NÉPSZAVAZÁS: Kis szlovákiai (magyar) homofóbia és egyéb ferde hajlamok
Meg volt és meg van írva minden, ami a szombati homofób népszavazás kapcsán közölhető. Illetve majdnem minden… És most már a referendum valamennyi főszereplője önelégülten arról sóderolhat, hogy győzött.
Legalább is ezt gondolják ők. Miközben tulajdonképpen csak a Családért Szövetség (Aliancia za rodinu) elnevezésű keresztény egylet csökött ministránsainak lenne okuk az öntömjénezésre, hiszen számukra tényleg eredményes volt az általuk kikényszerített nyílt színi névsorolvasás. Mindenki identifikálta magát ugyanis, aki kellőképpen hülye, illetve erőszakos. Vagy mindkettő. Kár, hogy több mint 6 millió euróba került a sorakozó. Holott tudhatták előre, épp csak annyian vannak, hogy személyesen ismerik egymást...
És ezek makogtak oly harsányan holmi normalitásról. Mégpedig Isten nevében, a szeretet fogalmát bitorolva, meg úgymond, a családok érdekében... Annyi elég itt és most róluk, hogy aki hülye az is marad. Mégpedig a kibicekkel együtt. Olyanokkal, akik politikai celebekként külföldről is belepofáztak a szlovák állampolgárok dolgába. Saját ostobaságukat igazolandó persze, és a saját hátsó udvaruknak prédikálva. Egyéb oka ugyanis alig lehetett pld. Semjén Ördögűző Zsoltnak arra, hogy az érvénytelen referendum dacára puszikat küldjön a szlovák népnek. Ennyit és nem többet arról az emberről, aki akkora keresztény, hogy nyilván tömjént fingik bélgáz helyett… Na és akkor mi van? Az égvilágon semmi, de legalább odahaza gázosítana...
De van nekünk saját szemforgató mutatványosunk is. Lássunk mindjárt kettőt, akik a szlovákiai magyar ("felvidéki") szemétdomb tetején kukorékolnak. Természetesen Berényi Józsefről meg Bugár Béláról van szó.
Nézőpont kérdése, hogy melyikük esett nagyobbat pofára a trutymó közepibe.
Berényi az, aki kevésbé okozott meglepetést, amidőn szimbolikus pásztorlevélben terelgette volna foghíjas nyáját a homofób legelőkre, hiszen Semjén Ördögűző Zsolt kenyeres pajtása, egyszersmind kitartottja (szajhája?) ő. És mint ilyen, vele egyívású tapló. E tekintetben Bugár Berényit majmoló homofób sertepertélése nyilván szánalmasabb Berényiénél. Már csak azért is, mert míg Berényi következetesen vállalj(t)a, hogy egy begyöpösödött paraszt, Bugár, akár egy falmelléki szemfényvesztő, polgári jelmezben rakta föl a ganés csizmáját az ebédlőasztalra. Vagyis kapacitálta híveit a (meleg) kisebbség privát szférájának bemaszatolására. Hogy aztán a vonatkozó referendum végeredményének tudatában kénytelen-kelletlen a bizonyítványát magyarázza.
A hónaljszagú erőlködés „eredménye” mindkét pártelnök esetében evidens most már. Magasról és vastagon kapták meg azt… Másként aligha értelmezhető, hogy a szlovákiai magyarok még az országos átlagnál is kevésbé voltak vevők a homofób cirkuszra.
Szóval egyik pártelnök úr sem tudhat most már igazán jól kijönni a maguk teremtette szánalmas helyzetből. Bár majdnem biztos, hogy Bugár lesz most is a szerencsésebb. Hiszen több mint két évtizedes politikai regnálása során nem sikerült neki akkora böszmeséget elkövetnie, ami számottevően erodálta volna, rongálta volna meg a szüleitől ajándékba kapott, benne leledző X-faktort. Pedig itt-ott igencsak igyekezett a balga önpusztításban Bélánk…
Befejezésül megérnének még egy misét a szlovákiai katolikus klérus meg a többi keresztény és keresztyén egyház inkvizíció korából szalajtott reverendái is. Ha lehetne róluk bármilyen újdonsággal szolgálni. Aligha lehet. Legfeljebb annyi konstatálható róluk immár sokadszor, hogy legalább annyira nem a való világban élnek, mint holmi fényevő szekták agyalágyult áldozatai.
Ámen.
