November 3., a KGB és a magyarok méltó képviselete

Széky János | 2014. november 3. - 20:31 | Vélemény

Pontosan 58 évvel ezelőtt, 1956. november 3-án este Maléter Pál honvédelmi minisztert a tököli szovjet katonai parancsnokságra csalták. Színleg a szovjet csapatok kivonásáról tárgyaltak vele, és elfogadták a magyarok minden feltételét, valójában Magyarország másnapi lerohanását készítették elő. Leültek a vacsoraasztalhoz, majd éjfél után megjelent Ivan Szerov, többek közt a katyńi mészárlás egyik főbűnöse, nem is oly régen még Berija jobbkeze, akkoriban a KGB elnöke, és letartóztatta a magyar katonai delegációt. (Mint ismeretes, Malétert 1958-ban kivégezték.)

Mi történt ma, 58 évvel később?

Első MTI-jelentés: „A parlament nemzetbiztonsági bizottságának szerdai ülésén téma lesz, hogy sajtóhírek szerint Horváth Imre, az MSZP újpesti országgyűlési képviselőjelöltje féléves kiképzést kapott a szovjet titkosszolgálattól – közölte Németh Szilárd, az országgyűlési testület fideszes alelnöke hétfőn az MTI-vel.

A kormánypárti politikus közleményében megdöbbentőnek nevezte, hogy a jobbikos európai parlamenti képviselő, Kovács Béla »kémügye« után »ezúttal az MSZP újpesti országgyűlési képviselőjelöltjéről derült ki, hogy KGB-s kiképzésen vett részt«. Németh Szilárd hangsúlyozta: méltatlan a magyarok képviseletére egy olyan ember, aki »egy idegen hatalom titkosszolgálatához köthető«. A Magyar Nemzet írt arról hétfőn, hogy értesülésük szerint a KGB-től kapott kiképzést Horváth Imre. A lap azt írta: a birtokukba került okiratmásolat tanúsága szerint Horváth Imre 1984-ben elvégzett egy öt hónapos kurzust, amelyet a fegyveres szervek emelt szintű parancsnoki állományának tartott a KGB. A továbbképzés két részből állt: egyrészt a határőr-alakulatok taktikai irányításából, másrészt hadvezetési ismeretekből.”

Itt csak néhány kérdésem van: 1. Miért van a „kémügy” idézőjelben? 2. 1990 előtt a teljes magyar állambiztonság, illetve katonai hírszerzés és elhárítás egy idegen hatalom titkosszolgálataihoz, a KGB-hez és a GRU-hoz volt köthető. Akkor miért nem tudhatja meg a magyar nyilvánosság egyszer és mindenkorra, internetre föltéve, alkalmi csepegtetések helyett, hogy ki méltó a magyarok képviseletére, és ki nem? 3. Ha valamiért nem tudhatja meg, akkor kitől és hogyan kerül pont most a Magyar Nemzet birtokába egy 1984-es KGB-irat másolata? 4. Ott van például dr. Bakondi György, aki szintén határőrtiszt volt, parancsnokhelyettes az osztrákhoz hasonlóan műszaki zárral védett jugoszláv határon, és 2010 óta az Országos Katasztrófavédelmi Főigazság főigazgatója, a belügyminiszter nevezte ki – róla miért nem lehet tudni, hogy milyen kurzust végzett taktikai irányításból és hadvezetési ismeretekből, hol és mikor?

Második MTI-jelentés (képszöveg): „Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter megkoszorúzza Heydar Aliyev néhai azeri államfő sírját Bakuban.”

Ehhez csak egy kérdésem van, de előbb néhány megjegyzésem: 1. Abban az évben, amikor a szovjet hadsereg a KGB-vel és Kádárékkal együttműködve leverte a magyar forradalmat, Heydar Aliyevet előléptették a KGB bakui részlegének helyettes parancsnokává. Kitüntette magát a „Párbaj”, az „Alagöz” és a „Természetbúvár” operatív műveletek irányításában. Gyorsan kapaszkodott fölfelé a ranglétrán, ő lett a KGB első azeri tábornoka, majd köztársasági főnöke. 2. Civil vonalon is nagyon sikeres volt, 1969-től 1982-ig ő volt az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság Kommunista Pártjának első titkára, mígnem Jurij Andropov, a szintén KGB-vezérből lett új össz-szovjet pártfőtitkár (1956-ban budapesti nagykövet) kiemelte, és megtette a Politikai Bizottság rendes tagjának, a Szovjetunió első miniszterelnök-helyettesének. 3. Mivel szűkebb hazájában maffiavádakkal illették Aliyevet, Gorbacsov nyugdíjazta, de ez nem kottyant meg neki, és 1993-ban 99 százalékos győzelmet aratott a demokratikus elnökválasztáson. Meg is maradt tisztében tíz évig, majd kijelölte utódjának a saját fiát, Ilhamot, aki máig elnök, és Orbán, Szijjártó stb. nagy barátja.
A kérdésem pedig az: Mikor óhajtja Németh Szilárd a magyarok méltó képviseletében megkoszorúzni Ivan Szerov sírját?

-------------------------------------------------------------------------

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.