Tetvek évada

Buchlovics Péter | 2014. szeptember 1. - 20:25 | Vélemény

Kis traktátusunkat a nemes dajcstamási hagyományok értelmében kezdhetnénk így is: kijafaszom az a Takaró Mihály????

De nem így kezdjük, úgy kezdjük, hogy nincs pardon, azaz nincs bocsánat. Nem, nem kell ezekkel kiegyezni, mert nincs miért. Megegyezni sem, mert nincs miben, sőt megérteni sem kell őket, mert nincs mit megérteni. Köszöntük. A megértés már megbocsátás lenne, de hát nincs bocsánat.

Semmiben. Kultúrában, művészetben, irodalomban végképp nem, tehát politikában sem, hétköznapokban sem, a civilizált viselkedés minimumaiban sem. Egyáltalán semmiben. Senkikkel nem szabad kommunikálni.

Mert nem is kommunikálunk, csak éppen nem hagyhatjuk szó nélkül, ha a senkik irodalmi értékrendeket szabnak meg, kánonokat kiáltanak ki, önmagukkal és kedvenc szerzőikkel azonosítják a magyar irodalmat, irodalomtól és művészettől teljesen idegen alapon, faji alapon kádereznek, a Nyugatot simán csak kis példányszámú zsidó lapocskának becézik, s mint azt egykori kolléga blogbejegyzéséből tudható, csöcs-csősznek is megfellebbezhetetlenek.

És ilyeneknek ad a magyar kormány kurvanagy láncot és kurvanagy kitüntetést. Ja, persze, ha Szaniszló kaphatott Táncsics-díjat, akkor min is csodálkozunk? Azon, hogy akkor gyorsan visszavonták?

Ja, hogy kuss, mert ugyanakkor,amikor kitüntették az egyetemalapító, - egyetemalapító bazdmeg, hát már majdnem Pázmány Péter!-, kisnyilast, akkor kitüntették Kertész Imrét is, ugyanezzel a kitüntetéssel, sőt ő elfogadta, sőt ő részt vett az ünnepségen is, sőt, a sajtóban utólag indoklásként, hogy Kertész miért fogadta el, olyasmik jelentek meg, hogy a konszenzus szükségessége miatt ez elodázhatatlan gesztus volt.

Hát nem, kedves Kertész Imre, tetszik látni, mire használják fel az Ön gesztusát? Arra, hogy legitimizálják a gennyességüket. Arra, hogy az Ön árnyékában elsikkad az, hogy Takarót is khm… megbecsülik. Ön úgy döntött, ahogy, szíve joga. Elfogadni is. De, kedves Imre, ezeknek Ön nem tett gesztust, mert ezek a senkik, ezek a gesztust behódolásnak veszik és behódolásként hordozhatják körbe, mint egy véres kardot: lám-lám, a Nobel-díjas zsidó és nem magyar és nem író – ezt mind Takaró Mihály mondja, ettől botrány még inkább az egész-, szóval, kedves Kertész Imre, Ön lehet, hogy jót akart, de én az Ön helyében csak egy feltartott középső ujjal reagáltam volna Vezérünknek és az ő kisinasának Schmitt Pálnak, izé, Áder Jánosnak. Mondom ezt Önnek, mert a Sorstalanságon kívül kevés könyvön sírtam – pedig a Sorstalanság úgymond szenvtelen-, talán csak Elie Wiesel Az esküjén sírtam még, meg Konrád György családtörténetein, hagyjuk…

Ami pedig Takaró Mihály urat illeti, legutóbbi, hírtévés leégésén kívül csak az általa lekommunistázott József Attilát ajánlanám figyelmébe, csak annyit, hogy tudod, hogy nics bocsánat, hiába hát a bánat. A senkik ilyenek, mintha reinkarnálódnának. Mert anno, Hidas Antal meg lefasisztázta József Attilát. Takaró úr logikája szerint még Ady is zsidó volt – ráadásul a Nyugatba írt, basszameg! De mit is mond erről Schöpflin Aladár? Hát ezt:

„Adyt nem karolták fel a magyarok, tehát kénytelen volt elfogadni a zsidók támogatását, amiért árat kellett adnia, a zsidó célok és politikai törekvések szolgálatába kellett állnia“ – idézi Schöpflin és folytatja: „-Ez egészen öntudatlan beszéd, akik mondják, azoknak úgy látszik, nincs fogalmuk arról, hogy milyen erkölcstelenséggel vádolják azt költőt, akit nagynak hirdetnek s akinek kultuszt akarnának csinálni. Ady sohasem írt le egy szót sem, amely ne fejezte volna ki a legközvetlenebbül az ő meggyőződését. Harcban állott, mint az egész világgal, kora magyarságának uralkodó rétegeivel is, mindenekelőtt pedig az uralkodó politikával. Neki, mint verseinek minden olvasója tudhatta, megvolt a maga koncepciója a magyarság sorsáról, ez a probléma foglalkoztatta legtöbbet és legmélyebben. Életének nagy boldogtalansága volt, hogy nem logikai következtetés, hanem idegrendszerének valami rejtelmes megérzése útján, előre látta a magyarság katasztrófáját, hirdette fennszóval, lelkének minden erejével és nem hittek neki, nem hallgatták meg a szavát, gyűlölték és üldözték érte, mert nyugtalanította a békés polgár csöndes emésztését, háborgatta a hatalom birtoklóinak uralmi rendszerét. Úgy haragudtak rá, mint ahogy a lelkiismeretre szokás haragudni. A közelgő katasztrófa okát a magyar politikai és társadalmi rendszerben látta, tehát természetszerű szövetségeseinek tartotta a politikában azokat, akik ennek a megdöntésére törekedtek. Természete, világfelfogása szerint nem volt szocialista, de erős szociális érzés volt benne, és ez szólította sorompóba a nép mellé, a boldogabb sorsért való küzdelmében. Ebből az érzéséből fakadtak szocialista ízű versei, innen eredt a szocialistákkal való barátkozása. A szocialisták szívesen túlozzák ezt, holott az ő szocializmusa távol állott minden marxista dogmatizmustól és általában minden párt- orthodoxiától, lényegében véve nem egyéb, mint becsületes humanizmus, amint hogy szociális költészetében mindig csak az emberiség és a szabadság szempontjait hangsúlyozta. Költőknek tragédiája az, hogy politikai áramlatok és pártok igyekszenek őket a maguk számára kisajátítani és értékesíteni. Minálunk, ahol a napi politika annyira uralkodik az egész kultúrán, nem kerülte el ezt a sorsot egyetlen nagy költőnk sem: ez is egyik oka annak, hogy a magyar intelligencia igen sokat szónokol költőiről, de annál kevésbé tud őszinte viszonyba lépni velük. Nem érti és nem szereti őket igazán.

Hát ezt mondja Schöpflin 1919-ben, abban az ócska, kis példányszámú zsidó lapocskában. És – mint olvasható, nem csak Ady kapcsán, hanem a közéletet és az irodalmi életet tekintve is. Miként az sem véletlen, mit emeltünk ki vastagon az idézetben. Sőt, amit Schöpflin leírt 1919-ben Adyról, az érvényes József Attilára is, akit meg a komcsik fasisztáztak le, lásd Hidas Antal, és akit kitüntetett Takaró Mihály úr nemes egyszerűséggel meg lekommunistáz… A Nyugat biztos azért zsidó, mert közölte Csáth Géza első zenekritikáit Bartókról – mindkettő zsidó ugye, vagy azért, mert közölte Németh László Horváthné meghal c. novelláját mint a Vörösmarty Akadémia díjnyertes pályaművét, komoly összeggel díjazták egyébként, vagy netán attól zsidó a Nugat, mert közölte rendszeresen Szabó Dezsőt és Kosztolányi Dezsőt is – mindketten közismert zsidók…:D Hagyjuk, az agresszív, műveletlen tirpákoknak áll most a bál….

Az már csak hab a tortán, hogy Schöpflin penge sorai ma is érvényesek, sőt! Éljen a NER és annak megélhetési antiszemita „irodalmárai”! Elvégre sötét az van, sőt, egyre sötétebb, a talpnyalók nyálától pedig ismerősen nyálkás és nyirkos a közeg. Mondtam az elején: tetvek évada.

Címkék: tetvek évada