Nem leszünk gyarmat(ok)!

Amelyek a kábé két évszázaddal ezelőtti (azaz a ’48-as forradalom polgári – politikai? – nemzetelvétől még elég távoli) módon megálmodott nemzeti függetlenség jegyében tűzik ki a mindenkitől és sok mindentől (például a józanésztől, de minimum a valóság racionális értelmezésétől...) elszakadás célját. És egy idő óta nyilvánvaló, hogy bár más PR-technikával, különböző marketingkultúrával, de ugyanabba az irányba halad a két ország.

A cél rövidtávú. Mihamarabb kisajátítani a nemzetet (etnikai, vallási, pártfelekezeti többség, nép, zemberek, kisemberek, egyszerű emberek, napi hangulatnak megfelelően felminőségjelzőzött emberek stb.) egy-egy politikai erő számára, majd ezen erő mint nemzet részére látványos harcban „visszavenni”, visszaállamosítani, visszaközpontosítani, ill. simán elvenni, államosítani, központosítani mindazon szellemi és anyagi javakat, amelyek még nem a nemzet(ek) tévedhetetlen vezetőinek és nyaloncaiknak a kompetenciájába tartoznak.

Konkrétan nyugdíjalapok elkobzásával vagy a pillérek közötti arány megváltoztatásával, a nagyvállalatok többségi tulajdonának megszerzésével. Nemzetstratégiai ugyebár az, amit többször lehet privatizálni, miután az adófizetők pénzéből ismételten visszavette, aki megint jó olcsón el akarja adni a haveroknak... Továbbá a nagyvállalatok által az energetikai iparág egészének a megszerzésével, valamint a közgondolkodás, akarom mondani az oktatásügy egyfelől központosításával, másfelől reális vagy kilátásba helyezett forrásmegvonások és limitek bevezetése (lásd a szlovák magán- és egyházi iskolák helyzetét, az államiakban a felvételi megkötéseket stb.) általi kézivezérlésével. Hogy a független (civil) gondolkodás lábbal tiprásáról vagy csak diszkrétebb, adminisztratív szorongatásáról ne is beszéljünk.

Magyarország épp megállítja a gázszállítást háborúban álló szövetségesének. Ugyanakkor a „külügy” – amelynek a fél világ megrökönyödésére egy életrajz nélküli rajzfilmfigura az új minisztere, s ki hitte volna: ő egyben a magyar-orosz kapcsolatokért felelős kormánybiztos – bekéreti az USA ideiglenes ügyvivőjét egy alapos fejmosásra, hiszen nem lehet az USÁ-nak más véleménye az országról, mint a Fidesznek. S ha igen, akkor sem szabad csak úgy bemondani egy tévécsatorna esti műsorában, nnna! És ne pénzeljék az amcsik, se a norvégok, se a svájciak az éljen a magyar szabadságot. Mert nem leszünk gyarmat és mert a külpotilika amúgy sem egy ország külkapcsolatainak egyensúlyban tartásáról, szövetségesek szerzéséről, saját pozíciója megerősítéséről és ellenlábasainak távoltartásáról szól, hanem „feladata a magyar gazdasági érdekek érvényesítése” – írta Szíjjártó Péter verse. Hogy aztán mondjuk a külhoni magyarok szabadságát, megmaradását kizárólag erősen szűrt célcsoportok injekciózásával miként szabad ezzel az elvvel szemben pénzelnie nemleszünkgyamatországnak más, ezt nem éppen üdvözlő országokban, s ez hogyan értelmezhető „magyar gazdasági érdekek érvényesítése”-ként, abba jobb nem belegondolni. Mert ha akként értelmezhető, akkor az éppenséggel a magyar bel- és külpolitika logikája szerint (is...) független országok belügyeibe való beavatkozás... (Lásd. az uroborosz farkát.)

Ja, és a bankokkal szemben is győzött a zigasság. És lehetőleg a legtöbb bank is legyen magyar többségi kézben. (Mert létezik akkora, adott pillanatban szabad magyar tőke, amely megvehetné a komplett bankrendszeri többséget????????????)

Eközben Szlovákiában még a stratégiai vállalatok visszavásárlására és a betegbiztosítási rendszer államosítására próbálnak (fognak) pénzt keríteni (konfiskálni adó formájában). És bármennyire ellentmond a kormányfő ruszofil politikája saját külügyminisztere összes kijelentésének és igyekezetének a jelenleg legfontosabb (kül)ügyben, utóbbi le nem mondana (férfibecsületből, politikai presztízsből, saját politikai jövője miatt, miegymás) annak az ortodox harci repülővel megajándékozott Kirill pátriárkának a kedvéért se... Hiszen nincs még a kormánypárt teljesen vert helyzetben a közvélemény-kutatások szerint. Lesz még ebből szalonna. Főleg, ha a gyarmatosító külföldi tőke nem parancsol, hanem örül, hogy itt lehet.

Ez a tempó azonos a szovjet-orosz módszerrel.

Ott ugyanis Putyin az Állami Dumában tegnap szavaztatta meg, hogy az orosz médiákban maximum 20 százalékos részesedése lehet a külföldi tőkének. A képviselők szerint bevallottan és kifejezetten a médiatartalom nyugati befolyásolhatósága ellen született a jogszabály. Azt hiszik, így nem lesznek gyarmat. Pedig éppen így lesznek vezetőik („hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri”-nak) gyarmata.

Lehet persze mindenütt a kábé két évszázaddal ezelőtti módon megálmodott nemzeti függetlenség, vagy az annak álcázott, hazudott, tolvajpolitika jegyében függetlenségi háborút folytatni természetes szövetségeseink és saját népeink érdekei ellen, és lehet közben a mindenkor „baráti segítségnyújtásra” hajlandó ellenségnek nyalni.

De csak annak javasolnám, aki valóban képes katonai, gazdasági és fejlesztési szempontból teljes körű önellátásra, különben lehet, hogy nem lesz gyarmat, csak éppen felszámolja önmagát (lásd pl. Észak-Korea lassú és hosszú agóniáját, éhen haló gyermekeit, megtört rabszolgáit, egyes afrikai államokat stb.). Mert a teljes önellátásra jelenleg a világ egyetlen országa sem képes. Tudjuk, globalizáció.

Az egészben az lenne a pláne, hogy nem is kéne itt senkinek gyarmattá válnia. Még csak ki sem kell építeni valami nagyon drága védekező intézményrendszert (kíni falat...) Csak kevésbé tolvaj bel- és okos, közösségépítő külpolitikával megtartani a nem makulátlan, nem hibátlan, de meglévő és kiszámítható, kiismert barátainkat.

Ja, hogy ők gyarlóságaik ellenére nem szeretik, ha köreikben hatalom- és pénzmániás bandák hazudoznak és gyűlölelet szítanak? S hogy e bandák balkáni recept szerint pucsítanak legalább fél fenékkel az ellenkező (mindig ellenkező) irányba... Hát, ilyenek ezek a gyarmatosítók. Abban a „rothadó kapitalizmusban”, amibe bele próbálnak minket rángatni már vagy huszonöt éve. Ahonnan még most is elnyomottak tömegesei szöknek át a berlini falon a virágzó keleti illiberalizmus fényes, „tűznyalábként haladó” paradicsomába. A provinciális New York, London, Párizs pedig közben már lassan teljesen kiürül. Nem marad, aki gyarmatosítson...