Amikor Godot nő megérkezik és kolbászt csócsál a moziban, avagy miképp rendezzünk zseniális kisvárosi vígjátékot

Buchlovics Péter | 2014. július 14. - 17:11 | Vélemény

Töredelmesen bevallom, évek óta nem röhögtem vinnyogva fél órán keresztül egy játékfilmen, nem potyogtak a könnyeim és nem fuldokoltam kacarászva, miközben néhány poénnál egyenesen az előttem lévő szék párnázatát harapdáltam volna legszívesebben. Jelentem, ez most mind összejött, megvan a szlovákiai magyar Jirí Menzel. Molnár Csabának hívják, és épp most diplomázott a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán, rendezőként.

Filmje, A rendes ember – Dobrý človek, Zoltán pontos látlelete mindennapjainknak, frusztráltságainknak, hazugságainknak, életképtelenségünknek, kisszerűségünknek,a szlovákiai magyar és a szlovákiai szlovák gettósodásnak. Boldogtalanságunk,önsajnáltatásaink,kommunikációképtelenségünk,szeretetlenségünk és szeretetre való képtelenségünk görbe tükre ez a mozi – ebben viszont egyetemes, játszódhatna akár a Spitzbergákon is. Metszően okos film, szarkasztikus humorral, egyszerre tragikomédia és szatíra, sőt, néhány szöveg nélküli, egyébként profin komponált jelenetben már-már a világirodalom nagy sorsdrámái is visszaköszönnek – persze töredékesen, mikrorealistán, de éles fényben. A film nem mutat és mond többet, mint amit vállal, de azt maradéktalanul teljesíti. Igen, igen, Jakubecz László szimpatikus lúzersége, Benkő Géza abszurd és kacagtató elvágyódása, Bandor Éva nihilizmusa és hazugságba zártsága vagy az Olasz István alakította ritka görény szlovákiai magyar politikus – ezek mind mi vagyunk. És mi vagyunk Mokos Attila megtiport kisembere, kinek egyetlen pillantásában, egyetlen vállrándításában ott van az egész elcseszett életünk, amúgy donkihótésan, szomorkásan, keserűen mosolyogva. Dráfi Mátyás vak zenésze antihősként pedig olyan a vásznon, hogy azt tanítani kellene. Semmiféle erőltetettség, semmiféle üresjárat, nagyszerűen működik a film a színházban és a színház a filmben effektusa, szájbarágásmentes, pergően fasza kis vígjáték ez, kérem szépen. Működnek az oda-visszautalások, s mindenből pont annyi van a filmben, amennyi még épp nem robbantja szét az egész történetet. Úgyhogy le a kalappal Varga Emese dramatug és Lukáš Teren operatőr munkája előtt is.

És a végén nincs feloldozás senki sem ússza meg, persze, Zoltán sem. A film heppyendje külön fricska, mert nincs teljesen jó és teljesen rossz, hősök sincsenek, csak körülöttünk és velünk történik ez a szakadatlan szívatós társasjáték. Piszkos kis alkuit előbb-utóbb mindenki megköti, ha másért nem, hát azért, hogy túléljen. Pedig – csak élni kellene. Meg boldognak lenni, persze. De boldogságot nem lehet akarni. Abból csak görcs lesz, póz, üres hajsza, állandó sóvárgás, aztán… - aztán meghalunk.

Vagy mégsem? Nem mondok többet a filmről, tessék megnézni. Molnár Csaba játékfilmjének legnagyobb erénye, hogy utána is főképp saját magunkon röhöghetünk.

A rendes ember telitalálat, gyilkos bohóctréfa. Azt pedig még csak remélni tudjuk, hogy a következő Molnár- film is ilyen jó lesz. De hogy beülök a következőre is, az biztos. Addig is, hölgyeim és uraim, tanulmányozzák a díszhalak szuicid szokásait és magolják be Norvégia földrajzát, majd megtudják, miért. Mars a moziba!

(Dobrý človek, Zoltán – A rendes ember – filmkomédia 2013. Rendezte: Molnár Csaba. Forgatókönyv: Molnár Csaba, Varga Emese. Operatőr: Lukáš Teren

Szereplők: Jakubecz László, Bandor Éva, Mokos Attila, Benkő Géza, Dráfi Mátyás, Olasz István, Bárdos Judit)

Címkék: mozi, film