Bugár a csőben! Avagy mások is keresztények. És mások.

Kiderült egy dolog: elmegy „melegügyben” szavazni. És nem derült ki (pedig dehogynem...): hogyan fog szavazni.

Azt mondta ugyanis: „Keresztény vagyok, ebből kifolyólag egyértelmű, hogyan fogok szavazni.”

Nos, ebből a magyar fordítást közlő Paraméter címadója logikusan azt szűrte le, hogy az ország egyik legnépszerűbb politikusa a kisebbségi jogok ellen foglal majd állást. Persze, így is értelmezhető, illetve leginkább így értelmezhető a kijelentés annak fényében, hogy a Szlovákiában ismert keresztény politika aktuálisan legerősebbnek tűnő narratívájába ez az üzenet van kódolva. Azaz a melegjogi problematika elutasító kezelése, kellemetlenebb esetben az asztal alá söprése.

Noha!

Noha egyéb kisebbségi kérdésekben – eléggé következetlenül – már oldódni látszik (még a rettenetesen bigott, a nyugat-európai kereszténydemokratákhoz képest szerintem szinte középkori elszigeteltségben gondolkodó KDH berkeiben is) az ördögűző beidegződés. Ami viszont nem jelenti automatikusan, hogy a KDH bármikor ne feküdjön szajha módjára alá egy-egy nacionalista témának...

Nos, egy másik pártot ebbe nem korrekt belerángatni, nem is tenném. Bugár tette, amikor potenciális partnerként nevezte meg, illetve amikor saját keresztény nézeteire hivatkozott. Ráadásul olyan értelemben, mely szerint az ő kereszténysége „egyértelművé” teszi a politikai döntéseit.

Számomra most például nem teszi azzá. Sőt.

Bugár ebben az adott esetben sem konkretizál. És általánosságban sem. (Persze, a pongyola fogalmazást lassan megszokhattuk az elnök úrtól az évek alatt. Ez főleg azért zavart csak keveseket, mert Bugár az esetek többségében tartotta magát a mondottakhoz, és azért, mert a legtöbben Bugárnál csak még pongyolábban fogalmaznak a hazai politikában, már ha egyáltalán beszéd- és írásképesek.)

Bugár érthette a választ a fenti klisé szerint, azaz a kisebbségi jogok ellen foglalni állást, mert keresztény. És – logikusan, félretéve a hazai szövegkörnyezetet – érthette úgy, hogy megértő felebarátként „egyértelműen” támogatja a melegek jogait. Ennyit az egyértelműségről.

***

A következményekről pedig:

Elmenni erre a népszavazásra már politikai cselekedet. Eddigi népszavazásaink számtani tapasztalata ugyanis az, a részvétel függetlenül a szavazás irányától, igentől vagy nemtől már a kérdések, az ügyek legitimálását, a szavazás érvényesítését támogatja.

Elmenni legitimálni egy (egyébként Bugár pártjától sokban különböző, radikálisnak, már-már szélsőségesnek tartható) politikai tábor (mögötte erős KDH-s és részben katolikus egyházi hátszél sejthető) szinte minden szakmaiságot nélkülöző politikai agendáját függetlenül az ügy szalonképtelenségétől politikai melléfogás: Bugár Béla csőbe húzva...

Elmenni és támogatni a kirekesztést a szavazópolgár legitim meggyőződésének kérdése, a polgár joga. Akkor is, ha az például nekem nem tetszik, és szóvá teszem az egyet nem értésemet, mert az meg az én jogom.

Elmenni és támogatni a kirekesztést egy „híd”-ról papoló pártelnök részéről több. Politikai melléfogás: szavazatszerzésre és -megtartásra tett populista kísérlet. Hiszen nem kényszerítette őt ilyen színvallásra senki...

Elmenni és támogatni a kirekesztést simán sajnálatos tévedés. Annál sajnálatosabb és egyesek számára undorító (ha már ez a jelző az adott tematikában „létjogosultként” sokszor felmerül), hogy ezt az elnök úr a kereszténységére keni.

Mindenkinek joga van igennel vagy nemmel voksolni, akár keresztény, akár nem. De azt sugallni, hogy egy kereszténynél egyértelmű a döntés (amikor erről a keresztény egyházak véleménye vagy megoszlik, vagy nem alakult ki végelegesen) nettó lázítás. Mert akkor nem is keresztény, aki másképpen szavaz. Ilyen egyszerű. Ma nem keresztény, holnap nem magyar, holnap után nem fehér ember, aztán meg nem ember... A demagógia akkor a legveszélyesebb, amikor alig észrevehetően csírázik.

Személy szerint ismerek pár példás keresztényt, sokuk szerint egy gyermekes családban uralkodó szeretet, szerelem, jóság és emberség nem nemi megoszlás kérdése. Csak éppen ugyanúgy szokatlan az egynemű pár az „egyszerű ember” számára, mint a papi cölibátus vagy az egyneműek életre szóló összezártsága például egy kolostorban...

És bizonyára akadnak, még Bugár szavazótáborában is melegek, akik férfi létükre jobb szülei, uram bocsá’ anyukái lennének egy-egy örökbe fogadott gyermeknek, mint azok, akik eldobták őket, vagy mint a nem létező szülők.

És vannak melegek, akik hívő keresztények.

És joggal, okkal nem rajonganak a gondolatért, hogy „keresztény” alapon politikai döntések szülessenek a magánéletükről.

Emlékezhetne az elnök úr a rettenetes magyar fordításáról is elhíresült saját választási szlogenjére: „A pék nemzetisége? Nem akadály, ha jó a kenyér.” És a pék neme, nemi orientáltsága vajon miben akadályozza a kenyérsütést? A szeretetet? A gyereknevelést? Vagy a kereszténységet?

Még a végén valaki arról is népszavaztatni fog (akadály?), lehet-e keresztény a homoszexuális (és / vagy fordítva).

És ez esetben a mostani döntése értelmében Bugár Béla már csak egyféleképpen szavazhatna. Hacsak, be nem látja: esetleg tévedett...

Erre a holnapi Szilveszternél jobb alkalom nemigen adódik februárig. Hajrá!