Szlovákia legjobb Fekete Györgyei, avagy kinek áll a zászló?
Azonnal minden pénzt el kell venni a rohadék, mocskos libsibolsi, világpolgár, csehszlovakista szemetektől! El a kezekkel a szlovák und magyar „nemzeti művészettől“, mocskos, hazaáruló, zsidóbérenc szarháziak...! Meggyalázzátok a cseh államot, meggyalázzátok a lobogót! Sőt, nácik vagytok, sőt, zsidó nácik, akiknek semmi sem szent, főképp nem az állami jelképek! Ez nem művészet, dögölnétek meg, művészet az, ha Robert Ficóról vagy Orbán Viktorról készítetek ízléses, több ezer négyzetméternyi molinót, glóriával a fejük fölött, ahogy a szeretve-tisztelt nép fölé magasodnak, szájukból aranypatak folyik melyből minden lélek üdvözülten iszik, miközben a háttérben Ceausescu szintén arany napja kél, a munkás a dolgozó és a paraszt pedig csillogó szemmel kurtúlát csinál, izé, egységben…. Ja, és buzilobbik zokognak láncra verve és megkorbácsolva a nagy nemzeti kultúra megtestesülései előtt, teszem hozzá. Önkényesen persze, ha már az állam ennyire kulturált és intelligens. Meg omnipotens is, naná.
Na, jó, higgadjunk le, vegyük csak a tényeket és az alapot. Most jön a szorgalmi rész, linkelek és linkelek.
Tehát, drága elvtársak mi is a baj? A szervezők kiterítettek a bejáratba egy volt csehszlovák zászlót? Ennyi? Ráadásul a kiállítás címe az, hogy privát nacionalizmus? Jaaahhjaaaajjj, mert lábbal tiporják, lábtörlő.... Nemzeti jelképeket gyaláztak. Aha.
Ez az egész szánalmasan nevetséges és primitív. Természetesen Madarič kultuszminiszter úr részéről, de Klaus elnök úr felesége részéről is – aki úgy sikoltozott, hogy nem is látta a kiállítást. Drága Zsdanov elvtárs, elégették, leköpték azt a lobogót? Obszcén dolgokat végeztek rajta- vele?
Miről is szól egy állami jelkép? Arról, hogy szeretem és ezért tisztelem, vagy utálom és kötelező szeretnem, vagy nekem közömbös és akkor is elismerem, vagy, mert akármi van, tisztelnem kell? Az én válaszom az, hogy tisztelem az állami lobogót, még akkor is, ha barmok vannak kormányon, mert nem ők jelentik nekem a hazát. És tisztelem, még akkor is, ha a haza szart se ad nekem – pont a barmok miatt és nem pénzben -, mert nem vagyok akkora paraszt, hogy a mindenkor regnáló hatalmat a hazával, pillanatnyi hatalmi szempontból azonosítsam.
Tehát – miként azt Kosztolányi régen megírta – a lobogó, az nem pusztán csak bot és vászon. De csak az is lehet – s az értő olvasó ezt is tudja a Kosztolányi-versből. A lényeg, hogy mennyire tudok azzal azonosulni, amit képvisel.
Jelentem, momentán semennyire. Sőt. Apropó, Csehszlovákiát szerettem, mert minden husáki bornírtsága ellenére is élhetőbb volt a mostani sötétségnél, a haveli korszakról nem is beszélve. Magyarországot is szerettem, sőt most is szeretem, csak már nem élnék ott, pont azért, mert meg akarják mondani, hogy mi a helyes nemzeti jelképértelmezés, és megint a „ki a jobb magyar”-nál kötünk ki. Fico ugyanezt csinálja belül, második kormányzását tekintve eleinte csak light-, most már hard – változatban.
Csakhogy – és tán erre figyelmeztetne a Privát nacionalizmus c. kiállítás is -, a privát nacionalizmus összeadódva már félelmetes és mérhetetlenül hülye kollektív nacionalizmus. Ez bassza vissza a fejlődésben Közép-Európát, sőt, hogy a saját csapdájuk eredményét modjam – lehet zokogni, majmok-, ez, ez a frusztrált, nemzetileg hiú, ostoba és bezártságkényszeres faszság és ahh… „érzékenység” vezet oda, hogy autonómia lehet a csodaszer ott, ahol délidőben csak Lagzi Lajcsi szól a portákról, és a falu egyetlen foglalkoztatott embere a polgármester. És ez a mocskos méreg az, amely főhatalomtól kezdve a legkisebb hatalomig és állampolgárig mérgezi a legegyszerűbb kapcsolatokat is. De hát ezzel ugye mégis jól megvan mindenki – ezt mondja ki a kiállítás is, az alibizmust, a személyes felelősség elpárolgását, a mindent túlélni fapofával - cinizmusát, a melldöngetést belül, a házihimnuszt, a paraszt fölényeskedés könnyűségét, a valójában semmit sem tisztelek, de menj a pébe, mert feljelentlek –et, a nincs múlt, de beszótáááá anyámnak, bazmeg, agyonütlek-et. A mi kis Közép-Európánkat. Ahol nem igaz, hogy szlovák- cseh-magyar-lengyel tényleg kíváncsi a másikra – csak legjobb esetben megjátssza, mert ez a trendi… Mer eztet várja az Unijó, aki leigáz, a rohadtja, az ő zászlóját is égetni köll, ugye… Várom a sikoltozást és a pénzmegvonást és a feljelentést….
Addig nincs remény, amíg a legfelsőbb állami szinten nacionalista csókolózik nacionalistával, amíg mindkettő diktátorokban bízik és azoknak hódol be, és amíg csak Ők mentik meg a népet…. Meg amíg ezt a hülye népsége el is hiszi. Meg addig sincs, amíg van olyan párt nálunk, amely úgymond kizárólagosan véd úgymond magyarságérdekeket. Mert mi mást is csinálnának?
A népet nem lehet leváltani, hallgassunk még több nótatévét, Rokkót meg Németh Babit börtönbeeee! Javaslom, Szlovákiában is induljanak békemenetek a Nemzeti Kultúra Védelmében. Boócz Mária Párkányból biztos gyűjtést szervez rá. Madarič kultuszminiszter meg szervezhetné az egészet.
