Eurovíziós Dalfesztivál: Conchita kolbászán miért lovagoltok?

Van egy jó haverom, kollégám, Juhász (Rokkó) József , aki költő és performer (többféle művészeti ág kifejező eszközeit alkalmazó előadóművész), illetve költő-performer.

Nem egy kispályás tag, a fél világot bejárta már „műsorszámaival”, amelyekkel leginkább közönsége meghökkentésére, megbotránkoztatására, vagyis a provokációra hajt. És persze nem utolsósorban gondolatébresztésre...! Annak ellenére, hogy nyilván tudja, mindenkori közönségének legalább ötven százaléka (tegyük hozzá, a világon bárhol) tulajdonképpen agyatlan tulok. Eme tény természetesen egyáltalán nem a performansz, mint műfaj miatt tény… Rossz- és jóindulatú hülyékkel, alakoskodó sznobokkal, kékharisnyákkal, tudálékos okostónikkal, műveletlen vagy félművelt xeno- meg homofóbokkal stb. ugyanis tele van a világ.

Van aki nem hiszi? Hát akkor ezt kapjátok ki:

Van Rokkónak egy performansza, ami abból áll, hogy miután egy nagyobb nejlonzacskóba dugja a fejét, a légmentesen lezárt, tulajdonképpen szkafanderként funkcionáló zacskóba közönsége tagjainak egy műanyagcsövön keresztül dohányfüstöt kell befújniuk. A „mutatvány” elvileg addig tart, amíg Rokkó a törvényszerűen bekövetkező légszomjtól fulladozva le nem rántja fejéről a dohányfüsttel teli szkafandert. Japánban történt, hogy a performert körülvevő tömegből rögtön a mutatvány kezdetén kilőtt egy önmagából kikelt nőszemély, hogy lerántsa a „bűnös zacskót” és darabokra tépje azt… Hm, mi is lehetett a röhögséges attak kiváltó oka tulajdonképpen? Vélhetően a dohányfüstöt, esetleg az emberkínzást utálta, de lehet, hogy csak az exhibicionizmus, mint olyan ellen fenekedett, avagy magát a művész személyét, netán önmagát nem szenvedhette a bula…

Épp úgy, mint azok, akik nem szeretik, teszem azt, a savanyú káposztát. Sőt, a szagától is undorodnak… Akárcsak mostanában oly sokan pld. a szakállas nőktől. Főleg, ha akad köztük, aki ország-világ elé kiállva megmutatja magát. Meg azt, mit tud annak tetejébe, hogy szakálla van neki…

Világos ugye, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál győztese, Conchita Wurst alias Thomas Neuwirth, illetve az általa kiváltott parttalan hisztéria ihlette e néhány keresetlen sort.

(A keresetlen kifejezés egyébként azt jelenti, hogy nem cicózunk, nem finomkodunk, hanem, ha a mondandó úgy kívánja, szarnak minősítjük, ami szar, és seggfejnek azt, aki véleményünk szerint seggfej.)

Mármost, még mielőtt a szövegértésre képtelen másodlagos analfabéták eddig eljutván olyasmire következtetnének, arról olvasnak itt gúnyiratot, hogy mindenki seggfej, akinek hányingere van a szakállas nőktől, leszögezem: ez így ebben a formában egyáltalán nem igaz! Természete és ízlése válogatja ugyanis, hogy szereti-e valaki a savanyú káposztát vagy a szakállas nőket, avagy sem, undorodik-e a savanyú káposztától meg a szakállas nőktől, avagy sem. Tehát „csupán” arról van szó, hogy jogosan minősíti-e bárki NEM NORMÁLIS ételnek a savanyú káposztát, és akár egy szakállas énekesnőt alakító meleg férfit csak azért, mert ő maga undorodik tőlük. Továbbá arról, hogy a legnagyobb seggfej az – szerintem! –, aki azokat is képes gyűlölni, akik szeretik a savanyú káposztát, meg azokat, akik nem állnak be a szakállas énekesnőre szart lapátolók közé csicskának, illetve nem barmolnak bele egy „performer” előadásába faji, nemi, sőt akár politikai alapon…

Miközben naponta többször bebizonyosodik, hogy épp a szóban forgó seggfejek képesek a legundorítóbb kulturális és politikai maszlagot megzabálni, és ők azok, akik egymás hegyén-hátán nyomulnak egy-egy aktuális, ám szerencsére minden időben csak ideiglenes pontentát valagához.

U.i.:

Szakmai ártalom, hogy végigszenvedtem az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét. Ha rajtam áll, Conchita Wurst az első tízbe se kerül be. Csakhogy még véletlenül sem azért, mert szakálla van neki, és mert a lába között WURST himbálózik… Azért nem került volna be az első tízbe sem, mert szerintem szar volt a dala!