Orosz reflex

Széky János | 2014. március 21. - 14:51 | Vélemény

Talán még emlékeznek rá, mekkora botrány lett 2012 novemberében abból, hogy Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő azt javasolta: vegyék számba, „hogy az itt élő, és különösen a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára”.

A parlamenti felszólalás videóján nem hallani tiltakozást a háttérből, és a válaszadó külügyi államtitkár is csak ennyire fogalmaz határozottan: „Hát, tisztelt képviselő úr, ne haragudjon, de ennek a kutatásnak én nem tudok a támogatója lenni.” A bomba kis késleltetéssel robbant, akkor vált facebookos vándormotívummá, hogy Gyöngyösi „a zsidók listázását követelte”, és ilyen utoljára a holokauszt előtt volt.

Mivel ugyanezen az ülésnapon szavazta meg a kétharmados többség a választási regisztrációt – amit később az Alkotmánybíróság a választójog indokolatlan korlátozásának minősített –, könnyen adódott az összeesküvés-elmélet, hogy Gyöngyösinek valaki a Fidesztől fűtötte be az agyát a bizalmas információval, hogy elterelje a figyelmet a nagyobb botrányról.

A nemjobbikos pártok és több civil szervezet teljes összhangban náciellenes nagygyűlést tartottak, ahol megindító beszédet mondott Rogán Antal fideszes frakcióvezető is. Ebből bárki leszűrhette, hogy a Fidesz ugyan fölismerhetetlenné trancsírozza még azt is, ami megmaradt a magyar liberális képviseleti demokráciából; és hogy konteókat tápláló, Nyugat-ellenes, antikapitalista, antiliberális, sérelmi etnonacionalista beszédmódjával bizony alájátszik a nép egy részében meglehetősen eleven, mondjuk úgy, nem intellektuális antiszemitizmusnak – de ez még mindig nem egészen nagy baj, ettől még együtt lehet vele működni, mert biztosan nem náci. És ez az alibifelmutatás volt esetleg a cél.

Bevallom, én is híve voltam ennek az összeesküvés-elméletnek, főleg hogy nem vagyok könnyen felháborodó fajta. A Jobbik nyilvánosan tevékenykedő politikusi testületére nem a kuruc.info, a Vér és Becsület, a fociultrák náci vagy nyilas típusú antiszemitizmusa jellemző, még csak nem is egynémely kormánypárti apparatcsik és kebelbeli publicista zs-szó nélküli, hol kedélyes, hol brutális óvilági zsidózása. Hanem a modern nyugati bal- vagy inkább szélsőbaloldal Izrael-ellenessége és palesztinpártisága. Ez a nyugat-európai politikai elit körében viszonylag szórványos jelenség, de amúgy szalonképes, sőt, az értelmiség és az általános közvélemény körében eléggé népszerű szemlélet. Senkinek sem a nácizmus jut az eszébe róla.

Ha megnézzük, miről beszélt Gyöngyösi, az azonnali kérdés címe ez volt: „Mikor várható, hogy az értékelvűséget hangoztató Külügyminisztérium kiáll a szenvedő palesztinokért is?” Azt kifogásolta, hogy a magyar diplomácia szerinte túlságosan Izrael-párti, és ezt egyszerű logikával abból vezette le, hogy a politikai elit zsidó tagjainak kettős a kötődésük – mármint hogy Magyarországhoz és Izraelhez is hívek.

Gyöngyösi kérdésében egyébként erről még nincs szó, Németh Zsolt hozza szóba először, hogy „mintegy 200 ezer magyar ajkú él Izraelben, és hasonló nagyságrendben élnek zsidó honfitársaink Magyarországon”, mintha ez a két dolog paritásban lenne. (Nincs paritásban. Az Izraelben élő magyar ajkú zsidók bevándorlók vagy bevándorlók közvetlen leszármazottai, és túlnyomó többségük magyar állampolgár – fordítva ez nem mondható el). Gyöngyösi csak a viszonválaszban teszi meg a „felmérésre” vonatkozó javaslatát.

Ez sok minden volt a jobbikos képviselő részéről, csak náci jellegű antiszemitizmus nem. Az egyszerű logika az, hogy ha valaki Magyarországon zsidó, akkor szükségképpen lojális egy másik államhoz, Izraelhez is, tehát „bizonyos” nemzetbiztonsági kockázatot jelent. A magyar politikai közbeszéd tele van ilyen hamis leegyszerűsítésekkel, ettől ugyan még Gyöngyösi Márton nem lenne szélsőséges. Németh Zsolt a viszonválaszra adott válaszban egyáltalán nem cáfolta az állításnak a zsidóság kormánybeli jelenlétére vonatkozó részét, sem magát a kettős kötődésre vonatkozó célzást nem ítélte el egyértelműen: „Úgy gondolom, az, hogy hány zsidó származású személy van a magyar kormányban, nem nagyon kapcsolódik ahhoz, hogy milyen súlyos konfliktus zajlik a Közel-Keleten.”

Amikor már a Fidesz, Orbán Viktorral az élen, bőven kihasználta a felvetés nácinak minősítésében rejlő lehetőségeket, megszólalt Gyöngyösi is, közölvén: „A kormány egyoldalú Izrael-pártiságát számon kérve a magyar kormányban és Országgyűlésben potenciálisan jelen levő izraeli-magyar kettős állampolgárok által előidézett nemzetbiztonsági kockázatra hívtam fel a figyelmet” És: „A félreérthető kijelentésemért zsidó honfitársainktól elnézést kérek” – írta a képviselő. Persze senki sem hitt neki, pedig a valóságot mondta. Egyébként a Külügyminisztérium személyi állományának „teljes átvilágítása” – közvetlenül a „cionizmus”, azaz Izrael támogatásának elítélése után – a Jobbik idei választási programjában is helyet kapott; de eddig nem láttam se tiltakozást, se nagygyűlésre való felhívást. Most, ez nem fontos.

Induljunk ki abból az ellentmondásból, hogy a Jobbik máskülönben a kettős állampolgárság elkötelezett híve. Miért éppen a magyar–izraeli kettős állampolgárság jelent veszélyforrást, és miért kitüntetetten a külkapcsolatokban, a biztonságpolitikában? Itt revideálnom kell az összeesküvés-elméletemet. Az egybeesés a regisztráció megszavazásával lehetett véletlen is. Egyáltalán nem biztos, hogy valamilyen fideszes manipulátor ültette a bogarat Gyöngyösi fülébe.

*

Kovács Béla a Jobbik képviselője az Európai Parlamentben, valamint az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségének pénztárnoka volt; tavaly óta elnöke. Orosz felkérésre megfigyelőként jelen volt a krími népszavazáson, és igazolta a referendum tisztaságát Kovács Béla Moszkvában, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében, azaz a nevezetes IMO-ban végzett, majd 1988 és 2003 között a Szovjetunióban, illetve Oroszországban élt és dolgozott. Hazatért, aztán idővel ő lett a krónikus szakemberhiányban szenvedő Jobbik legfőbb külpolitikai szakértője. (A Jobbikot ez a kettős kötődés nem zavarta.)

A Jobbikra jellemző, feltűnő palesztin- és Irán-pártiság az orosz külpolitika sajátja. Az is orosz sajátosság, hogy miközben az uralkodó elit – kitörölhetetlen történelmi okokból – határozottan nem náci, sőt élesen reagál a náciellenesség valóságos vagy vélt hiányának minden jelére, Izraellel a viszonya legalábbis ellentmondásos. Pontosabban: nemzetbiztonsági-stratégiai gondja vannak nem annyira Izraellel, mint inkább szovjet utódállamok zsidó személyiségeivel. Akik – ugyancsak történelmi okokból – erősen kötődnek Izraelhez, sokkal erősebben, mint általában a magyar zsidók. (Az asszimiláció sokkal kevésbé haladt előre, mint Magyarországon. A zsidóság nemzetiség volt, Magyarországon nem. A Szovjetunióban – éppen a zsidó állam létrejöttére válaszul – volt állami antiszemitizmus, Magyarországon 1953 után nem. A szovjet zsidók kivándorlását minden lehetséges módon akadályozták, míg Magyarország kivándorláspolitikája a legliberálisabb volt a blokkban.)

Putyinék eme fóbiáját bőven igazolta, hogy a 2008-as grúz–orosz háború idején a grúz védelmi miniszter Davit Kezerasvili volt: kettős grúz–izraeli állampolgár. A hadsereget izraeli tanácsadók fejlesztették föl, a fegyverzet tetemes részét is Izrael szállította. Zsidó volt és folyékonyan beszélt héberül a Dél-Oszétia reintegrációjáért felelős miniszter, Temur Jakobasvili. Moszkva azzal is tisztában volt, hogy kegyence, Viktor Janukovics milyen mértékben függ az ukrajnai – többek között zsidó – oligarchák türelmétől és jóindulatától. Utóbbiak egyike, Ihor Kolomojszkij bankár lett Janukovics bukása után a hadiipara miatt is kulcsfontosságú Dnipropetrovszki terület kormányzója (miközben a moszkvai hivatalos és lappangó propaganda orrán-száján nácizza az új kijevi vezetőséget). Kolomojszkij szintén kettős, ukrán–izraeli állampolgár (noha papíron ugyanúgy alkotmányellenes a kettős állampolgárság Ukrajnában, mint Grúziában).

A zsidó származás és az izraeli kapcsolat azonosítása, az izraeli kapcsolatban a kettős állampolgárság, sőt kettős ügynökség valószínűsítése és nemzetbiztonsági kockázatként való felfogása – nos, ez nem náci reflex. Ez orosz reflex. Ha a Jobbikban tudnak valamit azon kívül, ami teljesen nyilvános életrajzokból tudható, akkor semmi sem zárja ki, hogy orosz forrásból tudják. De nemcsak a Jobbik ilyen "ártatlan". A paksi üzlet olyan nyilvánvalóan orosz érdekeket szolgál, hogy semmi sem zárja ki a fedett orosz befolyásolást. Elvégre a szovjet állambiztonság – ahonnan Putyin is jött – nemcsak a hírszerzésben, hanem a dezinformációban és a hasznos idióták útján végzett propagandában is hatalmas szakmai ismeretanyagot halmozott fel.

Azt akarom mondani, hogy a szakemberhiány nemcsak a Jobbikra jellemző. Miközben néhány hithű vagy kézben tartott fideszes látható kínban próbálja összekaparni a szakmaiság maradványait Orbán és belső köre külpolitikai randalírozása nyomán, a külügyi apparátus leépült, komoly utánpótlás nincs. Az általános dilettantizmus – úgy, hogy persze nem is veszi észre – ajtót-ablakot kitár az oroszoknak.

A nácizmus ellen természetesen harcolni kell, de vannak itt nagyobb, közelebbi és konkrétabb veszélyek.

-------------------------------------

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.