Ringyók a frontvonal mellett, avagy a gyilkolás joga mint árucikk

Vagy az elv, vagy az elvtelenség.

Farkasok lesztek, vagy kutyák. Farkasokká teszitek az országaitokat, vagy kutyákká.

Bármennyire zavarja ez a Vlagyimir Vlagyimiroviccsal elkezdett bőnyálú hatvankilencezéseteket, Oroszország a világ azon felét, „értékrendszerét” választotta, amelynek elvetésén alapul az Európai Unió, melynek tagországait vezetitek. Az ilyen, putyini Oroszországgal tehát – ha elvből képtelenek vagytok rá – ám minimum már (jól fizetett) hivatalból harcolnotok kell.

Oroszország ellen kétféleképpen lehet harcolni. Vagy a senkinek sem jó gazdasági szankciókkal és elvekkel, információkkal és azok szabad szellemű értelmezésével, vagy fegyverrel. Utóbbit a szomszédja, aki a mi szomszédunk, és akit éppen gyilkolnak, már kénytelen volt megtenni. Az a legrosszabb és legutolsó megoldás. Az nem jó senkinek. Mert ártatlan emberek halnak meg és emberöltőkre előre úrrá lesz a gyűlölet, amelyben nem lehet majd normálisan élni.

Ennek fényében tessék értelmetleneknek nevezni a szankciókat. Ennek fényében tessék a nemzeti érdekekkel ellentétesnek nevezni a szankciókat.

Bármit ígért, ígér Oroszország – láthatjuk a segélyszállítmányos trójai falovon is, korábban a baráti segítségnyújtásokon (egy évforduló épp közeleg) – sosem tartja be, sosem mond igazat. Oroszországot nem tarthatjátok gyilkolásra és államok elfoglalására jogosultnak csak azért, mert Magyarország és Szlovákia exportja, valamint energetikája részben Oroszországtól függ.

A gyilkolás jogát ugyanis senki sem veheti meg magának gazdasági előnyökért cserébe. Mert ha igen, egy ilyen üzletben morális szempontból sem az eladó, sem a vevő nem nevezhető tovább embernek! Kurva egyszerű ez, gyerekek. Minimális erkölcsi érzék kell csak hozzá.

És minimális politikai tudás kell látni, hogy – bár az ukrán belpolitika szintén kaotikus és átláthatatlan – az egyedüli olyan szubjektum, amely az ukrajnai háborút – ha akarná! – képes lenne megállítani, az pont Oroszország. Őt kell erre rávenni. Akkor is, ha az fáj. Nem csupán azért, mert mi lehetünk a következők, s mert nem szeretnénk a közvetlen szomszédunkba egy ilyen kiszámíthatatlan és agresszív országot, hanem azért, mert simán csak így helyes. Olyan álomképekről meg már ne is szóljunk, hogy az orosz nép szintén csak akkor lesz majd valamikor szabad, ha az országa nem viselkedik elnyomóként sem otthon, sem külföldön. Az orosz állampolgárok érdeke is Oroszország gyilkos politikájának a megfékezése.

Tudom én, hogy mind Magyarország, mind Szlovákia lakosságának elég nagy hányada (hány harmad?) túl magas fájdalomküszöbbel rendelkezik, és a történelemnek köszönhetően az igazi szabadság érzetének és reális tapasztalatának még kicsi és erőtlen a hagyománya. Értem, hogy így könnyebb az embereket – lásd: épp oroszországi mintára – fanatizálni. A jólét csalfa, és csalárd módon emberi értékekkel szembeállított ígéretével megtéveszteni őket. Aztán pedig a népakarattal, a támogatottsággal és legitimitással takarózni. De az igazi államférfiak nem a könnyebb utat kell válasszák, hanem a helyest.

Nem szabad utolsó ringyóként hol a nyugati oldalra, hol pedig a keletire pucsítani az ígért zseton nagyságának és a szerszám keménységének függvényében! Főleg, amikor a nagy ígérő nyilvánvalóan egy zsigerből megbízhatatlan és erőszakos, KGB-ben és Stasiban szocializálódott, tehát profin kiképzett hazudozó és gyilkos. De ehhez nem csupán önérdek-felismerés kell, hanem korrekt önértékelés. Sőt, felnőttes önbecsülés! Olyanotok nektek – a gyerekes sértődésekből adódó hisztiken túl – láthatóan rohadtul nincsen!

Oroszország ellen kétféleképpen lehet harcolni. Vagy a senkinek sem jó gazdasági szankciókkal és elvekkel, információkkal és azok szabad szellemű értelmezésével, vagy fegyverrel. A fegyver nem jó, a szankciók sem ideálisak, de megfelelő alkalmazásuk helyettesítheti a fegyvereket. Én azonban azt emelném ki, amiről kevés szó esik, hiszen ezek csak részben találhatók meg Putyin, Fico és Orbán mentális lexikonának legtávolabbi bugyraiban, ott is csak az elvetendő, kidobandó, kiselejtezendő feliratú fiókban: morális elvek, korrekt információk és azok szabad szellemű, sok szempontú értelmezése szükséges.

Elveket, információkat és azok objektív értelmezését kell nyújtani a magyar, a szlovák és mostanság az említett konfliktus miatt főként az orosz és ukrán állampolgároknak. Mert az elvek, információk és azok értelmezése a szabadság feltételei közé tartoznak.

Meg persze – ha ez nektek számít – összehasonlíthatatlanul olcsóbbak a tankoknál, a gáznál, az olajnál, de még a fizetett pártpropagandánál is. Van ugyan ezek terjesztésének, továbbításának költsége, de attól ezek még nem megvásárolható árucikkek, hanem szellemi értékek. Nem lehet őket megenni, meginni, mégis táplálnak, erőt adnak a túléléshez és általában az élethez. Nagy az értékük, de eladni nem lehet őket igazán. (Nem, még az információkat sem teljesen, mert azok értelmezés, azaz önálló, autonóm tudás nélkül mit sem érnek...) Csak odaajándékozni.

Csak az képes ezeket másoknak átadni, aki rendelkezik elvekkel, és akinek a szava hiteles. Ezért vagytok és lesztek ti bajban, mert a ti szátokból bár lehet valami olykor hihető, de már nem lehet hiteles. Ugyanúgy, ugyanolyan okból, azonos módon, ahogyan Putyinéból sem lehet.

Árucikként kezelitek a jogot. Árucikként kezelitek a gyilkolás jogát. Árucikként kezelitek azt, amiről úgy vélitek: az a szabadság. Fogalmatok sincs, kufárok, mi a szabadság! Vagy ha igen, annál rosszabb, mert az emberi életekkel egyetemben pénzre váltjátok, tehát semmibe veszitek!

Kurva egyszerű a képlet. Kicsinyke, politikai ringyócskák! Elmentek ti a büdös francba!