Már elment a Mesijás? – Borbély Szilárd emlékének*

Buchlovics Péter | 2015. március 17. - 20:06 | Vélemény

Azt mondták, nagyvonalúság, szellem, játékosság, humor. Azt nem mondták, karácsony.

Azt mondták, nagyvonalúság, szellem, játékosság, humor. Azt mondták, önkritika. Sőt, azt mondták, irónia és önirónia. Azt is mondták, hogy szkepticizmus, távolságtartás. De azt is, hogy mámor, elragadtatás, katarzis. Meg azt is, hogy a vakhit öl. Először azt öli meg, aki hiszi. Először. Utána meg csak gyilkosság. S mondták még, hogy a vakhit mindig gyilkosságot szül. Sőt, azt is mondták, ne görcsölj rá az életre, de a halálra sem. Az énre sem. Akkor sem, ha csak úgy egyszerűen ölnek, mert úgy hozza a helyzet. Hinni sem kell ehhez, csak megtörténik. Azt mondták, ne dőlj be semminek. Azt mondták szenvedés, mocsok, kín, hazug, korrupt, manipulált semmi. Azt mondták, sorozatos megaláztatás, kiszolgáltatottság, ócska vásári bábjáték. Azt mondták ki kell bírni. De azt is mondták, hogy barátok, muzsika, ölelés, méz és narancs, friss levegő, tisztaság, könyvek, mosoly.

Nem vallási értelemben mondták. Nem történelmileg mondták. Nem filozófiai értelemben mondták. Életben, életről mondták. Nem egy konkrét életről beszéltek. Hanem az életről. De legvégül csak azt mondták, rengeteg humor. Akkor pedig elhallgattak.

A szeretetről nem mondtak semmit. A karácsonyról se. De mit is mondhattak volna annak, aki mindezt tudta, de épp ezért „magától mindig el….” Az „én” is el, mert az én sem mond igazat. Valódit igen, igazat nem. Nehéz lesz így újra beszélni, ezek után, Szilárd, piszkosul nehéz.

Elvégre Hrabalnak se mondhatja meg senki, milyen volt az utolsó repülés.

Címkék: Borbély Szilárd