Megint most mutasd meg Fidesz!

Ardamica Zorán | 2014. április 7. - 08:50 | Vélemény

A népakaratot tisztelni illik, a népet pedig tanítani.

Bárhogy számolom, a magyar parlamenti kétharmad a magyarok negyedének köszönhető. De most már nyilvánvaló, hogy e matematikai csavart is lehetővé tevő választási rendszer nem akar majd a közeli, minimum négy éves jövőben megváltozni. Lehet siránkozni a rendszer hiányosságain, ám most teljesen fölösleges.

Sőt, akár Fidesz-szavazó valaki, akár nem, ez is egy csavar lesz: tulajdonképpen örülnie kell.

Mert egy olyan országban, amelyben megszüntette saját magát az igazi jobbközép és az igazi balközép is, hogy a liberalizmusról ne is beszéljünk, ez a kétharmad és annak birtoklója garantálhatja, hogy az erősödő szélsőségesek nem fogják a mérleg nyelvét játszani. Országos szinten nincs érdemben szükség ugyanis a Jobbikra sem az egyszerű többséghez, tehát a kormányalakításhoz, sem pedig az alkotmányozáshoz. És ez jó.

Teljesen világossá vált, hogy a maradék baloldal – ha lezajlanak az uniós választások – vagy összeroppan és újradefiniálja önmagát vagy pedig újradefiniálja önmagát. Értsd: a kihalásra ítélt dínóknak politikai nyugdíjba kell vonulniuk. És ez szintén jó.

A Fidesz ezúttal is szinte teljes felelősséget kénytelen vállalni az ország és a nemzet sorsáért, s ezt láthatóan örömmel teszi. Dolgozni akar, dolgozzon. Sok sikert hozzá.

Amit négy éve írtam, körülbelül most is érvényes lehet. Orbán pártja megmutathatja, mit tud. A nép az eddigi Fidesz-tanulságokat e választáson így értelmezte. Most négy évig továbbtanul Fideszből. És remélhetőleg, úgy általában is. Hiszen egy nemzet jövője soha nem a pénzen és az aktuális jóléten vagy sanyarúságon múlik (bárki sugallná ezt), hanem a nemzet kultúráján, fokozottan beleértve az oktatást. A történelem pedig nem rossz iskola, csak kicsit fárasztó lehet, amikor a tanulásnak könnyebb módjai is léteznek.

Ha a fentiekben szinte teljes felelősséget említettem, azért tettem, mert a „szinte” – bízom benne – kikényszerít két másfajta felelősséget. Az egyik az nép önmagáért vállalt felelőssége, melynek megnyilvánulása egyfelől épp a mandátum odaítélése, másfelől annak ellenőrzése. Ennek a felelősségnek az értelmében a nép (minden jel szerint leginkább) négy év múlva ismét elmondhatja véleményét.

Továbbá óriási felelősség hárul ezentúl a nemzet szellemi elitjére mind a kormányoldalon, mind pedig az ellenzékin. Mert ez a szellemi elit kell tanítsa gondolkodni, s döntéseket hozni a népet.

A népakaratot tisztelni illik, a népet pedig tanítani.