Minek kellenek az egyéni választókerületek?

Ez az egyik oldala:

Ez meg a másik:

Most felejtsük el, hogy ezt az aláírás nélküli kampánycetlit kormányoldali akárkicsoda dobta be baloldali jelölt ellen. Lehetne fordítva is, mint a következőkben bebizonyítom.

Nem az a bajom, hogy a baloldali jelöltet támadja. (Az értetlenek kedvéért, utólag: nem is a negatív kampány ellen van kifogásom, a szóban forgó szocialista politikus ellen nyugodtan lehetne negatív kampányt folytatni – nem ilyen ostoba és sokkal nyomósabb érvekkel, de a cikk nem róla szól, még csak nem is az Összefogás személyi politikájáról.)

Az a bajom, hogy épelméjű demokráciában ilyen röplap nem lehetséges. Vigyázat, nem azt mondtam, hogy szép, jó, becsületes, a kisebbségeket tisztelő, modern, liberális, szélsőségektől mentes, korrupciót nem ismerő demokráciában. Csak azt mondtam, hogy épelméjűben. Nem olyanban, mint a magyarországi.

Innentől kettős feladatom van: annak a magyarul értő olvasónak, aki épelméjű demokráciához van hozzászokva, azt kell megmagyaráznom, hogy ez az őrület miért lehetséges. A magyarországi olvasónak – nem akarok senkit megsérteni, de nagy valószínűséggel – azt, hogy ez miért őrület. Nem áltatom magam azzal, hogy e kettős feladatnak meg tudok felelni, de megpróbálom.

Azért nagy valószínűséggel, mert ha a választópolgárokra nem lehetne ezzel hatni, nem csinálnának ilyen szórólapot. Továbbá azért, mert elég sokat forgolódom művelt társaságban, de szökőévenként egyszer szoktam tiltakozást hallani az „egyéni választókerület” nevű magyar agyrém ellen. Amiből egyenesen következnek az ilyen kampánycetlik.