Jobbik kell, liberális nem kell

Széky János | 2014. december 5. - 21:40 | Vélemény

A veszprémi egyéni választókerületben időközi választás lesz februárban. Ha ellenzéki jelölt győz, megszűnik a Fidesz kétharmados többsége. Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban nem tudja tetszése szerint módosítani az Alaptörvényt, azaz nem tud olyan változásokat előidézni a magyar állam alapszerkezetében, amelyeket békés körülmények között csak egy következő, Fidesz-ellenes kétharmad fordíthat vissza. Azt se nagyon tudom, az eddigi kártételt hogyan lehet visszafordítani, de:

Amikor a kormánypárt népszerűsége példátlan gyorsasággal zsugorodik, amikor fogynak népszerűség-vásárló tartalékai, amikor sorra olyan disznóságok derülnek ki nagykutyáiról (nem biztos, hogy nem egymásról szivárogtatják ki), amikért ún. normális országban az átlagos szégyenérzettel bíró politikusok szőrcsuhában vezekelve bujdokolnak el, és amikor Nyugaton is, Keleten is rácsapják kormányunkra az ajtót, mint egy alkalmatlankodó hülyére, annak pedig még eszközei sincsenek, hogy észrevegye, minek tartják – nos, akkor az ilyen alkotmánymódosítás plasztikbomba egy megrettent és gyönge felfogóképességű rosszgyerek kezében.

A bonyolult metaforákat nem kedvelőknek: Orbán X évre bebetonozhatja magát mint középerős, sérthetetlen köztársasági elnököt, és X évig megakadályozhat minden értelmes és erkölcsös kormányzást. Jelen pillanatban megteheti. Ha elveszti a kétharmadát, nem teheti meg, hacsak az ellenzékből meg nem mentik, de az már színvallás.

A papírformától a Fidesz nyugodtan alhatna, mert népszerűség-csökkenésével együtt nem nőtt ugyanilyen arányban az ellenzéki pártok népszerűsége, sem a baloldaliaké, sem a szélsőségeseké. Mindig az volt a véleményem, hogy ez nem taktikai hibák miatt van, nem is az egyes politikusok alkalmatlansága miatt, hanem azért, mert a bajt nem lehet baloldali tartalmakkal gyógyítani.

A budapesti főpolgármester-választáson a baloldali ellenzék mintha – önmagának se bevallva – rájött volna erre, és látható megkönnyebbüléssel állapodott meg jelöltként Bokros Lajos személyében, aki egy nagyon kicsi jobbközép pártot vezet, és ráadásul az elmúlt 25 év népszerűtlenségi rekordját tartja (még 1996-ból). És csodák csodája, Bokros sokkal több szavazatot kapott, mint 2010-ben a minden szépet és jót ígérő szocialista várospolitikus. Szóval a választóktól aztán ugyanúgy lehetne küszöb fölötti jobbközép párt, mint három-négyféle baloldali, nacionálkollektivista-kleptokrata, zöld és „nemzeti radikális”. Nem azért nincs, mert nincs rá igény, hanem mert az eddigi politikai – ezen belül választási – rendszerben ilyen párt nem erősödhetett meg, vagy nem maradhatott fönn.

Ugyanez Veszprémben, csak még ígyebbül: a baloldali pártok örültek egy jobbközép jelöltnek. Elfogult vagyok. Kész Zoltánt barátomnak mondhatom, becsületes mestersége szerint angoltanár, a Szabad Piac Alapítvány igazgatója (disclaimer: az alapítvány tagja vagyok), és a belőle kinőtt Polgári Platform civil egyesület elnöke. Innen lehet tudni, hogy jobbközép, amúgy libertárius nézeteket vall, Függetlenként indul, mert a Polgári Platform nem párt. Soha nem volt baloldali, rövid ideig a Fidelitas városi elnöke volt, aztán kiábrándult, hevesen elítéli a szélsőjobbot, veszprémi polgár.

Aki korábban nem ismerte, vagy aki nem hallott a "Szurkoljunk a rasszizmus ellen!" kampányról, az meghallgathatta vagy elolvashatta a Közfelháborodás napján elmondott beszédét, kenterben vert minden mást, ami aznap a tüntetéseken elhangzott.

Támogatja a teljes baloldal (még a Párbeszéd Magyarországért is, miután Bokrost nem fogadta el), támogatja Bokrosék pártja, a MoMa, A nagyobb pártok őt keresték meg helyben, a kisebbek aztán csatlakoztak. Van esélye?

Októberben, a nagy népszerűség-zuhanás előtt Bokros Lajos Budapesten 36 százalékot kapott Tarlós István 49 százalékával szemben. Budapest 2010-ig nem baloldali, nem is fideszes, hanem liberális fellegvár volt, ötször választották meg főpolgármesternek az SZDSZ-es Demszky Gábort, mutatva, hogy ha nem pártra kell szavazni, az emberek mennyire kérnek a létező pártkínálatból.

Veszprémben idén tavasszal 47 százalék szavazott a fideszes Navracsics miniszterre, 28 százalék a baloldali Kormányváltás jelöltjére. Azóta a Fidesz népszerűsége országosan 12 százalékot csökkent, és ki tudja, mi lesz februárig –egy rendszer nagyon furcsa összeomlásának vagyunk a tanúi, mikor is a kormány, irdatlan hatalom birtokában, irdatlan erőszakos reflexekkel, bebizonyítja, hogy valójában irdatlanul amatőr.

És Veszprém is liberális fellegvár, 16 éven át szabad demokrata polgármestere volt, és négy évig azután se fideszes, hanem olyan kereszténydemokrata, akit civilizált politikai viselkedése miatt kiutáltak a pártjából. Kész Zoltánt ráadásul sokan ismerik helyben, és a Bokros-faktor is hiányzik nála. Nem emlékszik rá senki úgy, mint mumusra. Van esélye, de ha a helyi LMP is támogatná, több esélye lenne.

Az LMP nem támogatja. Schiffer András társelnök méltatlankodásának első tárgya az, hogy „itt megint a liberálisok diktálnak a szocialistáknak”.Ha azt mondaná, hogy nem hajlandó a mostani baloldali pártokkal együttműködni, megérteném, beleillene az eddig politikájába. Hogy nem támogatja Kész Zoltánt, azt is megértem, nem illik a világnézetébe. Egy párszor elmondta már, hogy nem liberális, és ellenfele a szabadpiaci elveknek. Akik ezeket vallják, számára „piaci fundamentalisták”, most is így fogalmazott.

Különösebben az a vélekedése sem lepett meg, hogy „ez a szabadpiaci fundamentalizmus az elmúlt huszonöt évben épp elég kárt okozott Magyarországnak”. Tudom ugyanis, hogy az LMP nem lóg ki abból a közvélekedésből, miszerint az egész régióra, legalábbis a sikeresebb országaira jellemző szabadpiaci reformok helyettesítésére tett, hol hasznos, hol idétlen hazai kísérletek valamifajta emberkínzó, nyomorba döntő „neoliberalizmus” megnyilvánulásai voltak. Ez feltétlenül elítélendő, mert az emberek nem attól élnek jobban, hogy hagyják őket jobban élni, hanem attól, hogy a jó és bölcs állam megvédi őket mindenféle ellenségektől a bevásárlóláncoktól a magánbankokon át a liberálisokig.

Schiffer informális tárgyalásokat folytatott az MSZP-vel – és a Jobbikkal. Elképzelhetőnek tartja egy olyan személy jelölését, akiről az LMP a Jobbikkal egyeztet, és akit majd a tavaszi baloldali koalíció pártjai is elfogadnak. Ezek szerint „szabadpiaci fundamentalizmus” semmi áron nem kell. Ha már a magyar parlamentben nincs olyan konzervatív liberális, piacbarát párt, amilyen a térség összes országában van (és időnként kormányoz), legalább egy ilyen képviselő se legyen. Olyan ember, aki a november 17-i beszédében az elnyomás és az elszegényítés, az ország mélyszegénységbe taszítása, a gimnáziumok bezárása, az iskolák központosító tönkretétele, a haveri kapitalizmus,a kis- és középvállalkozások megnyomorítása, a korrupció, a magyar név megszégyenítése ellen száll síkra, nem kell. Amit a Jobbik hirdet és tesz, a gárdázástól az Európai Unióból ki, az Eurázsiai Unióba belépésig, az viszont kell.

Még ezt is megértem, Schiffer belesimul a százéves magyar politikai hagyományba, Minden megbocsátható, csak kapitalizmus és liberalizmus ne legyen, mert az olyan igazságtalan, önző, erkölcstelen, az interneten is mindenki mondja. Ez a norma, Veszprém se legyen más.

Szóval azt nem értem, 1. miből gondolja Schiffer, hogy ha Készt a helyi pártok elfogadják, akkor egy közös lempes-jobbikos jelöltet inkább elfogadnak helyette. 2. Ha van olyan jelölt, akit az általa leginkább csak csepült, sorvadó MSZP, az általa, hát, nem szeretett Demokratikus Koalíció, a liberális jegyeket mutató Együtt, az LMP-től elszakadt PM és a Jobbik mind elfogad, az miféle ember lehet? 3. Schiffer azt állítja, hogy egy ilyen jelölttel le lehet győzni Veszprémben a Fideszt. De egy ilyen jelölttel minek? Mennyivel jobb egy ilyen többségű, de a piaci szabadság híveit – az európai szabadság ellenségeivel ellentétben – kiközösítő Magyarország a Fidesz-Magyarországnál? Még egyszer: minek?

Mondjuk azt is megértem, hogy igazából nem akarja legyőzni.

------------------------------------------------------------------------

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.