Valahogy

Széky János | 2015. január 23. - 18:46 | Vélemény

„Fusson, akinek nincs bora.” Szerdán, a Zeneakadémián bemutatták az úgynevezett csodazongorát, amely – a karbon-kompozit rezonánsnak köszönhetően – megálmodója, Bogányi Gergely szerint ugyan „nem a világ legjobb zongorája”, de megépítői „az alapvető célokat elérték”.

Ez alkalomból beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök, és a következő vélekedését fejtette ki:
„Itt, Budapesten a múlt század elején olyan emberek rótták az utcákat, és koptatták az iskolapadot, mint például Teller Ede, Wigner Jenő vagy Neumann János. (...) Annak ellenére, hogy a legnagyobb tudósaink itt születtek, itt jártak iskolába is, tudásukat valahogy mégsem Magyarországon kamatoztatták. A mai nap ezért reménységünk szerint arra is bizonyíték, hogy Magyarországon ma már másként állnak a csillagok.”

Valahogy mégsem.

De ma már.

Először is nézzük meg, hogy volt az a „valahogy”. Voltak ott mások is, de maradjunk ennél a három névnél.

Mi volt bennük a közös? Mindhárman zsidó családba születtek, mindhárman a fasori evangélikus gimnáziumba jártak (Teller aztán a mintagimnáziumban, azaz a Trefortban érettségizett), itthon kezdték az egyetemet az 1920-as években, de aztán mindhárman a német nyelvterület legjobb egyetemein folytatták tanulmányaikat, és végül mindhárman az Egyesült Államokban értek tudományos karrierjük csúcsára. A „valahogy” tehát azután történt, hogy itthon elkezdték az egyetemet.

Könnyű azt mondani rá, hogy az antiszemitizmus miatt távoztak – a húszas évek elején mindennaposak voltak a magyar egyetemeken a zsidóverések –, de tudomásom szerint ez csak Teller döntésében játszott közre. Ő viszont 1926-ban költözött Németországba, amikor a magyarországi antiszemitizmus éppen hogy alábbhagyott valamelyest.

Kétségkívül működött valamiféle taszítóerő, de azt is tudjuk, hogy a magyar zsidóság óriási többsége nem emigrált az 1920-as években; ezekkel a fiatalokkal – és Erdős Pállal, Kármán Tódorral, Szilárd Leóval – ellentétben itthon akarta leélni az életét. Az ő esetükben tehát valamilyen vonzóerő is működött, ez pedig nem volt más, mint hogy az akkori világ legjobb egyetemein, az akkori világ legjobb tudósaitól tanulhattak.

Foglaljuk össze a „valahogy” feltételeit. 1. Volt Magyarországon egy-két olyan gimnázium, ahol a tehetséges fiatalok olyan tudományos képzést kaptak (az ország legjobb, remekül fizetett, a tudomány legújabb fejleményeivel lépést tartó tanáraitól, nem heti öt tornaórával), hogy akadálytalanul folytathatták tanulmányaikat a világ legjobb egyetemein. 2. Voltak Magyarországon polgárcsaládok, amelyek ilyen gimnáziumokba járatták gyermekeiket, majd teljesen természetesnek vették, hogy reáliákat tanuljanak a világ legjobb egyetemein, és tellett is rá. 3. A magyar külpolitika és kivándorláspolitika kellően liberális volt ahhoz, hogy ezt megtehessék, ellentétben a Magyarországon később uralkodó totalitárius rendszerekével. 4. A világ legjobb egyetemein szerzett tudást Magyarországon nem tudták „kamatoztatni”. 5. Miután Németországban nem volt maradásuk a zsidóként számon tartott tudósoknak, az Egyesült Államok kormányzata és legjobb egyetemei tárt karokkal fogadták őket. Így nemcsak az életük és szabadságuk maradt meg, hanem a tudásukat is „kamatoztatni” tudták a lehető legalkalmasabb helyen, az emberiség, illetve a szabadság érdekében. Ezért lehetünk ma büszkék rájuk mint magyar tudósokra.

Orbán szerint „Magyarországon ma már másként állnak a csillagok”. Valóban? Nézzük visszafelé. 5. Az Egyesült Államok kormányzata és egyetemei (azaz a világ legjobb egyeteminek többsége) ma is tárt karokkal várják a világ minden részéről a tehetséges fiatalokat (M. Sc. diploma előtt és után.) Ez nem változott. 4. A világ legjobb egyetemein szerzett tudást Magyarországon nem lehet „kamatoztatni”. Ez sem változott. 3. A magyar külpolitika és kivándorláspolitika kellően liberális ahhoz, hogy tehetséges és képzett fiatalok a világ legjobb egyetemeire mehessenek reáliákat tanulni. Ez sem változott. 2. Tudok olyan polgárcsaládokról, amelyek teljesen természetesnek vennék, hogy gyermekük a világ legjobb egyetemein tanuljon reáliákat, ez se változott. De nem telik rá nekik, akiknek viszont volna rá pénze, azok nem műszaki és természettudományokat tanulni küldik gyermekeiket a legdrágább nyugati tanintézetekbe. Ez már változott. 1. A magyar középfokú oktatást az Orbán-kormány most veri szét, ezért a következő évtizedekben az eddiginél is kisebb, egészen minimális lesz az esély rá, hogy tehetséges fiatalok olyan gimnáziumokban érettségizzenek, ahonnan akadálytalanul léphetnek tovább a világ legjobb egyetemeire. Ez megváltozott, és még változóban van.

Valahogy.

„Vak mestere tépi, cibálja.”

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.

Címkék: Orbán Viktor