Elnökválasztás: jelöltek és adatok

Az elnökválasztás első körének közeledtével gyakorlatilag néhány óra eltéréssel publikálta adatait a három legismertebb szlovákiai közvéleménykutató-ügynökség, a Focus, a Polis és az MVK. A publikált adatok most két különböző szempontból is érdekesek: egyrészt, „szokás szerint” segítenek a választónak az eligazodásban az egyes jelöltek esélyeivel kapcsolatban. Másrészt viszont, mivel a három ügynökség adatfelvétele egymáshoz és a választáshoz is nagyon közel esett időben, a valós eredmények lehetőséget adnak majd az adatsorok kiértékelésére, a tanulságok levonására.

A lenti táblázat az említett adatsorokat tartalmazza fontos(abb) jelöltek szempontjából. Az utolsó oszlopba a számtani átlag került; kékkel pedig a középső értéket jelöltem be (a három eredmény közül a „leginkább átlagosat”. (Ezt az értéket mediánnak nevezzük, de mivel Szlovákiában a negyedik működő ügynökség neve szintén Medián, a keveredés elkerülése végett ezt a terminológiát most nem fogom használni.)

A Focus és a Polis mérései első ránézésre nagyon hasonlítanak egymásra.  A legnagyobb különbség Robert Fico mért támogatottságának esetében van (3.8%), és ezt a plusz teret a Polishoz képest Hrušovský (1.1%), Bárdos (1.0%), Čarnogurský (1.0%), Kiska (0.8%) és kisebb mértékben a többiek kapták meg. Ezek az eltérések azonban zömében a hibahatáron belüliek, azaz funkcionálisan egyenlő adatsorokat produkált a két ügynökség. A két vezető jelölt, Fico és Kiska esetében az MVK is hasonló trendeket mért, de náluk a többiekhez képest kiugróan jól teljesített Procházka (a Polishoz képest 2%-al jobban) és Hrušovský (a Polishoz képest 2.2%-al jobban). Érdemes azonban megfigyelni azt is, hogy az MVK fél százalékokra kerekítette az adatait. (Ez a gyakorlat, amit az ügynökség tudomásom szerint először a tavaly márciusi parlamenti választások előtt alkalmazott, felénk szokatlan, külföldön azonban nem ismeretlen: Magyarországon például rendszeresen egész százalékokra kerekítve adják  ki az adatsorokat.

Ezen a ponton – részben az adatsorok egybevágása, részben a hosszú távú trendek miatt – kijelenthető: hacsak nincs valami hatalmas és szisztematikus hiba mindhárom ügynökség mérésében, és hacsak nem történik valami orbitálisan nagy változás a következő pár napban, akkor a második körben Fico – Kiska párharc következik majd. Kiska támogatottsága mindhárom ügynökségnél nagyobb, mint az őt követő két jelölt összege, ami behozhatatlan előnynek mutatkozik. Ezen a ponton nincs is mit tárgyalni tovább: a statisztikus számára a választás (a fenti kitételek mellett) eldőlt. Két dologra azonban mégis érdemes kitérni.

Az első ezek közül a letagadott preferenciák kérdése. Jó okunk van azt gondolni, hogy azok a jelöltek, akik „menőnek” tűnnek a közvélemény számára, szisztematikusan felülértékelésre, a szégyenérzetet keltők pedig alulértékelésre kerültek. Ennek oka nagyrészt az, hogy a megkérdezett  választók érteni vélik, hogy „mit akar hallani” a közvéleménykutató, akit fiatal, jól informált, liberális személynek képzelnek el. Személyes lekérdezés esetén ez a helyzet még durvább: a megkérdezettek ránéznek a kérdezőbiztosra, és sejteni vélik a politikai irányultságát, legalább nagy vonalakban. Egy fiatalos kérdezőbiztosnak egy huszonéves kisebb valószínűséggel mondja be a „Fico” nevet, mint egy nyugdíjas egy telefonos hangnak.

Fico nem véletlenül került a fenti mondatba példaként: nála a leginkább valószínű, hogy szisztematikusan alulmérésre kerül a támogatottsága. További alulmért jelölt lehet a parlamenti ellenzék súlyával terhelt Hrušovský, az oroszbarát Čarnogurský, de potenciálisan Bárdos Gyula is, akit valószínűleg sokan nem szívesen mondanak be egy szlovák kérdezőbiztosnak, méghozzá az MKP által jelentett bélyeg miatt. Azonban míg Fico esetében relevánsan nagy eltérésről lehet szó – akár több százalékpontról, simán 40% fölött lehet a valós támogatottsága –, az utóbbiaknál inkább kozmetikai fontosságú lehet a letagadás. De ezek a letagadott preferenciák valahol meg is jelennek: véleményem szerint elsősorban Kiskánál és a saját kampánya által sikeresen fiatalosnak beállított Procházkánál, illetve az „ismeretlen ismerős” szerepét játszó Kňažkónál, aki nem igazán került a tűzvonalba, és ezért szégyenmentesen megjelölhető névnek tűnik.

A másik téma a második kör problémája – hogyan szívodnak majd fel a vesztes jelöltek támogatói a két továbbjutó között? A jelenlegi adatok ugyanis arra utalnak, hogy azzal szemben, amit ősszel láttunk, a verseny a második körben nyitott lehet. Az egyes jelöltek táborainak – szerintem – parttalan szétosztogatása helyett érdemesebb inkább választói tömbökben gondolkozni. Fico mögött biztosan tömörülnek majd a baloldali, a szociális témák iránt érzékeny szavazók, valamint a régi vonalas (értsd: SNS, HZDS) nacionalisták. Kiska pedig a liberális szavazók (értsd: SDKÚ, SaS) mellett számíthat azokra a rendszerellenes szavazókra is, akik Besztercebányán Kotleba mögé álltak. A magyarok tömege minden bizonnyal Fico ellen megy majd. Így véleményem szerint a döntő szerepet a kereszténydemokrata elkötelezettségű szavazók fogják játszani, akik a jelenlegi és volt KDH-s jelöltek szavazótáborának egy részét alkotják. A Smer-KDH együttműködés, valamint a KDH nemzeti-konzervatív elkötelezettsége miatt ezek a szavazók véleményem szerint könnyen odacsapódhatnak majd a „nemzetibb” jelölthöz, és potenciálisan eldönthetik a választás sorsát is.

De ez utóbbi bekezdés még tényleg csak előrejelzés: most az első körre érdemes figyelni. Az ajánlásom, mivel két körös választásról van szó, az első körben lelkiismereti szavazás: a legszimpatikusabb jelöltnek adni a voksot, esélyektől függetlenül. A második körben pedig majd jöhet a stratégiai szavazás, ami potenciálisan a kisebb rossz formáját is felveheti majd. De szavazni – mint mindig – most is érdemes, különösen hogy abszolút nem lefutott versenyről van szó.