A veszprémi kaland

Széky János | 2014. november 28. - 10:25 | Vélemény

A mai három legnagyobb magyar pártot elnézve sok embernek lehet az a benyomása, hogy náluk bármilyen jószándékú civil csak jobb lehet, főleg ha képzett politikatudós. Csak hát ezek a pártok nem csupán fenntartói, de termékei is a Török Gábor és sokan mások által vallott elvek szerint működő rendszernek. Annak, amelyik a képviseleti demokrácia értelmét, a részérdekek és versengő ideológiák – végül is a pártok – egyenrangúságát és a több párt létezésének értelmét tagadja. Fenntartja viszont a lehetőségét, hogy vannak egyének, akik különlegesen alkalmasak a közjó, a közüdv érzékelésére.

Az újpesti időközi képviselőválasztáson a szocialisták jelöltje, egy országosan ismeretlen nyugalmazott határőrtiszt, aki ráadásul még KGB-továbbképzésen is részt vett, óriási fölénnyel legyőzte a Fidesz jelöltjét, a helyi kórház megbecsült orvosigazgatóját. A győzelem aránya mindenkit meglepett, általános volt a vélemény, hogy új helyzet állt elő az országos politikában, annál inkább, hogy a következő, veszprémi időközi választáson a Fidesz elveszítheti kétharmadát.

A magyar vegyes választási rendszernek, a sok kicsi egyéni választókerülettel, van két sajátos, hazai viszonyok között negatív hatása.

Az egyik, hogy a győztesnek súlyoz, és ha valahol olyan gyönge a hatalommegosztás rendszere, mint Magyarországon, ez egypárti, sőt egyszemélyi tekintélyuralomhoz vezethet. A másik, hogy kiirthatatlanul elültette a lakosságban azt a tévképzetet, hogy az egyéni választókerületekben megválasztott képviselők azt az egy választókerületet „képviselik”, de abban aztán mindenkit; noha sem az alkotmányban, sem a képviselői esküben nincs utalás ilyen viszonyra, semmiféle különbségre az „egyéni” és a listás képviselők kötelességei között. Akárhogyan választották meg őket, a valóságban a nemzetet, avagy a közt kell szolgálniuk, nem pedig még külön Újpestet vagy Veszprémet is.

A két elv, a vérre menő pártviaskodás valósága meg a „szűkebb pátriámban nem vagyok pártember, mindenkit képviselek” kenetes hazugsága egyébként jól megfér egymással. Az esélyes párt képviselőjelöltje fűt-fát ígér a helyieknek, ám ezt természetesen csak akkor teheti, ha pártja esélyes, ebből adódik az a mechanizmus, amit úgy szokás megfogalmazni, hogy „ha a Fidesz a gyepmester kutyáját indítja a választáson, az is nyer”. Amíg csak le nem szűrődik az egyszerű választópolgárban, hogy az ígéretekből nem lesz semmi, és akkor beszélünk protesztszavazatról. Aminek viszont a fordított kutyaeffektus lehet a következménye.

Vagyis egy olyan felállás, ahol az MSZP és a Jobbik országos népszerűsége hiába marad el még mindig jócskán a Fideszétől, az egyéni választókerületekben simán megválasztják a második legerősebb párt jelöltjeit – Budapesten és a nagyobb várososokban a szocialistákat, a kisebb településeken a jobbikosokat. Ez is azt bizonyítaná, hogy Magyarországon nem megfelelő a pártválaszték, és itt lép be az egyéni választókerületekhez fűződő tévképzet. Hiszen ha a pártok rosszak, akkor miért ne lehetne jó jelölt az egyéni választókerületben jelentkező civil, aki nem holmi országos politikai célokkal meg ideológiákkal lép fel, hanem mindenkinek csak jót akar, ami egy kilencvenezres lakosságú választókerületben technikailag még úgy-ahogy el is hihető?

Török Gábor, az ismert politikai elemző megnézte az újpesti választás eredményét, megállapította, hogy a legsikeresebb független jelölt is csak 64 szavazatot kapott, és eljátszott a gondolattal, hogy mint Veszprém közelében élő választópolgár akár el is indulhatna az ottani időközi választáson, februárban. A gondolatkísérletet tett követte. Közszereplői Facebook-oldalán, valamint az Indexnek adott nyilatkozatában közölte, hogy tényleg elindul, ha annyi lájkot kap, amennyi szavazatot tavasszal a fideszes Navracsics Tibor, aki uniós biztossága miatt mondott le mandátumáról.

Ez volt kedden.

Szerdán két dolog történt. A Népszava közreadta a meg nem erősített, de aztán nagyon nem cáfolt hírt, hogy Simicska Lajos, a legfideszesebb oligarcha, Orbán és a Fidesz első számú gazdasági felépítője, aki szintén bennfentes hírek szerint az utóbbi időben szembekerült régi jó barátjával, szóval Simicska ugyancsak indulni akar Veszprémben. És ezt Simicskáék nagyon nem cáfolták. A másik, hogy Vona Gábor bejelentette, ha Török Gábor versenybe száll, a Jobbik nem indít saját jelöltet.

Török Gábor amúgy eleve azt mondta, hogy „igazi független” akar lenni, tehát nem fogadja el a pártok támogatását, Vona Gábornak (is) viszont azt, hogy „indulása esetén minden szavazó támogatására számít, érkezzen bárhonnan”. Sajnos, a kettő együtt nem megy – ezt viszont én mondom –, mert a párttámogatás elsőrendű és leghatékonyabb formája az, ha a jelöltre az illető párt hívei rászavaznak. Nem lehet egyszerre a jobbikos szavazók támogatására számítani, a Jobbikéra meg nem.

Csütörtök délelőtt Török Gábor bejelentette, hogy mégsem indul. Ebben a Facebook-posztjában fejtette ki a legrészletesebben, hogy miért akart indulni:

„Olyan kampányt képzeltem el, amely megmutatja, hogy lehet másképp viszonyulni a választókhoz, a problémákhoz és a politikai riválisokhoz. Meggyőződésem, hogy a pártoknak nagyon fontos szerepük van egy demokratikus politikai rendszerben, ugyanakkor sem az igazság, sem a jóság nem testesülhet meg kizárólag egyetlen politikai erőben. Mindenhol vannak tisztességes és értékes emberek, hasznos és okos gondolatok, éppen ezért – ha csak egy pár hét erejéig is – szívesen dolgoztam volna egy olyan politikáért, amely a dolgot magát nézi, és nem csak a pártkötődés, hanem a józan ész alapján is hoz döntéseket.”

Félretéve a frivolságot: ha valaki azt állítja, hogy az igazság és a jóság nem testesülhet meg csak egy pártban, akkor azt kell föltételeznie, hogy a politikai rendszeren belül létezik valamilyen stabil, nem vitatható igazság és jóság, csak a pártok nem alkalmasak ennek az észlelésére és megtestesítésére. Alkalmas lehet azonban egy nempárt, vagyis egy kellően okos, érzékeny és jó civil.

Csakhogy a létező demokráciák nem így működnek. A pártok elfogadnak bizonyos, a demokratikus rendszer működéséhez szükséges közös, törvényekben is kodifikált alapértékeket, mint a szabadság vagy a nemzeti érdek, de az igazságosság és a jóság nincs ezek között. Ezek a rendszerhez, a demokratikus politikai procedúrák világához képest külső értékek, A pártokra, több pártra éppen azért van szükség, mert más-más a véleményük arról, hogyan lehet eljutni az igazsághoz és érvényesíteni a jóságot. A választók pedig aszerint választanak közülük, hogy (például) az igazságról és jóságról hirdetett nézeteik mennyire állnak közel az övékhez, Olyan nincs, hogy a nézeteim bárkinek a nézeteihez közel állnak.

Persze a mai három legnagyobb magyar pártot elnézve sok embernek lehet az a benyomása, hogy náluk bármilyen jószándékú civil csak jobb lehet, pláne ha képzett politikatudós. Csak hát ezek a pártok nem csupán fenntartói, de termékei is a Török Gábor és sokan mások által vallott elvek szerint működő rendszernek. Annak, amelyik a képviseleti demokrácia értelmét, a részérdekek és versengő ideológiák – végül is a pártok – egyenrangúságát és a több párt létezésének értelmét tagadja. Fenntartja viszont a lehetőségét, hogy vannak egyének, akik különlegesen alkalmasak a közjó, a közüdv érzékelésére.

Néhány órával később Török Gábor a következőt írta:

„Mi változott? Mit nem lehetett előre tudni? – kérdezik sokan. Nos, szerintem a mérkőzés változott. Simicska Lajos váratlan és meglepő bejelentkezése után – akár közvetlenül indul, akár valakit indít, akár valakivel valamilyen formában megállapodik – ez a választás már biztosan az Orbán–Simicska harcról szól.”

És mi van, ha nem? Én ugyan nem vagyok képzett politikatudós, de a) egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy Simicska tényleg elindul, b) fogalmam sincs, hogy ha elindulna, konkrétan milyen formában lenne abból Orbán–Simicska meccs. Ha Török Gábor azzal a feltételezéssel jelöltette volna magát, hogy a veszprémiek felnőtt emberek, tudatában vannak döntésük súlyának, és, mondjuk, egy hozzá hasonlóan bölcs ember kezébe teszik le a kétharmad sorsát, akkor miért feltételezi, hogy ugyanezek a veszprémiek csupán befolyásolható balekok lennének Orbán és Simicska csatájában?

Így belegondolva, talán jobb, hogy így alakult, és biztos nem Török Gábor politikai elemzőn múlik a kétharmad.

Utóirat: A veszprémiek felnőtt emberek.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.