott történt, elhiszi, aki nem látta és nem egy agymosott pártkatona, elhiheti.

Az inkriminált műsorban egyébként olyan ízléstelenül fényezte egymást a két kvázi ellenfél, Tibor Mikuš meg Berényi, hogy a pártatlan néző is azt hihette, ezek ketten minimum lyuksógorok vagy éppen édestestvérek. Amiként tulajdonképpen azok is voltak eddig. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a most lezárult választási időszakban Mikuš leghűségesebb támogatói a nagyszombati megyegyűlésbeli MKP frakció tagjai voltak. Amiért, mintegy politikai trafikként övék lehetett többek között a megyeelnök-helyettesi poszt, amelyet Mikuš jobbkezeként Kvarda József töltött be eddig.

Na, szóval, minden ment is, mint kés a vajban a méltán feltételezhető bizniszelésig bezárólag az egész választási időszak folyamán és persze a választási kampányban is. A megye egyértelműen szlovák többségű nemzetiségi összetételét tekintve ugyanis a legkikupáltabb okostónik számára sem lehetett kétséges, hogy a magyar testvérharcnak is köszönhetően Mikuš simán lenyomja Nagyot Berényivel együtt, legelsősorban pedig szlovák ellenfeleit és már az első fordulóban újra elnyeri a megyeelnöki posztot.

Ám van az úgy néha, hogy a politikus tervez, a választó meg végez. Jellemzően azért, mert a politikus rosszul méri föl, mit gondol róla a választó. Aki következésképpen határozottan elutasítja, avagy le se baltázza őt. Ezúttal az utóbbi verzió jött be. A választásokon ugyanis a legpesszimistább előrejelzéseket is überelve nemzetiségre való tekintet nélkül tulajdonképpen csak a politikusok baráti köre és néhány agymosott pártkatona lézengett az urnáknál. Leszámítva azt az igencsak vékonyka értelmiségi réteget, amelynek egyedei rendre tudatosan vesznek részt bármilyen választási aktuson. És lám, el is sült a kapanyél rendesen. A már-már közhelynek számító előzetes kalkulációk ugyanis kártyavárként omlottak össze szombaton. Amely ténynek köszönhetően Berényi József szépecskén beleesett abba a verembe, amit Híd párti ellenfelének ásott a maga és szövetségese, eddigi kitüntetett cimborája, Tibor Mikuš érdekében.

Miért van ez így vajon? Egyértelműen azért, mert most már nem tehet mást, mint, hogy komolyan veszi magát és nekiesik Mikušnak, ahogy illik. Annak a politikusnak, akivel egészen eddig, ha lakájként nem is, de minimum jelképes pizzafutárként egy kis baksisért együttműködött pártja valamennyi  megyei képviselőjével karöltve. Nem állítható persze, hogy ilyesmi, mármint, hogy hátat fordít valaki a gazdájának, aki a markából etette, nem fordulhat elő. Naná, hogy előfordul. Politikusok esetében meg pláne… Csakhogy, ha előfordul, ráadásul, ha még őszinte is a hátbatámadás, abban a minutumban tök hiteltelenné válik a delikvens. Egyrészt a cserbenhagyott csákó szemében, másrészt pedig elsősorban azon választók előtt, akik eddig is azért nem mentek el választani, mert sem neki, sem egyéb politikusoknak nem hittek. Természetesen ugyanez az ábra, csak valamivel csúnyább, ha a választások második fordulójáig tartó két hétben őszintétlenül, csak tessék-lássék kóstolgatja majd ellenfelét Berényi. És mindezt megspékeli még azzal, hogy folytatja pártja, az MKP legkomolyabb riválisának, a Híd pártnak a fikázását.

Apropó Híd. Egyelőre nem tudni, világos-e  Bugár Béláéknak, hogy Berényivel együtt ők is beleestek a szóban forgó verembe. Merthogy annak a Berényi Józsefnek ajánlották föl a támogatásukat, vélhetően szinte kizárólag nemzetiségi alapon, aki legrosszabb pillanataiban tulajdonképpen a szlovákiai magyarságot fölfaló vírusnak minősítette őket (is). Egyrészt. Másrészt, megyeelnök-jelöltjük, Nagy József kampánya tulajdonképpen Tibor Mikuš dehonesztálásán kívül elsősorban a Berényivel vívott presztízscsatára volt felépítve, egyébként jogosan és helyesen. És most meg, mintegy varázsütésre vége az örök haragnak? - kérdezhetik azok a választók, akik csak néhány tucattal voltak kevesebben, mint a Berényit a választás második körébe, illetve a maga ásta verembe taszító MKP-választók. De az sem semmi ám, ha kénytelen-kelletlen ugyan, de következetesen cserben hagyják Berényit épp a megyében és általában a politikai porondon viselt dolgai miatt. Aminek egyenes következménye, hogy megint leárulózzák majd őket…

Így hát bizony egyáltalán nem gondolhatják a Hídban, hogy velük szemben nem merülhet föl az emberek részéről a hiteltelenség alapos gyanúja. Ami igencsak komoly hátrányt jelenthet. Különös tekintettel arra, hogy jövőre legalább két választási csata vár rájuk. Nevezetesen az EP-választások meg az önkormányzati megmérettetés. Korántsem mosolyoghatnak tehát ölbe tett kézzel Berényi Józsefen, hiszen ott vannak vele együtt az ominózus veremben ők is…