Váltsuk le a Népet! Váltsuk le a Népet! Váltsuk le a Népet!

Vasik János | 2014. április 1. - 18:27 | Vélemény

Egyre szaporodnak azok az írások, melyekben uniszónó a választópolgáron kérik számon a döntést. Hogyaszongya: sodródik, sodródunk... Meg hogy csak valami ellen vagyunk képesek dönteni, nem valami mellett. Meg hogy, bezzeg az első körben nem tudtak/tudtunk ennyien kiállni...

Váltsuk le a Népet! Váltsuk le a Népet! Váltsuk le a Népet!

Hiába fogják akár háromszor kimondani, nem történik meg a csoda: sokan és sokféleképpen leírták már, hogy a választópolgár nem leváltható.

Az elitek azok. A mostani is. Biztosan nagyon érdekes lesz megfigyelni, hogy hogyan él frissen és meggyőző fölénnyel megszerzett mandátumával Andrej Kiska, – de legalább annyira érdekes lenne azt is megfigyelni, hogy él-e a visszacsatolás képességével a mai szlovákiai magyar politikai elit. Az egész, hiszen a Híd azon lépése, hogy a második forduló előtt felsorakozott Kiska mögé, legfeljebb annyit takart az első kör előtt elkövetett ballépéséből, mint meztelen testen az ominózus fügefalevél.

Az MKP-n pedig még ennyi sem volt.

Merjünk nagyok lenni... Bevallom, szívesen lettem volna része egy olyan kampány-rendezvénynek, ahol közösségünk legégetőbb gondjai kerültek volna elő. Lehet, hogy csak pechem volt, mert Rozsnyóra nem jutott ilyenből, de más vidékekről is érkeztek hasonló tudósítások – egy-egy CSEMADOK rendezvénynek álcázott kulturális dzsembori nem vehette át a világos, programot artikuláló, a gondokat ki- és megbeszélő, meggyőzve mozgósító kampány-találkozót. Nem Bárdos Gyula hibájáról beszélek – remélem, nem hagyták magára a kampányban és volt mögötte olyan jól szervezett, bőven finanszírozott, népes csoport, melynek a dolga a kampány kitalálása és megszervezése lett volna. Nem is róla van szó, hanem arról a kitalált személyről, akit úgy építettek fel, hogy a „Magyar Jelölt”.

A CSEMADOK neve már nem általános hívószó a szlovákiai magyar közösségen belül. Ha pedig ez a szervezet hirdet meg egy előadást, mely a magyar őshazáról szól, melyet a Kurultáj fő szervezője tart... Nos, nehéz elképzelni, hogy bármely politológus-elemző ezt szavazatmaximáló magatartásnak nevezné. Mert ez történt Rozsnyón és más helyeken is. A Magyar Jelölt kampánystábja nem mert nagy lenni, vagy csak ennyire futotta a szárnyalásból: kis pénz, kis foci... Megválaszolatlan marad a kérdés: nem bíztak a választópolgárban, hogy megmozdul egy sokkal semlegesebb (polgáribb?) kampányra is, vagy nem bíztak a jelöltjükben, hogy képes eleget tenni egy választó-jelölt adok-kapoknak? Pedig bízhattak volna benne, bennünk...

Így véleményem szerint pont az veszett el a köztársasági elnök-választás lehetőségében, amit többen is hangoztattak a Magyar Jelölttel kapcsolatban – a közös témák felvetése, a valódi összetartozás-érzés megélésének lehetősége.

Mert nem az „aki magyar, velünk tart” a hívószó már Délen sem, hanem, ha mondjuk valaki nyíltan beszél a tartós munkanélküliségről és érezni belőle az együttérzést... Nem kell megoldani, hiszen erről nem szól a köztársasági elnöki poszt. Hitelesen kell elmondani az embereknek, hogy érti és főleg érzi, miről beszélnek a választópolgárok...

A Délt valószínűleg jobban aggasztja, hogy mi lesz az egyelőre többségi nem roma és a roma kisebbség együttélésével, mint az, hogy a melegek házasságkötése milyen társadalmi bajok okozója lehet... Nem kell megoldani a „roma-kérdést” – nem is lehet –, és nem is kell „ide” vagy „oda” állni. Ám lassan ideje lenne – s tisztességesebb is lenne – eldönteni, hogy ebből a szempontból ki a magyar és ki nem az, kit tekintünk egy közösség részének és kit nem, mint csendben, választásról választásra rettegni attól, hogy egy népes etnikai közösséget ki mikor mobilizál/manipulál a nyomorra és a kirekesztettségre alapozva. Merjünk nagyok lenni és higgyük el, hogy az emberek többsége még mindig a békés együttélés híve – főleg ha a közösség vezetői kiállnak e mellett és példát is mutatnak e téren.

Akkor voltam a legmegelégedettebb és a legbüszkébb a Magyar Jelöltre, amikor kiderült, hogy a magát a Glance House-ügy károsultjának kiadó újságíróval szemben szinte egyedül ő volt empatikus, megértő, meghallgató. S lám, erre reagált a szlovák sajtó is. Kár, hogy ez a vonal a kampány során a továbbiakban elsiklott...

A „magyar jelölt” kizárólagos üzenetével nehéz lett volna elérni azt, hogy a többség képviselői közül is átszavazzanak néhányan. Tévedés ne essék, nem arról beszélek, hogy valakinek a kampánystáb javaslatára le kellett volna borotválnia jelképpé vált bajszát – hanem arról, hogy átlépve a képzeletbeli határt Dél és Észak közt akár jelképesen egy-két helyen „megsérthette” volna a láthatatlan etnikai vonalat. Eljátszottam a gondolattal, milyen lett volna a reakciója a választópolgárnak – vagy a szlovák sajtónak, ha a Magyar Jelölt helyett az Andrej Hrnčiar vezette Túrócszentmártonban, vagy akár a Kotleba által is fémjelzett Besztercebányán a Magyarok Jelöltje állít választási sátrat és beszélget az utcán egy napon keresztül az emberekkel. Esetleg meglátogat egy szeptembertől bezárásra ítélt iskolába, mely a Dél mellett szintén szép számban található Északon is. S lehetett volna az más nemzetiség iskolája is...

Ha akarom, még Robert Fico is „mert” nagy lenni a maga kétnyelvű plakátjaival...

Hogy ezekkel a témákkal, ilyen megmozdulásokkal nem lehet választásokat nyerni? Miért, Kurultájjal igen? A második fordulóhoz majdnem 20%-nyi szavazat hiányzott, s már az induláskor is a megmérettetés és a közösség hangjának hallatása volt a cél.

Ami végül is megtörtént. Megtették a választópolgárok a második körben – csak a politikai elit úgy tűnik, egyelőre nem hallja vagy nem érti. Le akarja váltani a választópolgárokat. Hát, csak tessék Uraim, lehet próbálkozni.

(U.i: Kedves Politikusok! Amiről azt állítják, hogy úgy néz ki, mint egy papagáj, úgy viselkedik, mint egy papagáj és még úgy is beszél, mint egy papagáj - az attól még nem mindig papagáj... A kérdés az, hogy jól szemügyre vettük-e a másik szemszögéből is, vagy csak fújjuk a magunkét...)