Nicsak, az Ökör Kör az eszét játssza!

Vastagon tragikomikus és ugyanannyira nem meglepő, hogy az Ökör Kör (a szlovák kormányfő jelenlegi parlamenti ellenzéke en bloc) az eszét játszva, komolykodó pofával bejelenteti, egyáltalán nem okozott neki meglepetést Robert Fico államfőjelöltségének bejelentése.

Tragikomikus, mert a nyílt titok ellenére képtelenek voltak bármit is tenni azért, hogy megakadályozzák a politikai katasztrófát, amelynek következményeként valószínűleg évekre elmehetnek majd fingot reszelni a politikai szuterénbe. Bár eddig sem igazán csináltak mást…

Akkor sem, amikor Robert Ficóval szemben hatalomra jutottak. Illetve esélyt kaptak arra, hogy Szlovákia, ez a picsányi provincia egyszer s mindenkorra megszabaduljon a kommunizmus mételyétől. Amelynek lényege, hogy mindenki egyenlő. Meg, hogy mindennapi güri, azaz tanulás, munka, befektetett energiák nélkül is alanyi jogon kijár mindenkinek a siker. A JÓVILÁG! Akinek meg a sültgalambvárás közben fölkopik az álla, nem jut neki semmi az általa olyannyira áhított javakból, annak jobb esetben joga van belesárgulni az irigységbe. Rosszabb esetben pedig elvárni a mindenkori fejesektől, hogy tankönyvek és szépirodalmi művek stb. helyett pénzt nyomtassanak. Mindenekelőtt gatyarohasztók számára.

Robert Fico felelőssége és persze ügyessége is, hogy az efféle zagyva mesékkel elringatta a tompa tömegeket. Igaz, épp utóbbiak miatt volt könnyű dolga – egyrészt. Másrészt pedig talán némelyest hitt is a saját dajkameséiben, hiszen le is nyilatkozta, hogy annak idején észre sem vette a rendszerváltás, azaz a kommunizmus bukásának tényét. Sikerült is megépítenie ebből a köldöknéző cinizmusból az össznépi hülyeség katedrálisát. Csoda-e hát, hogy ő akar a fölkent plébánosa lenni???

Meglepetésnek azért nem meglepetés, hogy az Ökör Kör most mindezen nem lepődött meg, mert miután belebuktak a dilettáns és önző hatalmi acsarkodásba, lópikulát sem tanultak a csúfos fiaskóból. Amelynek - nem mellesleg - egyenes következménye lett, hogy Ficóék egyedül csináljanak maguknak(!) kormányt. Marginális ellenzékbe kerülvén ugyanis ugyanott folytatta az Ökör Kör, ahol önként és dalolva abbahagyta: Olyan szánalmasan estek egymásnak a politika mocsarában megint, mint kupiból kiselejtezett iszapbirkozó szajhák némely újgazdag koktélpartikon…

Ennek az önsorsrontó mutatványosdinak lett bizony a folyománya mára, hogy ahány ellenzéki horda, annyi államfőjelölt. Nem beszélve arról az autóbusznyi magánzóról, akik kvázi civil jelmezbe öltözve utaznak a politikai haknira. Egyáltalán nem kell tehát semennyi zseniség ahhoz, hogy világos legyen, Fico jövő tavasszal úgy vonul be az elnöki palotába, mintha beleszületett volna.  Miután reggelire megette, ebéd előtt meg pont kiszarta „ellenfeleit”. És nem neki van/lesz igaza?

Van még valami: egy kimondottan magyar közösségi vonatkozás. Ahelyett, hogy a parlamenti Ökör Kör vázolt töketlenkedését vastagon kiröhögték volna, a Józsi (a Berényi, ugye) pártjának is nyála csordult a koncra. Saját bevallásuk szerint azért gondolták bölcs cselekménynek államfőjelöltet állítani, mert országgal-világgal tudatni akarják, hogy márpedig itten magyarok is laknak. Akiknek úgymond legalább annyira szükségük van egy magyar államfőjelöltre, mint Orbán Viktornak, teszem fel, Puskás öcsi legendájára. Merthogy, akinek nincsen államfőjelöltje az nem magyar, s mint ilyen, nem tud focizni, meg minden… Eztet ötölte ki, kérem szépen a „felvidéki magyar“ Ökör Kör! Hát nem beszararás?! Hozzátéve, MUHAHA, eddig azért nem volt „felvidéki magyar“ államfőjelölt Szlovákiában, mert nem akadt olyan bátor ember, aki a jelölést vállalja. De most aztán, jött a Gyula, a Bárdos! Ugye rémlik valami? Az a Bárdos Gyula, aki Berényi Józsival együtt Szlovákia fennállása óta kizárólag politizálásból él! Vagyis állami, illetve közpénzen magyarkodhattak és magyarkodhatnak máig számos elvtársukkal együtt. Nyolc évig a szlovák parlamentben, egy ideje meg kívüle.

És ezek a fószerek etetik most azzal a szlovákiai magyarokat, hogy a saját és a szlovákiai magyararok magyar identitásának megőrzése érdekében kell „felvidéki magyar“ államfőjelöltnek lennie…!

De hát, ha van erre a maszlagra étvágy, miért mondanák meg az őszintét? Nevezetesen, hogy az államfőjelöltség semmi más, legfeljebb a roskadozó „felvidéki magyar” akol reparálgatásának satnya eszköze. Meg némi budapesti lé leszívásáé…