Rogán Antal önkielégítése

Kezdjük talán némi társadalompolitikai ismeretterjesztéssel, mégpedig a gyengébbek kedvéért az utca szintjén.

Először is, a szegénység ugye nem lehet bűn. Következésképpen a gazdagság sem. Amint az emberi butaság sem alkotmányellenes állapot. A demokrácia pedig nem egy ember, aki éjjel nappal azon agyal, hogy miként tegye tönkre a többi ember életét.

A demokrácia egy olyan szabályrendszer, amelynek keretein belül emberek élnek. Mégpedig úgy, hogy nem irt/hat/ják ki egymást kényük-kedvük szerint.

Azt is jó tudni, hogy a demokratikus berendezkedés szabályrendszerének három alappillére van. Az egyik a törvényhozás (parlament), a másik a végrehajtó hatalom (kormány) és a független igazságszolgáltatás, vagyis a bíróságok. Mármost egyik alappillér sem igazán pofázhat bele a másik dolgába. Kivéve, hogy a parlament által megszabott törvények szerint működhet csak a végrehajtó a hatalom. Azaz a kormány és az alája rendelt erőszakszervezetek (rendőrség, katonaság, titkos szolgálatok stb.) A független bíróságok pedig mindezt fölügyelik, az alkotmánybíróságig bezárólag.

Konkrétan a törvényhozás által szentesített törvények betartásáról, megtartatásáról van szó. A legutolsó (szegény vagy gazdag, egyre megy) mezei polgárok viselkedésétől kezdve, a végrehajtó hatalom viselkedéséig bezárólag.

Ez az a viszonylagos egyensúlyhelyzet, amit demokráciának nevezünk. És amit nem a marslakók, szabadkőművesek, netán az ördögi Amerika meg a köcsög EU kényszerítenek az emberekre, hanem az emberek maguk döntötték, döntik el, hogy kell-e nekik vagy sem.

Ha nem kell, és valami egyéb szabályrendszert találnak ki maguknak és alkalmaznak, akkor az nem demokrácia, hanem valami más. Elvileg és gyakorlatilag lehet fasizmus, kommunizmus, feudalizmus is. De akár, hogy az izmusoknál maradjunk, kannibalizmus, meg mit tudom én még mi.

Van viszont a számos társadalmi vonatkozású evidencián kívül más is dogma is. Például, hogy a gondatlanságból elkövetett emberölés nem gyilkosság. Következésképpen a gyilkosság nem gondatlanságból elkövetett emberölés. Egy gyilkos ugyanis egyáltalán nem véletlenül öli meg áldozatát, hanem előre megfontolt szándékkal vagy hirtelen fölindulásból. Mindenesetre ölési szándékkal olt ki életet.

Egy baleset okozója viszont jellemzően nem azért ül járműbe, akár ittasan is, hogy embereket tegyen el láb alól.

Ezeket a tényeket persze attól függően értelmezi és fogadja vagy utasítja el az ember, hogy szenvedő alanyként éli meg őket, ő vagy hozzátartozói, barátai, avagy elkövetőként, az elkövető hozzátartozóiként, barátaiként. Tény persze az is, hogy előbbiek, vagyis a szenvedő alanyok akár gyilkosságként is megélhetnek egy halálos balesetet és annak következményeit. Míg az elkövetők és környezetük úgy, ahogy egy demokráciában azt kimondja a törvény betűje is: a halálos baleset okozása ugyan bűncselekmény, de nem gyilkosság!

Ha valaki esetleg eddig nem sejtette volna az Eva Rezešová több ember halálát okozó balesete és annak utóélete folytán kialakult hatalmas hisztéria az apropója ennek a pár keresetlen sornak.

A tragikus eset nyomán gerjedő népharag azonban csak addig indokolt következmény, ameddig NEM ennek a népharagnak a befolyása alatt, vagy NEM ezt a népharagot meglovagolva hoz ítéletet az erre hivatott intézmény. Nevezetesen a független bíróság.

Rezešová ügyében vélhetően helyesen, ilyen alapon született meg az első fokú ítélet és nyilván a másodfokú is így születik meg. Akkor is, ha netán enyhébb vagy súlyosabb lesz.

Lásd, az első fokon elrendelt házi őrizet előzetes letartóztatásra változtatását. Amellyel egyébként senkinek semmi gondja nem lett volna, ha véletlenül, de talán sokkal inkább előre megfontoltan, nem áll ki szinte közvetlenül a vonatkozó döntés meghozatala előtt a kormányzó Fidesz parlamenti frakciójának feje a nyilvánosság elé, és nem nyomat olyan hangulatkeltő dumát, amilyenre normálisan működő demokráciában kizárólag(!) a sértett fél, a baleset áldozatainak hozzátartozói, illetve a szólásszabadság jegyében a plebsz, pardon, az istenadta nép jogosult.

Rogán Antal ugyanis annak a parlamentnek a tagja, amelynek tilos bármilyen befolyást gyakorolnia a független bíróságra. A végleges döntés előtt pedig végképp nem véleményezheti annak eljárását. Végleges döntés esetén pedig csak annyit mondhat, feltéve, ha demokrata, hogy tiszteletben tartja a bíróság döntését. Ha nem így tesz, akkor nem demokrata. Ha meg az ő hangulatkeltése nyomán dönt a bíróság, akkor aligha beszélhetünk képviseleti demokráciáról, jogállamról pedig a legkevésbé.

És arról még szó sem esett, hogy Rogánnak, aki nem mellesleg jogvégzett ember, olyasmi is eszébe jutott, amikor Rezešová házi őrizetének megszüntetését követelte a bíróságtól, hogy törvénymódosítással fenyegetőzzön. Konkrétan a házi őrizetről szóló jogszabályok szigorításával. Csak azért, mert a szlovák milliomosnő vesztét követelte a közvélemény! Amely épp annyira inkompetens a hivatalos bírósági ítélkezést illetően, amennyire Rogán Antal annak megítélésében, hogy Pityipalkó kisüstit vagy gyomorkeserűt fogyaszt-e aperitifként kaja előtt, vagy egyáltalán vesz-e levegőt.

Míg ugyanis a közember általában teljesen természetesen és elfogadhatóan ösztönből, pillanatnyi érzelmei alapján nyilvánít véleményt, ahogy Rezešová ügyében is, addig egy felelős politikustól elvárható, hogy az ítélkezést arra a bíróságra bízza, amelynek kellő információk birtokában racionális, észszerű döntéseket kell hoznia. Mert kizárólag erre van felhatalmazása, méghozzá nem másoktól, hanem közvetve bár, de a közemberek tömegétől.

Befejezésül, előre ellensúlyozandó a jellemzően elvakult, buta és vérszomjas kommenteket, a leghatározottabban leszögezem a következőket:

Ennek az írásnak nem célja Rezešová mosdatása. Aki ennek ellenkezőét hiszi, azzal semmilyen vitám nem lehet, mert tulkokat elvből nem tekintek vitapartnernek. Meggyőződésem, hogy Rezešovának bűnhődnie kell, és ha a bíróság úgy gondolja, rothadjon csak a börtönben annyi ideig, amennyit rámérnek! De véletlenül sem azért, mert gazdag, vagy mert szlovák, ráadásul szőke. Meg, hogy Rogánnak nagyon jó legyen…!

Ennek az írásnak kizárólag az a célja, hogy senkit, de senkit, még született tulkokat se sújtsanak érzelmi alapon meghozott büntetéssel. És eszébe se jusson semmilyen politikusnak csak azért kreálni konkrét személyekre vonatkozó törvényeket, hogy kielégítse az elvakult, buta, vérszomjas, avagy szimplán csak tájékozatlan tömegek igényeit - és tulajdonképpen önmagát.

Ellenkező esetben ugyanis bármikor, bárkivel előfordulhat - értsd, a legnagyobb pofájú, legbosszúvágyóbb tulkokkal is -, hogy őket magukat, vagy legközelebbi hozzátartozójukat feszítik majd keresztre csak azért, mert ezt követelik az elvakult, buta, vérszomjas, avagy szimplán csak tájékozatlan tömegek.

Végezetül pedig ennek az írásnak az is a célja, hogy legalább jelezze, mekkora gátlástalanságra képes egy-egy szemét politikus, hogy a hatalmát megtartsa. Tessék csak visszaidézni Malina Hedvig esetét. Ugye mennyire rosszul esett sokaknak, amikor Robert Fico és druszája, Kaliňák még a vele történtek vizsgálata előtt ítélkezett a kiszolgáltatott lányról. Csak azért, hogy úgy befolyásolják a vonatkozó nyomozást, hogy leginkább nekik legyen jó…