Dunaszerdahely nem lehet Hájos magánkuplerája! Vagy mégis?

Bevezetőként íme egy kemény szerva: A legkisebb gondom is nagyobb annál, hogy kicsoda Dunaszerdahely polgármestere. Pont leszarom tehát, hogy a város polgármesterét most Hájos Zoltánnak hívják, meg azt is, hogy így hívják-e majd a jövőre esedékes polgármesteri választások után.

Van más is: Ha Hájos Zoltánnak anno nem az apukája vásárolta, mondjuk, fél disznókért a jogi diplomát, nehezen elképzelhető, hogy az alább idézett sületlen rizsát ki bírja tolni a száján:

„Nem akarom kimondottan a Paramétert felhozni, de több esetben a személyemet támadás érte, és ez minimálisan kimeríti a személyiségi jogok megsértését. Egy esetben sem akarta a nyomozóhatóság kinyomozni. Ebből kiindulva, hogy valakinek vannak információi, de nincsenek bizonyítékai, nem hiszem, hogy a nyomozóhatóság a bűncselekmény ügyében sikeresen folytatta volna le a dolgot. Ha valakit megvádol az ember, nagyon könnyen oda juthat, hogy a vád alaptalan. Ami most az asztalunkon van, ebben sem én tettem büntetőfeljelentést, mert nincs bizalmam a szlovákiai igazságszolgáltatásban, viszont mások megtették. Nem gondoltam, hogy nekem kell kerülnöm abba a helyzetbe, hogy valakit alaptalanul megvádolok. Ha lenne bizonyítékom, kötelességem is lett volna megtenni, de bizonyíték hiányában nem tudtam megtenni”.

Ennyivel egyébként rövid úton be is lehetne fejezni a pingpongmeccset, amit Dunaszerdahely polgármester kezdett el, miután többen közölték vele, hogy szarul végzi a munkáját. Amely véleményhez bárkinek joga van, anélkül, hogy személyiségi jogokat sértene. Dunaszerdahelyen ugyanis nem kuplerájt üzemeltet a saját zsebéből az édes úr, hanem egy több mint húszezres város közügyei vannak rábízva: KÖZPÉNZBŐL. Vagyis Dunaszerdahely polgárait kellene szolgálnia. A pénzükért! Kellő szaktudással, körültekintéssel, szerénységgel, sőt, alázattal.

De nem és nem! Ez a jobb sorsra érdemes város jószerével úgy üzemel, mint egy privát kupi. Legalább is Hájos számos kritikusa szerint. Akiket egyértelműen csak azért osztályoz rendszeresen politikailag a polgármester, mert konkrét érvekkel képtelen cáfolni a címére elejtett véleményeket. Így hát mintegy automatizmusként öklendezi föl magából azt a politikai hányadékot, amivel az általa (is) szentesített, valójában totálisan elkúrt kórházi parkolási rend miatti bírálatokat igyekszik szétmaszatolni. Rákenve azt egyszersmind bárkire – többek között portálunkra, a Paraméterre is – akiknek nem tetszik a rendszer. Épp úgy, mint ahogy annak idején a kampánycélból szétbarmolt kultúrház előtti tér miatt dúló kínos és méregdrága affér idején tette. És ahogy sokat próbált elődje, politikai kiképzőtisztje, a Pro Probitate-díjas intrikabajnok, Pázmány Péter csinálta.

A helyzet viszont, annak ellenére, hogy ennyire komolytalan, sajna reménytelen is. Illetve a helyzet legalább annyira reménytelen, mint amennyire komolytalan. Majdnem borítékolható ugyanis, hogy jövőre ugyanazoknak a választóknak köszönhetően marad polgármester Hájos, akik négy évvel ezelőtt a városuk élére varázsolták, meg akik most beszavazták a megyei képviselőtestületbe. És tökmindegy, hogy nem azért, mert alkalmas az ilyen posztok betöltésére. Hanem, mert talán nála is silányabb volt a fölhozatal. Merthogy ő a legklasszabb DAC-drukker, illetve neki volt a legnagyobb kokárdája március idusán. Vagy, mert Kukkónia szívében ő a dzsentlemanus…

Mindenesetre neki volt igaza, hiszen nyert. Az megvan ugye, hogy amíg a szélhámosnak akad fizetőképes kuncsaftja, miért ne verné át őket…?

Ha valakinek még nem esett volna le, pont ezért van magasról és vastagon leszarva, hogy ki volt, kicsoda most, és ki lesz majd Dunaszerdahely polgármestere.