Ki az ellenség?

Széky János | 2015. január 7. - 19:41 | Vélemény

Január 7. – a nyugati civilizáció új gyásznapja. Párizsban, egy vicclap szerkesztőségében muszlim terroristák tizenkét embert mészároltak le, többségüket láthatóan nem vaktában, találomra, hanem név szerinht azonosítva, lista alapján. Karikaturistákat, akik sértették az iszlámot. Kivégeztek egy földön fekvő rendőrt is.

De nem, nem az iszlámról kell levonni általánosításokat. Hanem a Nyugat politikai civilizációjáról.
Önmagában, nyugati, felvilágosult szemszögből nincs jobb vallás és rosszabb vallás. Minden vallásnak voltak vérengző korszakai, a kereszténységnek, az iszlámnak, még a tibeti buddhizmusnak is. A Nyugat nem attól jobb, hogy a kereszténység jobb az iszlámnál, hanem attól, hogy itt volt felvilágosodás – amelynek egyik, de csak egyik gyökere a keresztény etika –, és az értékei beépültek a nyugati keresztény egyházak gondolkodásába. Így áll ez a kereszténydemokrata Európai Néppárt alapprogramjában.

Nyugaton tiszteletben tartják a szabadságjogokat, így a véleménynyilvánítási és a vallásszabadságot. Az iszlám országaiban – jellemzően – nem. A Nyugat önbecsapása, hogy az ő szempontjából a fő választóvonal az iszlám fundamentalisták vagy a muszlim terroristák és a békés hívők között húzódik. Természetesen az algériai, szaúdi vagy pakisztáni hívők többségétől ugyanúgy nem kell félni, mint ahogy a muszlimellenes Breivik mészárlása után nem lehet azt mondani a norvégokról, hogy vérengző fenevadak. De Breivik mészárlása után a norvégok lelkiismeret-vizsgálatot tartottak: hogyan történhetett ez meg velük. Melyik az a kollektív alany, amely a párizsi mészárlás után lelkiismeret-vizsgálatot fog tartani?

Hallgassunk egy olyan emberre, aki belülről ismeri az iszlámot. Abdel Fattáh el-Szíszí egyiptomi elnök nemrég klerikusok előtt beszélt az el-Azhár Egyetemen, azt mondta, az iszlám forradalmasítására van szükség, hogy az 1,6 milliárd muszlim hívő ne álljon szemben a világ többségével – és a felvilágosultságot hiányolta.

A muszlim fanatikusok iszonyú vérengzéseket visznek véghez a saját országaikban. Ha Nyugaton gyilkolnak ugyanők, rögtön megszólalnak a hangok, hogy nem szabad sztereotípiákat alkotni – és joggal szólalnak meg. De ha saját földjükön teszik, akkor annak a sztereotípiának a jegyében, hogy ezek az emberek ilyenek, és mi nyugatiak ne higgyük azt, hogy különbek vagyunk, nincs jogunk beavatkozni, az itteni művelt és humánus közönség felháborodik, aztán – éppen a franciák kivételével – hagyja annyiban, legföljebb szidja egy kicsit az amerikaiakat, amiért beavatkoznak.

A Nyugatnak kell tehát itt lelkiismeret-vizsgálatot tartani, éspedig két dolog miatt. Az egyik, hogy miért nem tesz semmit az iszlám felvilágosodásért; hogyha olyan büszke magára, miért járul hozzá tétlenséggel vagy aktív támogatással emberek százmillióinak a sötétségben tartásához. A másik az, hogy ha már így tesz, miért nem képes megvédeni magát.

A Nyugat hajlamos tapsolni Assange-nak, Snowdennek, amiért leleplezik – az amerikaiakat. Azokat a diplomatákat és titkosszolgákat, akik a terrorizmus, annak támogatói és szövetségesei ellen harcolnak. Igen, gyakran és módszeresen megsértve azt az írott jogot, amely nem tud lépést tartani a technológiai fejlődéssel, s így a terroristáknak kedvez. A kínzásokat pedig semmi sem igazolja, a terrorrellenes harc sem. De az miért nem tűnik fel a tapsolóknak, hogy a szabadság eme bajnokai sohasem azokat leplezik le, akik a szabadságnak eleve az ellenségei – a terrorhálózatokat vagy az oroszokat?

A Putyin-korszakban nem tizenkét, hanem 134 újságírót öltek meg Oroszországban. Egy részüket csecsen muszlim terroristák, a többségüket nem.

A nyugati baloldali média lelkesen ismételgeti, hogy Oszama bin Laden a nyolcvanas években, Afganisztánban közvetve együttműködött az amerikaiakkal. Tehát „az amerikaiak szabadították magukra meg a világra, megérdemelték”. A nyugati baloldali média sohasem ismételgeti, hogy Oszama jobbkeze, az al-Kaida jelenlegi vezére, a Csecsenföldön elfogott Ajmán az-Zaváhirí 1997 elején az orosz titkosszolgálat őrizetében töltött kényelmes hónapokat úgy, hogy az ügyész által kért három évet a bíró hat hónapra mérsékelte, aztán egy hónap múlva kiengedték, pénzét-holmiját visszakapta, békében távozhatott. Alekszandr Litvinyenko, a KGB, majd az FSZB renegát tisztje, akit 2006-ban polóniummal mérgeztek meg, halála előtt egy évvel azt nyilatkozta, hogy Zaváhirí nem sitten volt, hanem Dagesztánban FSZB-kiképzést kapott. Ugyanő állította, hogy a dán karikatúrabotrányban is benne volt az FSZB keze.

Itt jobb, ha megállunk a vonalak meghosszabbításában, csak tény, hogy Amerika képes volt megvédeni magát, az a Franciaország pedig nem, amelyiknek szocialista kormánya a Krím annektálása után is csak kínkeservesen mert visszalépni attól, hogy hadihajókat adjon el Oroszországnak.

A mészárlás borzalmas. El kell ítélni, és el is ítéli minden nyugati kormány, de ettől még Európa nem lesz biztonságban a terroristáktól. Felvilágosult és a szabadságjogokat tiszteletben tartó eszünkkel tudjuk és hirdetjük, hogy kis számú terrorista rémtettei miatt nem lehet rossz embernek tartani több mint másfél milliárd iszlám hívőt – de attól még nem lesznek felvilágosultak, és nem fogják nyugati módra tiszteletben tartani a szabadságjogokat. Ám azt mégiscsak elvárhatnánk, hogy az európai kormányok legyenek észnél, és a tényleges ellenség ellen védekezzenek.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.