Mi a fene az az urizálás?
Azzal kezdődött, hogy Pokorni Zoltán oktatáspolitikus, XII. kerületi polgármester, egy régebbi geológiai korszakban a Fidesz elnöke kinyilatkoztatta: „Nem engedheti meg magának egy felelős kormánytag, vezető politikus sem ezt a fajta urizálást, ami lehet, hogy korábban elment.”
Pokorni Zoltán tehát magyartanár létére nem tud egészen jól magyarul; nem ő lenne az első.
Az Értelmező kéziszótár szerint az urizál ige jelentése: „Dologtalanul uraskodik”. Felhívom a figyelmet a határozóra. A dologtalan ember, megint csak a szótár szerint, olyan ember, „aki munkátlanul él, nem szeret dolgozni”. Ha Pokorni Zoltán erre gondolt volna, igaza lett volna, de nem erre gondolt, hanem a vagyon gátlástalan fitogtatására: villára, Rolexre, vadászatra, olyasmikre, amit egészséges magyar nyelven flancolásnak hívnak.
Különben a Fidesz entellektüelje ugyanezt csinálja nagyjából tizenkét éve: fegyelmezett katonaként csak elkomorul az arca, ha valami disznóságot lát a pártjában, de a világért se nevezné disznóságnak, nem szabad, mert az ellenség még disznóbb, mi, a Fidesz meg alapvetően jót akarunk. A nép érdekét.
Pokorni most is – ha valaki nem látná – erkölcsi és jogi egérutat kínált a fiatalabb, ámde mostanra nagyobb karriert befutó párttársaknak. Még meg is mondja, hogy havi kétmillió forintos (hatezer-valahány eurós) fizetésből persze telik a pökhendi flancra. Nincs itt semmi erkölcstelenség, hogy a korrupció szót ne is alkalmazzuk. Csak nem kéne mutogatni. Régebben lehetett, most az ostoba nép elfelejtette, mi az érdeke, valamiért ideges, tessék visszacsúsztatni a Rolexet a zakóujj alá, amíg le nem nyugszik.
A fegyelmezett és értelmiségi módra kényes ízlésű pártkatona nézőpontjából ez és nem más a nagy baj a fideszes királybábukkal. Hogy mutogatják, mennyi pénzük van. Nem az, hogy hogyan szerezték. Nem az, hogy ha tényleg a havi kétmillióból rakták is félre a Louis Vuittonra, öntáguló tetőteraszra és 120 négyzetméteres svábhegyi gyerekszobára valót, akkor sem illeti meg őket. Munkátlanul élnek, ugyanis ha munkájuk a kormányzás, azt nem végzik, ellenkezőleg, a szakmai alapismeretekkel és a köznapi világ alapdolgaival sincsenek tisztában. Az eredmény pedig, ennek megfelelően, az országrombolás. Olyan adózó munka meg nincs a tevékenységek általános osztályozási rendszerében.
És akkor még az ártatlanság vélelmének jegyében azt föltételeztem, hogy nem korruptak.Mert én meg ilyen finom úrifiú vagyok.
Az első számú érintettnek, Lázár János kancelláriaminiszternek azonban még ez is sok volt. Sőt, állítólag a fideszes élcsapatban „nagyon sokakat érintett érzékenyen”. Lázár nem hogy megbecsülte volna a fegyelmezett pártkatona szavait, amiket az ő védelmében mondott a közvélemény csítítására, hanem éppenséggel „hátba támadásról” beszélt, s ezzel hangot adott az apparatcsikok szimpla érzelmeinek.
Próbáljuk vizualizálni a katonai metaforát: Giró-Szász András, Lázár János, Rogán Antal, Szijjártó Péter elöl küzd a „csatasorban”, a véres csaták szüneteiben a megszolgált fizetségét élvezi, holmi szarrágó öregek meg a hátsó vonalakból hátráltatják diadalmas hadjáratukat.
Ráadásul Lázár „veteránok”-ról beszél, többes számban, és ez általános vélekedés szerint Pokorni mellett Kövér Lászlót jelenti, aki, mint tudjuk, Orbán legrégebbi és legbizalmasabb aktív szövetségese.
Az Index több fideszes forrása „biztosra veszi”, hogy Lázár Orbánnal egyeztetett, mielőtt belekezdett a „gondosan megtervezett” akcióba. Csak hát egy dolog, amit biztosra vesznek, és más dolog, ami úgy történt. Mert mi van, ha Lázár, aki máris több hatalmi jogkört gyűjtött be, mint amennyi egy nyugodt, átlagos, széthúzó demokráciában akár a miniszterelnöknek is kijárna, s aki nélkül Orbán már moccanni sem bírna, most a saját szakállára cselekedett? Ha a saját pozícióját erősíti az Orbán utáni időkre készülve?
A Pokorninak és állítólag Kövérnek szóló „fenyegetés” nem úgy fenyegetés, hogy ha nem tartják a szájukat, ki lesznek zárva a hatalomból. Hanem mit mond Lázár? „Jól gondolja meg egy politikai veterán, akár személyes sértődöttségből, akár politikai megfontolásból, hogy bennünket milyen mértékben gyöngít meg, mert azzal saját magát gyöngíti vagy végzi ki.”
Az értelme: Ne legyen kényes az ízlésetek. Vannak csúnya húzásaink [eufémizmus], de mi visszük a bőrünket vásárra, nem ezen fog múlni. Ha eddig nem volt kifogásotok, most mit adjátok a bazári majmot? Ráfáztok, ha nem hagyjátok abba. Legyetek észnél, ha mi veszítünk ebben a csatában, akkor titeket is elsöpörnek. Ne akarjatok magatoknak rosszat.
Nos, ahhoz, hogy amit Lázárék művelnek, a szótári jelentésben ne lehessen urizálásnak nevezni, az volna a feltétele, hogy munkát végezzenek. Ez azonban már rég nem munka. Hanem valami más.
A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.
